Hollai Hehs Ottó: Fekete fellegek

 Életem legnehezebb óráiban – pedig volt ilyen elég – sem voltam pesszimista, mindig élt bennem a remény, hogy a rossz elmúlik, a válságból kimászom, kitisztul felettem az ég, szóval nem hagytam el magam. Talán a korral is jön valami „borúlátás”… lehet, de  tudom, hogy ma ez valamivel több. Már régen sötét fellegek gyülekeznek felettünk, Európa, a Nyugat, az egész keresztény civilizáció égboltját beborítják. Töprengek, vajon mi ez a nagy változás, miért lettünk ennyire ostobák.                             

Manapság divatos ún. posztmodern korszakról beszélni, de ez inkább a képzőművészet, zene területén  jelent meg. Vajon a filozófia és az általános gondolkodás is megváltozott? 

Logikus, ha van posztmodern, akkor volt egy hosszú modern korszak is, ami a történelmi újkorral párhuzamosan fejlődött ki, elsősorban a gondolkodásban. Az újkor kezdetét Amerika felfedezésének évére tették, de a modern gondolkodás már a reneszánsszal elindult. Történészek, az újkori filozófia fordulatát, a XVII. század nagy filozófusának alapgondolatával hozzák összefüggésbe. R. Descartes „gondolkodom, tehát vagyok” szállóigéje lehetett a start, ami elindította a modern korszakot?

Itt megállok, badarság, nem vagyok filozófus. Nos, ha a modern a tiszta gondolkodás talajában terebélyesedett ki, és eredményezte az utóbbi ötszáz év tudományos, technikai, szellemi fejlődését, akkor a posztmodern ezt valószínűleg leépítheti, mert jellemzője egy zavaros, értelmetlen gondolkodás, bizalmatlanságot, bizonytalanságot teremt, ellenkezik a józan ész logikájával. 

Profi filozófusok nevetnek rajtam, pedig valami igazam biztosan lehet. Láttam már ún. posztmodern festményt, na, köszönöm, a zenéjüket sem bírom hallgatni, de itt nem is erről szeretnék vitatkozni. Maradjon a posztmodern a művészetben, nem bánom, de az igazi veszély ott van, hogy a posztmodern egy új, szerintük helyes gondolkodás szabályait is hirdeti, sőt már új fogalomalkotást erőszakol ránk.

A gender, és az LMBTQ már a posztmodern része? Biztosan nem merem állítani, de azt sem tudnám megfogalmazni pontosan, mi is az a neomarxizmus, neolliberalizmus, melyekről annyit beszélünk az utóbbi évtizedekben. 

De milyen gondolkodás az, hogy az emberiség annyira felszaporodott, hogy ritkítani kellene. Erről már szó esett, a hatvanas évek elején az amerikaiak ún. Iron-Mountain-jelentésében, ahol többek között megfogalmazták, hogy a háború szükséges és kívánatos dolog, hiszen ez a ’modern’ (posztmodern?) társadalmak elsődleges szervezőereje. Pár évtizeddel később megjelenik Susan George globalizáció ellenes krimije: A luganói tanulmány. Szerző ebben a könyvében kifejti, hogy bizonyos köröknek „a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél”, és minden veszélyt el kell hárítani, melyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.

A mai politikai helyzet világos, valakik ránk zúdítanak veszélyes járványokat, szerte a világon proxy háborúk, ha szükséges, regionális háborúk, de úgy látszik, ma már nem riadnak vissza egy világháború kirobbantásától sem. Ne jöjjön senki, hogy ez az egész összeesküvés-elmélet, ez nem elmélet, ebben élünk.

A Stockholmi Nemzetközi Béke Kutatóintézet 1966 óta „működik”, helyesebben létezik. Az intézet kutatásainak hozzá kell(ene) járulniuk a „stabil béke és a nemzetközi konfliktusok békés megoldása előfeltételeinek megértéséhez”. Azt nem is kell kihangsúlyozzam, hogy az intézet működési eredménye csak szomorú statisztika, mert az igazi békétől olyan messze eltávolodtunk, hogy szerintem az Intézetet már régen át kellett volna keresztelni Nemzetközi Háború Kutatóintézetre. A katonai kiadások már az egekben, 2023-ban a világ 2,44 billiót költött fegyverekre, ez 6,8 százalékos növekedés egy év alatt. Szégyenletes és ijesztő. Itt nincs mit kommentálni. Milliók éheznek a világon, vízhiány, klímaváltozás, gyógyíthatatlan betegségek, környezetpusztítás és a többi. Mindezekre nincs elég pénz, de gyilkoló fegyverekre kidobunk 2 billiót évente. Ez a gonoszság, aljasság, elképesztően embertelen cinikus magatartás, nem az emberek többségének akarata szerint, hanem egy kicsiny csoport terrorja révén lehetséges.

Nincs háttérhatalom, ez mellébeszélés! Igenis van egy nagyon is látható hatalmi kör, amely mindezt irányítja, mert tagjai számára ez hasznot hoz, ebből élnek, ebből gazdagodnak, gyűjtik a pénzt, szaporítják a végtelenségig. Sajnos az sem vigasztaló, hogy ha nem állnak le, vagy nem állítjuk le őket, velünk együtt pusztulnak. Mert ebbe az irányba mozdult el a Nyugat, a pusztulás irányába. Egyelőre csak mi, a keresztény Nyugat, de félő, hogy magunkkal rántjuk az eddig lenézett Keletet is, akik egyelőre nem szeretnének háborúzni.

Itt most megállok, és kérdezem, mert sokan kérdezik: lehetséges mégis megoldás, tehetnénk-e most, szinte az utolsó pillanatban valamit? Igen, tehetünk! A NATO, a mi szeretett szövetségünk, a fent említett hatalmi kör egyik leányvállalata. Rengeteg pénzbe kerül, főleg nekünk, a többségnek, nagy hasznot is hoz, de az már másoké. A NATO-hoz való kapcsolatunkat kell felülvizsgálni, ez volna Európa számára az első lépés. Erről a következőkben. 

2024. április 25.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük