Belpolitika kategória bejegyzései

A történet még 1919 előtt kezdődik, amikor Jászi Oszkár megírja lázálmát a „Kelet-Svájcáról”. A „tudományosnak” kikiáltott munka, ha nem egy vesztes háború alatt jelenik meg talán érdekes vita alap lehetett volna amelyben talán még nagyobb szerepeket kaphattak volna a kisebbségi jogok, amelyek amúgy Európában az akkori viszonyok között a Magyar Királyságban szinte példaértékű volt. Én magam találkoztam még az 50-es… Tovább olvasom… →

A helytartó szigorú ellenőrzéseket tart. Itthon, ha éppen itt eszi a fene, akkor ellenőriz! Ha kell ledorongol, vagy akár lökdösődik is ha kell, vagy Szálasiékhoz hasonlóan Dunába lökdös, vagy utat mutat és mindig az „udvar” érdekeit nézi. Nem csoda, hogy a magyar helytartók, (nádorok) 1765-től már nincsenek, mert azóta csak idegen helytartók vannak még ha „magyarnak” is nevezik magukat! Az… Tovább olvasom… →

Magyar maga varrja kényszerzubbonyát A jegeces leheletű korai tél már elkezdte felfalni a november végi ősz langyos utolsó vacsoráját, amikor is egy ködös hajnalon szürke menet tűnt fel a Duna-parton. Csendben, szinte nesztelen lépkedtünk lehorgasztott fejjel egymás sarkában, zsebünkben gyömöszölt parizeres zsömlével, valószínű az utolsó reggelivel. Csönd volt, a fekete varjak is, akár a kolibrik, egyhelyben röpködtek és a rakpart… Tovább olvasom… →

A fiatalok már hála a jó Istennek nem ismerik ezt az 50-es évekbeli nótát, amelynek menetelésére tették tönkre hazánkat azok a kollaboránsok, akik egy nemzet testében mindig fellelhetők és – pénzért, jó pénzért – bármire kaphatók. A történelmünkben sajnálatos módon számtalan ilyen eset fellelhető a Csák Máték, Habsburg időkben az Eszterházy-ak, 19-ben a Kun Bélák, 48-ban a Rákosi Mátyások és… Tovább olvasom… →

Úgy tűnik nagy megkönnyebbülést okozott ez a Karmelita kolostorban is. Ahol szinte hallani lehetett annak a sziklának a dübörgését, amely a miniszterelnökünk melléről legördült! Nem kell nagy tudás annak észrevételéhez, hogy lássuk, ez az eredmény kedvező volt hazánk számára, ha másért nem is de azért mindenképpen, hogy a „nyomásember”, Mr. Pressman az a közeljövőben távozni fog hazánkból, aki nagy és… Tovább olvasom… →

Életünk folyamán sokszor elhangzik a fenti mondat, felszólítás. A család, ha kirándulni készül, de beborul az ég, az aggódó családanya megszólal, gyerekek, maradjunk inkább itthon, ilyen időben veszélyes elindulni. Ennél komolyabb, mikor arra figyelmeztetjük fiataljainkat, hogy ne külföldön keressék boldogulásukat, mert itthon is lehet tanulni, dolgozni, családot alapítani és sikeres karriert felépíteni. Persze elmélkedni és tanácsot adni könnyű, a valóság… Tovább olvasom… →

A gyermek megrontása mind közt a legaljasabb emberi bűn. Persze főbenjáró bűn az árulás és a hazudozás is, de gyereket kihasználni (betanítani), például koldulásra, szexuális szolgáltatásra, zsebmetszésre, kábítószer-fogyasztásra vagy újabban aljas politikai játszmákra, minden gaztettet túlszárnyal (überel). Néhány, úgy tűnik, tanítani kevésbé alkalmas pedagógus, megélhetési szakszervezetis aktivista, nyomuló balliberális politikus a hozzájuk csapódó kiábrándult szülők maroknyi serege, kifejezetten Orbán-gyűlöletből, arra… Tovább olvasom… →

Demokráciánkról, magáról a fogalomról és alkalmazásáról az utóbbi két évezredben hatalmas könyvtárnyi anyagot írtak, nagy elmék írtak a témáról „okos tanulmányokat”. Én most csak annyit jegyeznék meg szerényen, hogy demokratikus politikai, kormányzati rendszerünknek valami köze kellene legyen a néphez, a többség elképzeléseihez, szándékaihoz, ahogy mondani szokás: a népakarathoz. Sajnos a nép, a tömeg soha nem volt egységes, közös akarata sem… Tovább olvasom… →

Aki pedig a szomszédból, az még inkább! Megfogadtam, hogy a „miferinkről” nem írok többet, mert minek. Úgyis hiába, neki kell végig menni az úton és neki kell észrevenni a falat, amely az út végén várja! De szerencsétlenségemre megnéztem a Rónai-Gyurcsány KONKRÉTAN című beszélgetést és észre kellett vennem, ahogy a bicska lassan kinyílik a zsebemben. Balszerencsémre azt kaptam amit vártam, pedig nem… Tovább olvasom… →

Legutóbbi cikkemben, amelyben a süllyesztőről írtam, már megfogalmaztam véleményemet az akkor még készülődő európai parlamenti választásokról. Azt merészeltem megjegyezni, hogy attól még nem lesz béke, ha a strasbourgi parlamentben június közepétől néhány fideszes képviselővel többen ülnek. Írásom, bár idejében elküldtem, csak a választások utáni napon jelent meg, mert a szerkesztőség egy esetleges negatív véleményezést is feltételezett a választások irányába. Lehet,… Tovább olvasom… →