Ami a beszédből kimaradt Hosszú évtizedek folyamán három országban volt alkalmam március 15-ét ünnepelni. Gyermekkoromban a revíziós és nem kicsit „irredenta” Magyarország fővárosában még rövidnadrágban szaladtam a szép tavaszi napon az iskolába, ahol nagyobbacska koromban már a Nemzeti dalt is elszavalhattam. A negyvenes évek elején apám nyakán lovagolva néztem a tömeget a tüntetéseken, ahol a „vesszen Trianon” és „Nem-nem soha”… Tovább olvasom…
Kora reggel hallgatom a bajorokat, a napi hírek között a megemlékezés 2004. március 11-re. Régi helyszíni felvétel, spanyol nyelven a jajveszékelés, sírás, sikoltozás. A madridi helyi érdekű vasúti szerelvényeken hatalmas mennyiségű robbanóanyagot robbantottak, a szörnyű pusztítás után közel 200 halálos áldozatot és 1800 sebesültet siratott Spanyolország. Két és fél évvel előtte, 2001. szeptember 11-én az amerikai terrortámadás volt a tragikus… Tovább olvasom…
Mi is a fogalomzavar(?),- kérdezhetjük-. Nos, szakértők szerint, ha valaki egy szót, egy kifejezést, ami tulajdonléppen egy fogalmat takar, rosszul értelmez, nem a megfelelő értelemben használ, akkor foglomzavarról beszélünk. Tovább lépve, a tudományos megállapítás szerint, ez a zavar egy mentális zavar. A boncolgatást folytathatnánk, mert a mentális zavar tudományos meghatározása is vitás, nem beszélve arról, hogy mai zavaros világunkban, már… Tovább olvasom…
Hallgatom a bajor rádiót, idén is, mint minden évben hamvazószerdán összeültek a német politikai pártok, hogy megbeszéljék a legfontosabbat. A hetek óta tartó tüntetések, tiltakozó felvonulások és blokádok ezen a napon is folytatódtak, egyes helyeken a szerdai találkozásokat biztonsági okokból leállították. Az évek óta botladozó német politika történelmének talán egyik legsötétebb zsákutcájában botorkál. A német paraszt az utcára vonult traktoraival,… Tovább olvasom…
“Ádám: Megy-é előbbre majdan fajzatom, Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen, Vagy, mint malomnak barma holtra fárad, S a körből, melyben jár, nem tud kitörni?” Madách: Az ember tragédiája Álomból ébredve? Úgy érzem magam, mint aki Az ember tragédiája előadásán ülve elaludt, és most felébredve szétnéz országában, a világban, majd megkérdi: -Ez már az Eszkimó szín? Barangoljuk előbb körbe a világot, utána… Tovább olvasom…
Nincs sok amit hozzá lehetne fűzni, ha nem lenne minden, mindenkor súlyosan átpolitizálva. Igen a köztársasági Elnök lemondásáról van szó. Mielőtt bármit megpróbálnánk értékelni, ki kell jelentenünk, hogy Novák Katalin hibázott. Ezt Ő is elismerte a lemondásakor elhangzott beszédében. Ezzel tulajdonképpen nem is kellene több szót sem vesztegetni erre a történetre, azonban a 30 éves politikai normák sajnos szükségessé teszik,… Tovább olvasom…
Múltkori írásomban a valóságról és igazságról igyekeztem úgymond filozofálni, és rámutattam arra a nyers valóságra, miszerint az emberiség a béke szólamok hátterében állandóan és látható rendszerességgel háborúkra készül. Sokan sóhajtoznak a régi szép békeidők után, de kiábrándítok mindenkit, valójában ilyen soha nem volt az emberiség történetében. Már az ókor költője, a római Tibullus, a Kr. e. első században így kezdi… Tovább olvasom…
Csurka Istvánra emlékezve (Ma is aktuális!) Szombaton eltemettük Csurka Istvánt. Amint álltunk a koporsó mellett, nem tudtam szabadulni a gondolattól: Csurka István a ravatalon, Gyurcsány az Országházban. Ez a magyar országkép. Azután: az „Apák és fiúk”. Az apák internálták Csurkát, a fiúk évtizedekkel később fasisztának bélyegezték. A bolsevik apák nyugodt, békés öregkort értek a kapitalizmusban, ha meg nem haltak influenzában…. Tovább olvasom…
Az európai unióban megmondták, hogy itt Európában minden rendben van! Csak még Magyarországot kell nem kicsit gatyába rázni, mert nem tudja, hogy hol lakik az Úristen. Ezek a piszkos antidemokratikus magyarok nem akarják, hogy hetente egy két gyilkosság legyen a hazájukban, vagy késelések és lövöldözések, és nem akarják a ferde-hajlamot oktatni az iskolákban. Különben minden rendben van, a gazdaság hasít… Tovább olvasom…
Beléptünk az új évbe, és nem fogyunk ki az előjelzésekből, jóslatokból. Ez mindig így volt, az emberiség egy új év kezdetén igyekszik a jövőt előre vetíteni, terveket, elképzeléseket sző, ha optimista, akkor a mennyországot, ha pesszimista, a világvégét várja. A valóság egészen más, január elseje után általában a gyomorrontások a jellemzőek, a sok ívás következménye pedig egy furcsa kiábrándultság. A… Tovább olvasom…
