Követelem, ha egyedül maradok ezzel a véleményemmel, akkor is, hogy az ország háza ne lehessen maszek hőzöngők színhelye, és a létező legsúlyosabb büntetés sújtsa azokat, akik elfogadhatatlan módon viselkednek az ország házában Egyáltalán, mi az a diktatúra? – ez az első kérdés. Nos, az okosok úgy határozzák meg ezt a fogalmat, hogy parancsuralom vagy önkényuralom, különösen ott, ahol egyetlen vezető… Tovább olvasom…
„Mindig is voltak emberek, akik azt kérdezték: Hová megyünk? De úgy tűnik, még soha nem voltak ennyien.” Ezt írja egy világhírű amerikai történész 1965-ben, terjedelmes könyve első fejezetének, első mondatában. Vajon ezt a kérdést hányan teszik fel pontosan 60 év elteltével ma, amikor a világpolitika zavarosabb, mint valaha. Caroll Quigley, akitől fent idéztem, nem véletlenül bukkant fel nálam, mert egyike… Tovább olvasom…
I. A nemnövekedés Múlt héten új világszemlélet lehetőségeiről írtam, és néhány pontban kiemeltem a legsűrgősebbeket, nézzük meg egyenként őket. A mai nyugati társadalmak rétegeinek életvitelében az életszínvonal állandó emelésére való törekvés áll első helyen. Közgazdászaink véleménye, hogy magasabb életszínvonal csak egy folyamatosan fejlődő gazdaságban lehetséges. Az állítás, több szempontot is figyelembe véve, hamis! Tudni kell, hogy az ún. életszínvonal nem más, mint az anyagi szempontok mércéje, és mérése… Tovább olvasom…
Új német szót tanul a világ: Brandmauer – tűzfal. Ezúttal elsősorban átvitt értelemben forog a közbeszédben, az Alternative für Deutschland, magyarul Alternatíva Németország számára, német rövidítéssel AfD nevű párttal szemben felhúzott politikai falat értik alatta, amely a falemelők szándéka szerint átjárhatatlanul megóv a túloldalon fenyegető tűzvésztől. Mi is ez a tűzfal? Formálisan pártok egy csoportjának megállapodása arról, hogy bárhogy alakuljanak… Tovább olvasom…
A teremtett világ egyik szokatlan kinövésében szép számmal találni olyan hölgyeket, akik nőiség helyett majd kicsattannak a rosszindulattól meg az irigységtől. Erre a nem is volt kislány kislánykorában hölgykülönítményre talán az is jellemző, hogy az óvodában sem babáztak, helyette inkább csatáztak. Hogy mire fel ez a partizán promózás? Mert már kiskorukban kevés figyelmet kaptak, ugyanis első ránézésre nem ők voltak… Tovább olvasom…
Legutóbbi írásomban kifejtettem, hogy nyolcmilliárd ember világnézete annyira különböző, hogy egész világunkat ne akarjuk megváltoztatni. A kínaiak köszönik szépen, meg vannak elégedve sok ezer éves szellemi hagyatékukkal, így van ezzel a világ többi része is. A bajok nálunk vannak, akik azt képzeltük, hogy a nyugati civilizáció és kultúra minden eddiginél „felsőbbrendűbb”, és jogunk van a világot irányítani. Talán lett volna… Tovább olvasom…
A cím szokatlan, sokan, talán jogosan, egy kis iróniát éreznek a gondolat mögött. Hát igen, igazuk van, mert kérdezhetném: mi az ördögre gondolunk, milyen új világ, melyik világ, és ki által megváltoztatva, és kinek a világa, amit megváltoztatnánk és milyenre? Tisztázzuk a kérdést, mi a világ? Értelmezése sokrétű, általában a világmindenséget érthetjük alatta, a végtelen kozmoszt. Ezt persze mi nem tudjuk megváltoztatni. Szűkebb értelemben… Tovább olvasom…
Új esztendő nyílt és minden új esztendő nyitásnál érdemes áttekinteni, hogy honnan-hova jutottunk. Ezt azért is érdemes megtenni, mivel Európa helyzete igencsak kalandosra sikerült 2024-ben is és úgy tűnik, hogy a jövő is annak ígérkezik. Persze vannak, akik most is és eddig is nemes derűvel figyelték az eseményeket a saját ideológiai felsőbbrendűségük teljes tudatában és nem voltak hajlandóak figyelembe venni… Tovább olvasom…
Nagy költőnk, Petőfi Sándor sorát bizonyára sokan felismerik, 1947-ben írt, A nép nevében című versének harmadik szakasza kezdődik így. Nemzeti forradalmunk kitörése előtt a költő már hangosan kérdezi, miért vannak a kiváltságosok, és érezteti, hogy valami készül, a nép márnem kér, de vesz, ragad. A kérdés sok ezer év előtt már jogos volt, hiszen a rabszolgák és uraik összehasonlíthatatlan körülmények között éltek. Azóta sem változott… Tovább olvasom…
Maga Platón is csak az oligarchikus konfliktusok „fedőtörténeteként” írja le a demokráciát, és Madách Imre Az ember tragédiájának Athéni színében meg is erősíti Platón e „munkahipotézisét”. Mark Twain híres mondása, miszerint, ha a demokráciával bármit megváltoztathatnánk, csak nem képzelitek, hogy megengednénk nekünk, azt jelzi, hogy a „demokrácia”, vagyis a „nép uralma” akkor jön el, amikor már nincs „nép”, legfeljebb hivatkozási… Tovább olvasom…
