Avagy dolgozik a mélyállam Abban a hazug világban, amelyben élünk, meglehetősen erős naivitás reménykedni a békében. Pedig az elmúlt hetekben folyvást reménykedtünk. Mikor ezeket a sorokat írom, pár nap, és vége az augusztusnak, s éppen nem a békéről esik szó, hanem újból arról hallunk, hogy egyre durvábban folyik a kényszersorozás Ukrajnában. Mi, magyarok pedig megkaptuk a fenyegetést a háborúba ájult… Tovább olvasom…
A legfontosabb minden ember számára, a család, a gyerekek, az otthon, szóval házunk tája, minden kis örömével és bajával. Ezután következik egy biztos munkahely, jó iskola a gyerekeknek, és kedvező, biztonságos közösségi, társadalmi kapcsolatok. Az egyén és a közösség számára a fentieket egy jól működő, politikai szervezet tudja biztosítani. Egy nemzeti kormány tehát elsősorban házunk táján kell biztosítsa a jólétet, biztonságot. Jelenünk… Tovább olvasom…
„Az igazságtól való legkisebb kezdeti eltérés később ezerszeresére nő” (Arisztotelész) /MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM?/ A politika számára Arisztotelész intésénél talán nincs is komolyabb figyelmeztetés, sem nagyobb hiba, mint az ezerszeresére növekvő „legkisebb kezdeti eltérés” az igazságtól. Ezerszeresére nőve, sorsszerűen vezet beláthatatlan következményekkel járó eltájolódáshoz. Nehezen hihető, de mégis ez a leggyakoribb jelenség a politikában. A megengedően, könnyelműen elfogadott „kisebb… Tovább olvasom…
Amikor e sorokat írom, július 24-e van. Ez nem volna érdekes, de hallgatom a bajor rádióban, hogy idén ez a túlfogyasztás napja, ami azt jelenti, hogy eddig a napig az emberiség már elhasználta az idei évre jutó természeti erőforrásokat. A dátum egy átlag, a Föld egészére vonatkozik. Ha mindenki úgy élne, mint pl. az Arab Emirátusban, Katarban, akkor már február 6-án bekövetkezett… Tovább olvasom…
Legutoljára keresztény kultúránk elleni támadásokról írtam, melyek már régen elkezdődtek, és ha nem térünk idejében magunkhoz, sorsunk megpecsételődött. Sajnos mi, ún. keresztények, egocentrikusan gondolkozva, a keresztet előttünk magasba tartva, igaznak vélt „bölcsességünket” évszázadokon keresztül mindenkire rá akartuk kényszeríteni. Ez nem is lett volna baj, de a kereszt fokozatosan, mára majdnem teljesen elveszítette jelentőségét, és hajdani bölcsességünkből csak a vizet prédikálunk, de bort… Tovább olvasom…
A HVG-ben olvastam: „A Pride volt az Orbán rendszer temetési menete”. Mindenki tudja, a lap a jelenlegi kormány esküdt ellensége, de nem kell őket komolyan venni. A Budapest Pride felvonuláson vagy parádén tényleg sokan voltak, az ellenzék, külső segítséggel ügyesen egy kormányellenes tűntetéssé változtatta. A Pride valójában másról szól, erre majd visszatérek, most maradjunk a „beígért“ rendszercseréről, amiről annyit beszélnek. Anélkül, hogy részletezzem,… Tovább olvasom…
Nem nagyon szokás a szakmán belüli kritizálás, hacsak(?) és ez a lényeg, nem nagyon és főleg károsan nem üt el az általánostól, vagy az átlagostól. Tehát nem arról szól a fenti megállapítás, hogy milyen politikai színezetben írják le a véleményüket, talán még az sem baj, ha a véleményüket kiszínezik, vagy netán megtoldják egy egy képzeletbeli lehetőséggel, de az már baj,… Tovább olvasom…
Brüsszel (Volodomir) Péter langyos söre Nagy szenzációt csinált Nagykanizsán Brüsszel (Volodomir) Péter, amikor is bejelentette, hogy a megyei jogú zalai városban 5 százalékkal vezet a Fidesz előtt a Tisza. Minden bizonnyal az vezet, az a városi atyámfia vagy lánya, akiről, nemhogy én a Rákos-patak menti XVI. kerületben, de egyetlen Nagykanizsán élő sorstársam sem tudja (tudhatja), hogy kicsoda, mert a szenzáció… Tovább olvasom…
Két Magyarország fog összecsapni a jövő évi választásokon, és egy nyílt levél ennek az összecsapásnak a látványos nyitánya Ismert közéleti személyiségek egy csoportja nyílt levelet intézett az ukrán néphez, de, mint az általában lenni szokott, az igazi „címzett” nem az, akit formálisan megneveznek. Azaz: esetünkben nem az ukrán nép, hanem Orbán Viktor és rendszere. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a… Tovább olvasom…
A kor, amelyben élünk, betegít Némi magyarázattal tartozom írásom címét illetően. A címbéli első szó valódi sírokra utal. Azokéra elsősorban, akiknek a halálát – merthogy nemrégiben hunytak el – tudomásul kellett vennünk, bármennyire is megfájdította szívünket elmenetelük ebből a világból. A másik szó személyesebb, valódi sírásra utal. Kezdjük is az elsővel! Az ember nem jós, nem tudja kitalálni, hány temetésen kell… Tovább olvasom…
