Oly sok vak ember botorkál körülöttem Uram! Egymást tépik, bántják, se vége, se hossza a civakodásnak!! Szép, egészséges emberek szétverik a családjaikat, buta, rossz döntéseket hozva, magukat az útra, gyermekeiket hozzánk az otthonba taszítják!!   

ŐK NEM ROSSZAK, CSAK VAKOK!
Egymásban nem a vergődő, helyét kereső, jobbat akaró, Teremtője felé büklögő embert látják, hanem rosszat, a megtestesült gonoszt, kit el kell pusztítani! Nézik egymást, de nem látják a társukban a jót, a szépet, a falak közé zárt, vergődő fényre, biztonságra, szeretetre vágyó, megriadt, halhatatlan lelket!! A kígyót el kell taposni, a rossznak pusztulnia kell – mondják, és elkezdik szidni, püfölni egymást, mert nem látják egymásba az embert, akiért Te meghaltál a kereszten!!
Ezeket a nézelődő, magukat jól látó, egészségesnek tartó, de a lényegre még is vak testvéreimet hozom most eléd Uram! A betszaidai emberek példájára én is vezetem a látni nem tudó testvéreimet nagy alázattal a Te színed elé!! Egymást szépnek, jónak látni nem tudó, szeretteiknek rengeteg fájdalmat okozó vak testvéreimért imádkozom! Fogd kézen őket Uram és vezesd, hogy meglássák, hogy a férjük nem gonosz, feleségük, ki megriadva vergődik nem a család ellensége, kollégáik, kik szemükbe nézve véleményt mondtak, nem bántani akarták őket, és nekik e földön az emberek ellen nem harcolni kellene, hanem nagyon – nagyon szeretni!
Vak testvéreim szemét nyisd fel Uram a legdrágább ajándékodra, a mindent beragyogó, az embereknek látható formát, a tetteinknek értelmet adó örök szeretetre!!
Egymásban a jót meglátni-tudás ajándékáért imádkozva,          Mk 8,22-26

Csaba t.

*****