A napokban Budapesten megtartott Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) mondhatni sikeres volt. Kb. 3 ezer vendég, ebből sok külföldi, általában magas beosztású jobboldali politikusok, szóval a világ konzervatív elitje. Külön öröm, hogy már harmadik alkalommal ott rendezik ezt a találkozót, igaz, a világ nyugati felén kevés az ennyire konzervatívan gondolkozó nemzet, mint Magyarország. Nyolcvan felszólaló mondta el véleményét, nem kis dolog, de vajon a sok beszédből ki tudnánk szűrni egy olyan „esszenciát” amely enyhülést hozhatna a jelenlegi válságos feszült politikai helyzetben.
Évek óta hallani egy új, valódi jobboldal visszatérésről, valójában ez csak elméletileg létezik, az Unió országaiban a baloldali kormányok még mindig többségben vannak. Lényegében nincs értelme bal- vagy jobboldalról beszélni, inkább a mai válságnak megfelelően békét, vagy háborút támogató politikáról, szélesebben globalizált, központi irányítású, vagy lokális, szuverén nemzeti politikáról beszélhetünk. Ma az Unióban egy szociáldemokrata vezetésű Szlovákia és egy konzervatív, Fidesz vezette Magyarország ellenzi az Unió többség által elfogadott, nagyon téves, veszélyes politikáját.
A fenti rövid elemzés után kérdezhetjük, mit várhatunk a közeljövőtől? –
Jobb lenne a világnak és jobb lenne Magyarországnak, ha Donald Trump visszatérne – mondja Orbán Viktor, és így érez a konzervatív világ is. De ne álltassuk magunkat, csak erre nem lehet eredményes politikát tervezni. Trump veszélyes személy azok szemében, akik a világot ma még mindig szuverén módon irányítják. Lehet, hogy visszaengedik elnöknek, de ez nem biztos. Utóbbi írásomban a nincs háttérhatalom kijelentésből kimaradt a nemlétező, amit egyesek használnak. Igenis léteznek hatalmi körök, sőt személyeket, csoportokat is fel lehetne sorolni, akik szinte mindent kézbe tartanak a világ gazdasági, és politikai irányításában.
Röviden megismétlem a mai helyzet kialakulásának előzményeit, okait.
1. Kína felemelkedésével az Egyesült Államok az oroszok mellé még egy nagyon erős vetélytársat kapott. 2. Az amerikai geopolitika „ősrégi” elve, hogy a két kontinentális hatalom, Németország és az orosz birodalom szövetségét megakadályozza. Ez többször sikerült is. 3. Oroszország Ukrajna nélkül csak regionális hatalom marad, de többé nem lehet szuperhatalom, a mai háború lényegében ezt célozza. 4. Nyíltan Kína ellen fordulni nagyon veszélyes, de Oroszország legyőzése, semlegesítése után Kínával könnyebb lesz „megbirkózni”.
A fenti tények ismeretében kérdezhetjük, hol van itt a sokat emlegetett háttérhatalmi érdek, miért mindig az Egyesült Államok a főszereplő? Bonyolult kérdés, de tömören, néhány gondolatban:
A múlt század elején felemelkedő legfiatalabb világhatalom, a „kozmopolita” Amerikai Egyesült Államok lett a legalkalmasabb terep, ahol a Világ kormányzásának és kézben tartásának a lehetősége „kivirágzott”. Ez sem a kommunista szovjet birodalomban, sem az ősi, és teljesen másképpen gondolkodó Kínában nem volt lehetséges, és ma sem sikerülne.
A második világháború után a szovjetek meglepő módon felerősödtek. (Erre is van magyarázat, de átugrom.) A kommunista Oroszország a nagy honvédő háború sikereire hivatkozva Jaltában kiharcolta, hogy hatáskörét majdnem egész Dél- és Kelet-Európára kiterjessze, így épülhetett fel egy „szovjetbarát” Kelet-Európa.
1949 áprilisában,Washingtonban, amerikai kezdeményezésre, léttre jött az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. Elsődleges célja volt a béke biztosítása Európában, és hogy megvédje a tagállamok szabadságát a Szovjetunió fenyegetése ellen. Továbbiakban partneri kapcsolatok kialakítása, a polgárok védelme, és a szövetségesek ösztönzése pl. a viták békés rendezésére, szóval csupa szép, békés és jó dolog. A nyugati, tulajdonképpeni atlanti országokkal nem is volt semmi baj, senki nem bántotta őket, a keletiekkel pedig egyáltalán nem is törődtek, jött a berlini fal, a keletnémet, lengyel lázadások, aztán a mi 56-os forradalmunk, és a csehszlovák tavasz, a NATO meg sem mozdult, soha semmi köze nem volt Kelet-Európához. Az utóbbi évek bővítése felesleges és nagyon veszedelmes lépés volt.
A mai helyzetben két állam, Szlovákia és Magyarország jogosan megkérdőjelezhetné NATO tagságát, hasonlóan a törökök is, akiknek nem érdekük a nagy keleti szomszéddal rossz viszonyban lenni. Ha ez a három állam, diplomáciai egyeztetéssel egyszerre lépne, és a jelenlegi erőszakos, háborús hisztériát visszautasítva, megfontolná tagságát felfüggeszteni, valami biztos megmozdulna a „központban”.
A két keresztény szuperhatalom, sajnos nagyon különbözően értelmezi éppen az eltérő geopolitikai érdekek miatt, az építő és békés együttműködést. Mindkét szuperállam szeretné megőrizni katonai fölényét, a másikat gyengítené, és csak utána tárgyalna. A háttérerőknek ez kedvez, de nekünk Európa, és a Világ népeinek halálosan veszélyes. Annak idején előnynek számíthatott, hogy NATO-taggá válásunkkal részei lehetünk az európai stabilitásnak és biztonságnak. Ilyesmi ma már csak álom.
Konklúzió: Államának NATO tagságát, minden épeszű európai kormány felül kell vizsgálja. Nemzeti tragédia lenne a kilépés az EU-ból és a NATO-ból? – kérdezik egyesek.
A gondolatmenetet folytatom.