(A pápa naponta imádkozik a békéért.) Már a kilencvenes években írtam az imádkozásról a koszovói véres események kapcsán. Akkor azt állítottam, hogy: „Az imádkozás már nem használ.” Persze, hogy nem. A szerb gyilkolta az albánt, aki nem hagyta magát, és ő is gyilkolt. Az egész Balkán egy csúnya, véres háborúba keverte magát, a pápa és a papok, a hívők hiába… Tovább olvasom…
Ebben az utóbbi években ránk tört dög nagy hőségben kifejezetten hiányolom a tavaly még ellenzéki törpe minoritás (ma Magyar Péter miniszterelnök) bejelentkezését mondjuk a Péterfy Sándor hospitál folyosójáról vagy a kistarcsai mentálhigiénés részlegből, egyik hóna alatt hőmérővel, a másik szorításában pedig guriga vécépapírral. Pedig még nagyobb a meleg most, mint az Erzsébet hídi buzuláson volt, úgy a kórházi kórtermekben, akár… Tovább olvasom…
Két főnév, ahol az első egy fogalom, amelynek értelmezése az állam igazgatása, és ezen belül a társadalom, az együtt élő közösség ügyeinek intézése. Sokat nem kell a politikáról magyarázkodni, a ma embere – sajnos vagy nem sajnos – a politikát mint a mindennapok ügyes-bajos dolgát éli át. A pedofília már egészen más: egy szexuális abúzus (visszaélés, kihasználás) gyermekekkel szemben, amit már… Tovább olvasom…
Az alkotmány tulajdonképpen egy alaptörvény, egy nemzet, egy ország legfontosabb jogi dokumentuma. A társadalom működését biztosító alapelvek és szabályok összessége, ugyanakkor kifejezi az adott nemzet történelmi hagyományait, kulturális értékrendjét és a külvilághoz való viszonyát is. Mi, magyarok, már nagyon korán kialakítottunk egy sajátos alkotmányos hagyományt. Európában az angol Magna Carta (Nagy szabadságlevél) volt az egyik első olyan dokumentum, amely 1215-ben korlátozta… Tovább olvasom…
„Ha a takarítónőket is felsorakoztatják, tán azok előtt is ellépdel…” Amikor bevonultak a Parlament üléstermébe a tiszás képviselők, nem akartam hinni a szememnek. Egyforma középkék formaruhában, a fehér ingen egyforma mélykék nyakkendővel a férfiak úgy néztek ki, mint az ápoltak, akiket most hoztak ide egy csökkent szellemi képességűeket nevelő intézetből. Pontosan úgy öltöztették fel őket, mint a főápoló bácsit, így… Tovább olvasom…
Az elmúlt hetekben alaposan „nem verte ki a biztosítékot” az a négy-ökör, (azok között is a fő ökör a Puzsér-féle főökör) beszélgetése egy hírcsatornán, amelyben olyanok hangzottak el, amely után még Hitler is megnyalta volna mind a tíz ujját! A legérdekesebb ebben a dologban az, hogy semmiféle visszhang nem váltódott ki a politikai térben. Legfeljebb polgár emberek és magánemberek nyilatkoztak… Tovább olvasom…
Magyar Péter nem az igazsággal, hanem egy két éven át felépített történettel, idegen szóval narratívával nyerte meg a választást. Nem arról van szó, hogy a Fidesz nem hibázott volna, nagyon súlyos hibák voltak, de a magányos harcos elsöprő győzelme a hatalmas kormánypárt fölött csak kisebb részben következett azokból. Kiderült, hogy a valóságról szóló narratíva, ha jól össze van rakva, erősebben… Tovább olvasom…
A cím Ady Endre 1916 őszén írt versének címe. Az akkor már régen beteg költőt még jobban letörte a világháború szörnyűsége, a szomorú fejlemények, hiszen a kezdetektől fogva látta, hogy a háborúval egy nagy katasztrófa zúdul a nemzetre. Múltkori cikkemben az emberről, emberekről írtam, és kiemeltem, hogy az emberséget nem szabad feladni. Ady tudta és kimondta, hogy a háború a társadalmi… Tovább olvasom…
Az Úr a hatodik napon teremtette az embert, a maga képére és hasonlatosságára – így tanítja a Biblia, és ezt tanultuk gyermekkorunkban a hittanórákon. Később azonban megjelent Charles Darwin, aki a biológiai evolúció elméletével új irányba terelte az ember eredetéről szóló gondolkodást. Elképzelései komoly ellenállásba ütköztek az egyház részéről, noha valójában nem a teremtést cáfolta: ő nem az élet keletkezésével,… Tovább olvasom…
Azért hallatlan, emberöltőnyi távolságra a kommunizmus bukásától, hogy egy sokat (egyoldalúan) olvasott, ezért a magyar irodalomban két lábbal jártas Barkóczi Balázs balliberális (echte kommunista) honfitársam még mindig az eszme rabságában tengeti szürke, újabban tiszás hétköznapjait. Szánalmas a figura, mint Marathónban az utolsó befutó. A következőket bírta kiizzadni magából, majd még papírra, klaviatúrára is vetni a gimnáziumi magyar írásbeli érettségi tétellel… Tovább olvasom…
