Cs. Szabó Béla: A TÖRTÉNELEM IGAZSÁGOS OLDALA

A kérdés magától adódik, van e a történelemnek igazságos oldala? Mielőtt megkeresnénk a választ szögezzük le, hogy ezt Ilaria Salis jelentette ki magáról, vagyis ő a történelem igazságos oldalán áll! Ultrabaloldaliként ezt elképzelheti magáról, azonban lehet, hogy a „történelem” másképpen fog dönteni erről a kérdésről, ha már eddig is nem döntött úgy. Miről is van szó? Egy lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy:… Tovább olvasom…

Hollai  Hehs  Ottó: Történelmünk iszonyata

A magyar történelem szó pontosan jelöli mit is rejt a kifejezés: a múltbeli történések, a már megtörtént események tudománya. Az eredeti latin elnevezés, história mást jelent, inkább a kutatás, beszámolás, elbeszélés fogalmakat takarja. Amit mi történelemnek nevezünk, az mindig emberekhez kötődő eseméysorozat és ez nagyon változatos, kiszámíthatlan, de téves azt hinni, hogy a történelem ismétli önmagát. Az univerzum, a világegyetem, mely milliárdok óta létezik és állandóan változik, egy kozmikus rendszer, egy összefűggó egész, melyet az isteni, vagy természeti törvények irányítanak, míg az emberiség ennek az egésznek csak pirinyő, pillanatnyi része, és inkább kaotikus, mint rendezett. Ebben az ún. biológiai rendszerben, életünkben, ami egyszer megtörtént, nem ismétlődhet meg. Aki egyszer megszületik, az előbb-utóbb el is pusztul.  A történelem látszólag azért ismétlődik, mert valakik, egyesek ezt így akarták, akarják. Ha az egyetemes világtörténelmet tanulmányozzuk, rádöbbenünk, hogy az archaikus törzsi élet modernizálása után mindig voltak kimagasló vezető személyek vagy csoportok, akik kézbe vették a dolgok irányítását. A történelem tehát bizonyos célkitűzések irányába kezdett elmozdulni. A célok legtöbb esetben a hatalom kiterjeszése, újabb területek megszerzése és más népcsoportok leigázása volt. A háború pszichológiájáról és megmagyarázásáról rengeteget írtak, vitáztak, nem sok eredménnyel, mert ez a betegség az évszázadok folyamán mind ragályosabb és mind pusztítóbb lett.  Az évezredek óta, szünet nékül dúló háborúk veszteségeire utalva, csak néhány példa: Kr. e. 490-ben az ókor legismertebb csatájában, a marathoni csatában a perzsák kb. 6 ezer, a görögök kevesebb, mint 200 embert vesztettek. Ezer évvel később, 451-ben a Nyugat Római Birodalom és az Attila vezette húnok közötti catalaunumi csatában a modern történetírás „alig” 50-50 ezer emberról beszél, valószinű, hogy a fele elpusztult a csata folyamán. 1618/48 között a harmincéves háborúban Közép-Európában becslések szerint 8-10 milló közé tehető a katonai és civil áldozatok száma.  A 20. század a nagy háborúk évszázada volt, az elsőben legalább 30, a II. világháborúban legalább 60 millió ember pusztúlt el, de a koncertrációs lágerek és a gulág áldozatairól nehéz statisztikát állítani. 1945 augusztusában, Japánban tovább tombolt az örűlet, percek alatt tízezrek vesztették el életüket.   De miért, kérdezhetjük? Ez a rövid kis felsorolás talán arra volna jó, hogy végre felébredjünk. A szervezett, jól előkészített gyilkolása embertömegeknek nem a mi akaratunk szerint történik, nem a többség, nem a tömegek, nem a nép akarata.  Az antiszemitizmusnak régi gyökerei vannak, mert a széjjelszórt zsidóságot mindenütt gyanakvás fogadta, de a holokauszt után a világ végre rádöbbent, hogy ez értelmetlen, bűnös, a zsidókat nincs miért bántani. A ruszofóbia is betegség, semmi más, mint az angolszász geopolitika azon elképzelése, hogy Oroszország akadálya a Nyugat fejlődésének, s ezért félre kell tenni az útból. Két dolgot ténynek is elfogadhatunk: a zsidók elmenekültek Európából, alkottak maguknak egy kis államot, hazát, ahol nyugodtan élhetnének, de még egyszer nem hagyják magukat elpúsztítani, megvédik magukat, ha ennek nagy ára is lenne. Oroszország a világ legnagyobb országa, már nagyon régen. Ezt a 17 millió négyzetkilómétert az oroszok megvédik, ha saját maguk belepusztulnak is. A történelem úgy alakult, úgy irányították, hogy ők a világ legnagyobb atomhatalma is. Napóleon és Hitler nagyot buktak. Mi inkább gondolkozzunk, és álljunk szóba azokkal, akik talán másképpen gondolkodnak, lehet, mégis megértjük egymást. A Nyugat mai vezetői nem olvasnak történelmet, vagy ha igen, csak a sajátjukat. Nem tanulnak a történelemből, és, ahogy látni, nem érdekli őket az emberek sorsa. A világ népei, de különösen Európa népei nem akarnak háborút. Mi, Kelet-Eúrópa kis nemzetei különösen nem, mert nekünk ebből már elegünk van. De szajkózás helyett végre lépni is kell valamlyen irányba, az nem elég, hogy százszor egy nap elmondjuk, hogy mi a Béke pártján állunk, és itt is maradunk.  Egyelőre két olyan szövetségnek vagyunk a tagjai, amelyek háborút akarnak, ezt készítik elő nap mint nap. Ha velük maradunk, nem lesz választásunk, erről kellene végre gondolkozni!  Úi. A történelem isszonyata kifejezéssel, sok évtízeddel ezelőtt a román vallásfilozófus, Mircea Eliada egyik írásában találkoztam. Akkor nem értettem igazán a jelentőségét, ma sem vagyok okosabb, ma sem értem igazán, de sajnos érzem  Forrás: Nyugati… Tovább olvasom…

Hollai Hehs Ottó: II. Első lépések

A napokban Budapesten megtartott Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) mondhatni sikeres volt. Kb. 3 ezer vendég, ebből sok külföldi, általában magas beosztású jobboldali politikusok, szóval a világ konzervatív elitje. Külön öröm, hogy már harmadik alkalommal ott rendezik ezt a találkozót, igaz, a világ nyugati felén kevés az ennyire konzervatívan gondolkozó nemzet, mint Magyarország. Nyolcvan felszólaló mondta el véleményét, nem kis… Tovább olvasom…

Hollai Hehs Ottó: Fekete fellegek

 Életem legnehezebb óráiban – pedig volt ilyen elég – sem voltam pesszimista, mindig élt bennem a remény, hogy a rossz elmúlik, a válságból kimászom, kitisztul felettem az ég, szóval nem hagytam el magam. Talán a korral is jön valami „borúlátás”… lehet, de  tudom, hogy ma ez valamivel több. Már régen sötét fellegek gyülekeznek felettünk, Európa, a Nyugat, az egész keresztény civilizáció… Tovább olvasom…

Hollai Hehs Ottó: Anyu, Pisti visszaütött

Igen, ez nem vicc, ez a mai valóság, mindenki visszaüt, még ha nem is bántották. Betegek vagyunk mi emberek, tisztelet a kivételnek. Az agresszió már elkezdődik az iskolákban. Ami időnkben is volt birkózás, verekedés a szünetekben, de nem lőttük szitává iskolatársainkat. Az Államokban szinte napirenden az ilyesmi, de már a csendes, békés Finnországból is szomorú hírek érkeznek. Az általános világszemlélet… Tovább olvasom…

Dr. Sipos Béla: „Marxista templomozók” a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) 1953-1989 között működött ezen a néven. A kutatásaim során a legfontosabb forrásom a Közgazdász volt, aminek első számát 1951. október 9-én publikálták. A vallás a nép ópiuma. Karl Marx egyik leggyakrabban idézett és átfogalmazott kijelentése, miszerint a vallás a nép ópiuma, a filozófus 1843-ban született írásából, „a hegeli jogfilozófia kritikájához” című művének bevezetőjéből származik…. Tovább olvasom…

Ha valakinek a mai történések sem szúrnak szemet, akkor olvassa el az alábbiakat

Nem nehéz a migrációt beazonosítani, mint folyamatot Európában. Ez már túl komoly lett ahhoz, hogy egy kézlegyintéssel elintézzük a dolgokat. Itt már a bőrünkről van szó, de nem csak a mienkéről, hanem a gyermekeinkéről és az unokáinkéról is. Nélkülünk, de rólunk döntenek a fejünk felett! Richard Coudenhove-Kalergi Tokióban született, majd iskoláit először Csehországban, majd Ausztriában, a híres Theresianumban végezte. Az… Tovább olvasom…

Cs. Szabó Béla: A NAGY MAGYAR SZAPPANOPERA

A mai világunk tele van meglepetéssel. Ki gondolta volna, hogy az élet egy hónapokig tartó szappanoperával lepi meg a nagyérdemű olvasóközönséget. Nos, természetesen a Varga, Magyar párosra gondolok, hiszen nincs nap, nincs óra, nincs perc, amikor nem ők folynak még a csapokból is. Bocs, hogy ilyen közhelyeket használok, de úgy tűnik, mintha ilyen soha az életben nem történt volna meg,… Tovább olvasom…

HOLLAI HEHS OTTÓ: Egy fecske nem csinál nyarat

Ami a beszédből kimaradt Hosszú évtizedek folyamán három országban volt alkalmam március 15-ét ünnepelni. Gyermekkoromban a revíziós és nem kicsit „irredenta” Magyarország fővárosában még rövidnadrágban szaladtam a szép tavaszi napon az iskolába, ahol nagyobbacska koromban már a Nemzeti dalt is elszavalhattam. A negyvenes évek elején apám nyakán lovagolva néztem a tömeget a tüntetéseken, ahol a „vesszen Trianon” és „Nem-nem soha”… Tovább olvasom…

HOLLAI HEHS OTTÓ: Emlékezzünk és okuljunk

Kora reggel hallgatom a bajorokat, a napi hírek között a megemlékezés 2004. március 11-re. Régi helyszíni felvétel, spanyol nyelven a jajveszékelés, sírás, sikoltozás. A madridi helyi érdekű vasúti szerelvényeken hatalmas mennyiségű robbanóanyagot robbantottak, a szörnyű pusztítás után közel 200 halálos áldozatot és 1800 sebesültet siratott Spanyolország. Két és fél évvel előtte, 2001. szeptember 11-én az amerikai terrortámadás volt a tragikus… Tovább olvasom…