Kora reggel hallgatom a bajorokat, a napi hírek között a megemlékezés 2004. március 11-re. Régi helyszíni felvétel, spanyol nyelven a jajveszékelés, sírás, sikoltozás. A madridi helyi érdekű vasúti szerelvényeken hatalmas mennyiségű robbanóanyagot robbantottak, a szörnyű pusztítás után közel 200 halálos áldozatot és 1800 sebesültet siratott Spanyolország. Két és fél évvel előtte, 2001. szeptember 11-én az amerikai terrortámadás volt a tragikus rekord, 2004-ben Európára került a sor. A hatóságok eleinte a baszkokra gyanakodtak, de később a nyomozás megállapította, hogy egy al-Káida köréhez tartozó terrorcsoport felelős a merényletért.
Azóta eltelt 20 nehéz, izgalmas év, sok bajjal és kellemetlen meglepetésekkel, de az égvilágon semmit nem tanultunk az eseményekből.
A nyugati világ, a mi civilizációnk nem foglalkozik a múlttal, az iskolában tanítják a történelmet, de semmi tanulságot nem szűrünk ki az eseményekből, pedig: Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit. Ezt azt hiszem Stephen King, a híres író mondta, de sokan mások is filozofáltak a kérdésről, az is ismert, hogy történelmünk maga a bizonyíték, hogy semmit nem tanulunk őseink hibáiból. Ma a helyzet szinte reménytelen, a terror nem szűnik, mert a világot keverik, mint egy kártyapaklit. Európát idegen kultúrájú
tömegek szállják meg, és politikusaink nem látják, hogy civilizációnkat a romlásba vezetik. A proxyháborúk már hosszú évtizedek óta tizedelik a szerencsétlen kiválasztott népcsoportokat, párhuzamosan a világ fegyvergyártói súlyos billiókat zsebelnek be az elpusztított emberek után.
Ilyenkor néz a hívő az ég felé, és kérdezi: Isten hol vagy? A világ katolikusainak legelső embere Ferenc pápa, akinek nagyon sok ún. „titulusa” van, Ő pl. a keresztények pontifex maximusa. Már az ókori római vallásban használták a kifejezést, a legfelsőbb papra, akinek szava
minden kérdésben döntő lehetett. Valódi jelentése magyarul; a legnagyobb hídépítő (pont = híd, facere = csinálni). Ha ezt mai értelemben használjuk, akkor a pápa híd Isten és ember között, de lehet úgy is értelmezni, hogy híd minden ember számára, hogy a másikat megközelítse, és megértse. Azt mindenki el tudja képzelni, hogy a „csupasz”, száraz teológián kívül a főpapok filozófiát, erkölcstant, pszichológtörténelmet, nyelveket és ki tudja még, mi mindent tanulnak, tudásukat nem lehet összemérni egy amerikai elnök, vagy akár egy
közepes európai politikus tudásával. Mégis ez utóbbiak vezetik, dirigálják a világot… Látszik!, a pápát pedig kinevetik.
Ferenc pápa világosan megmondta, többször is, hogy a békét csak tárgyalásokkal lehet elérni, ez a háborús hisztéria, ami ma folyik, nemcsak nevetséges, de az egész emberiségre életveszélyes.
Ezek a gondolatok ötlöttek fel bennem ezen a szomorú évfordulón, és azon elmélkedem, hogy mennyire egyszerűbb volna, ha ebben a furcsa, logikátlan liberális demokráciában – ahogyan ezt sokan nevezik – miért nem választunk olyan vezetőket nemzeteink, államaink élére, akik ténylegesen tudnak valamit, ismerik a történelmet, az emberi lelket, a lehetőségeket és az igényeket, szóval széles látókörű, intelligens, komoly tudással rendelkező személyeket.
Azt is el tudnám képzelni, hogy egy Ferenc pápához hasonló valaki, nem papi csuhában, csak úgy civilben, benevezne a Fehér Ház főnöki állására. (Már ismét hallom, ahogy mondja valaki, Ottó, ismét utópiázol?)
Tudom, hogy a dolgok nem egyszerűek, ahogy az sem, hogy végre ne engedjünk senkit a politika közelébe, aki ezt pénzért teszi!
Vezessék azok a politikát, akik népük jólétéért, nem jutalomért, csak igaz meggyőződésből dolgoznának, tudásuk legjavát adva.
Ha a politikából kikerülne a pénz varázsa, megváltozna a világ.
Megvalósulhatnak valaha az utópiák is? Igen, csak sokat kell imádkozni, mondaná a pápa.
Forrás: Nyugati Jelen
Nagyszerû cikk, köszönjük. Kondor Katalin olvasò