Nem nehéz a migrációt beazonosítani, mint folyamatot Európában. Ez már túl komoly lett ahhoz, hogy egy kézlegyintéssel elintézzük a dolgokat. Itt már a bőrünkről van szó, de nem csak a mienkéről, hanem a gyermekeinkéről és az unokáinkéról is. Nélkülünk, de rólunk döntenek a fejünk felett!
Richard Coudenhove-Kalergi Tokióban született, majd iskoláit először Csehországban, majd Ausztriában, a híres Theresianumban végezte. Az érettségi után a Bécsi Egyetemen filozófiát és történelmet tanult, ahol ezt követően 1916-ban doktori címet szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg Ida Roland Klausner osztrák színésznővel, akit 1915-ben vett feleségül. Első felesége halála után, 1952-ben újra megnősült, Alexandra von Tiele svájci grófnőt vette el. Azonban boldogságuk – az asszony eltávozása nyomán – csak rövid ideig tartott, így 1969-ben Melanie Benatzky Hoffmann személyében új élettársra talált.
Alig 28 évesen, 1922-ben jelentette meg indítványát “Páneurópa – Egy indítvány” címmel , majd 1923-ban megjelent könyve “Páneurópa” címmel, mely megalapozta a Páneurópa mozgalom alapjait és eszmeiségét. Célja egy olyan európai közösség létrehozása volt, mely politikai és gazdasági érdekközösségként megakadályozhatja egy újabb világháború kirobbanását.
1931-ben könyvet írt Sztálinról és birodalmáról „Stalin & Co” címmel, 1937-ben pedig Hitlerről és nemzetiszocialista államáról írt egy újabbat „Totális Állam – Totális Ember” címmel. Ezekben a műveiben szembeszállt a korszak mindkét totális és diktatórikus mozgalmával, a nemzetiszocializmussal és a kommunizmussal is. Mozgalmát 1933-ban a nemzetiszocialista hatalomátvétel után Németországban betiltották, így a gróf előbb Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott.
Tevékenységét a második világháború után is folytatta, az ő szellemiségét tükrözte Winston Churchill híres 1946-os zürichi beszéde, melyben egy “egyesült Európa” létrehozására tett javaslatot. Emellett Coudenhove-Kalergi kezdeményezte az Európai Parlamentáris Unió létrehozását is 1947-ben. 1950–ben elsőként vehette át az európai egység megteremtésében játszott életművéért a Nagy Károly–díjat (Karlspreis vagy Charlemagne Award), amelyet Aachen városa adományoz azoknak, akik a legtöbbet tették az európai egység és az európai béke megteremtéséért. Coudenhove-Kalergi fiatal korától tagja volt a bécsi Humanitas szabadkőműves páholynak, mely elsősorban karitatív tevékenységgel és pacifista kezdeményezések támogatásával hívta fel magára a figyelmet.
Az egyik legismertebb műve a Praktischer Idealismus című könyv, amit 1925-ben írt meg, de csak 2018-ban kapott nagyobb elérhetőséget – és nagy visszhangot váltott ki. Kalergi a műben ecseteli, hogy az új európai rend alapját egy kevert rasszú és fajú népességnek kell alkotnia, ez lenne az eurázsiai-negroid. A cél egy európai gyökerek és európai kultúra nélküli népesség létrehozása ázsiaiakból és harmadik világból származó feketékből. Ezt a kevert népet – európai gyökerek és tudat nélkül – sokkal könnyebb lenne irányítani. Ezzel a kevert népességgel megszűntetné az európai népeket, országokat, mivel szerinte a nemzettudat és a különböző kultúrák erőszakot szítanak. Elmondása szerint az új népesség leginkább az ókori egyiptomiakra hasonlítana. Az új európai Egyesült Államok külpolitika szempontjából csak az Egyesült Államok és a NATO-tagországokhoz közeledne.
Coudenhove-Kalergi-díj
A tekintélyes Coudenhove-Kalergi Európai Díjat kétévente ítélik oda olyan személyiségeknek, akik jelentős mértékben hozzájárultak az egyesült és békés Európa projektjéhez. A díjat az Európai Coudenhove-Kalergi Társaság ítéli oda, amelyet 1978-ban alapítottak „a nagy európai látnok” Richard von Coudenhove-Kalergi tiszteletére.
Forrás: wikipedia
Giuseppe Garibaldi és Victor Hugo vetette föl először az Európai Egyesült Államok koncepcióját az Amerikai Egyesült Államok mintájára. Megjegyzem, hogy Karl Marx közönséges ostobaságnak nyilvánította…