Dr. Sipos Béla: „Marxista templomozók” a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) 1953-1989 között működött ezen a néven. A kutatásaim során a legfontosabb forrásom a Közgazdász volt, aminek első számát 1951. október 9-én publikálták.

A vallás a nép ópiuma. Karl Marx egyik leggyakrabban idézett és átfogalmazott kijelentése, miszerint a vallás a nép ópiuma, a filozófus 1843-ban született írásából, „a hegeli jogfilozófia kritikájához” című művének bevezetőjéből származik. Ez volt az elméleti alapja a kommunista rendszerek vallásellenességének. A mélyebb ok az volt, hogy csak egy eszmében higgyenek az emberek, a szocializmus, a kommunizmus eszméjében. Marxista valláselmélet c. Wikipédia cikkben ezt olvashatjuk: „A marxista valláselmélet ateista, tagadja a természetfeletti erők és lények létezését, valamint materialista, mert a vallás keletkezését az emberi tudat, valamint a környező természeti és társadalmi valóság ellentmondásaiból vezeti le. A marxizmus szerint a tételes vallások az állam létrejöttével párhuzamosan alakultak ki, mint az osztálytársadalmak termékei.”

Az MKKE-n a vallásosság elleni propaganda 1953-1985 között igen intenzív volt. Ezt bizonyítják az Egyetemi Tanácsülések határozatai és 1959-ben a Közgazdászban elindított „marxista templomozók” vita.

Ebből adok közre egy válogatást.

Napirendi pont. A vallásos nézetek elleni harc terén előttünk álló feladatokat a következő területeken kell kidolgozni: Gazdaságtörténet Tanszék, – magyar történeti vonatkozásban, Marxizmus-Leninizmus Tanszéken a filozófia vonatkozásában, esetleg speciális kollégiumot kell létrehozni, valamint a tanárszakosok oktatása területén. Az érdekelt tanszékek esetében a tanszékvezetők, a tanárképzéssel kapcsolatban Dr. Balázs Béla elvtárs tegyen javaslatot. Határidő: augusztus 10. Az állami ideológiai oktatásba is be lehet iktatni ilyen tárgyú előadásokat és vitákat. Felelős: Vörös Gyula. A vallásos nézetek elleni harc feladatait figyelembe kell venni a tudományos diákkörök programjának kialakításában is. Felelős: Dr. Pach Zsigmond Pál és az érdekelt tanszékvezetők.

Budapest, 1959. július 9. 1959 június 30-án tartott MKKE Egyetemi Tanácsülés határozatai.

Bedő Gyula egyetért azzal, hogy a filozófia tanszék témáit ne fogadja el az Egyetemi Tanács, hanem kötelezze a tanszéket új témák megjelölésére. Az első téma „A vallás és a szocializmus összeegyeztethetetlensége” különben is egészen furcsa, nehezen érthető téma.

Budapest. 1959 szeptember 28-án tartott MKKE Egyetemi Tanácsülés.

Vezetőségválasztó taggyűlés a kereskedelmi karon.  Felszólalt Bedő elvtárs, egyetemünk párttitkára is. 

Befejezésül ő is szólt a konkrét ideológiai és nevezetesen a vallási nézetek elleni harc kérdéseiről.

Közgazdász. 1959. 12. sz.

Juhász Miklósné. Ég és föld – szó szerint. A Kereskedelmi Kar legutóbbi taggyűlésén egy tagfelvétellel kapcsolatban néhány részvevőnek az volt a véleménye, hogy a vallás szilárd erkölcsi normáit a szocializmus viszonyai között is helyes betartani. E cikk nem kívánja e kérdést teljességében tárgyalni, inkább csak felszólalás helyett, illetve felszólalásnak szánná e néhány gondolatot. [] Igaz tehát, hogy a kommunisták is, meg az egyház is az ember-szeretet jelszavát írják zászlójukra. De hogy mire irányul ez a szeretet az egyik esetben, és mire a másik esetben, az valóban olyan különbség (sőt ellentét), mint ég és föld, mégpedig ez esetben szó szerint. De nemcsak a szeretet célját értelmezzük ellentétesen, hanem a szeretet módját is. [] Előre is jeleztem, hogy nem tartok igényt a teljességre. Ezért vettem elő csupán egy kérdést. Hasonló módon ki lehetne még egy sor kérdésben mutatni, — például a munka, az egyenlőség stb. — hogy menynyire ellentétesek a keresztény erkölcs és a kommunista erkölcs formailag néha azonosnak látszó, néha pedig azonosnak feltüntetett alapelvei.

Közgazdász. 1959. 17. sz.

Erősítsük a KISZ politikai nevelő tevékenységét. Tartalmasabb, tanulást segítő KISZ-munkát. [] Harcolunk a káros ideológiai nézetek ellen. Ifjúságunk politikai arculatához tartozik az is, hogy megmondjuk egyetemünkön — bár jellegénél fogva kisebb mértékben, mint másutt — találkozunk téves, káros ideológiai nézetekkel. A VB beszámolója érintett néhány ilyen kérdést, a vallásosságot, a nacionalizmust és antiszemitizmust, a burzsoá erkölcs maradványait. Vallásos nézetekkel elsősorban a vidékről jött hallgatók, ezen belül is inkább a lányok körében találkozunk. Általában az tapasztalható, hogy a valláshoz érzelmi szálak fűzik őket, melyek az otthoni környezetből származnak. E téren jelentős lépés volt az ateista előadássorozat megindítása. Közös talajból táplálkozik és hallgatóink körében is —, bár igen kis mértékben — meglelhető a burzsoá nacionalizmus és antiszemitizmus.

Közgazdász 1960. 9. sz.

A kollegina válasza. Lapunk újévi számában közöltük a Nyílt levél egy kolleginánkhoz című írást. A levél ugyan nem nevezte meg a címzettet (és mint lapunk következő száma mutatta, a szerkesztőség sem teszi ezt), a kérdéses kollegina mégis kötelességének érezte, hogy a levél írójának válaszoljon. Íme a válasz: Tegnap megkaptam az elmaradt „Közgazdászokat” … és … arra a felfedezésre jutottam, hogy én vagyok az az „áhítatos” kolleganő, akihez levelet intéztél. Engedd meg, hogy én is írjak egyet-mást. Tehát:

1. Alapjában véve igazad volt. Reggel a húgommal be szoktam menni a templomba, egyéb vallásos tüneteim is vannak, tényleg kettős világot élek, nincs tiszta világnézetem. még ateista sem vagyok, s ha csak ilyen példákat látnék magam előtt, mint Te bizony nem is könnyen jutnék el odáig, mert —

2. Nem tartom helyesnek ezt a módszert, ahogy Te, jóindulatúan segíteni akarsz valakin. Elmondod gyávának, alattomosnak, kigúnyolod aztán vígan felszólítod dobja le terhét és induljon a boldog jövőbe. (Minden gondolatát ismered, hiszen látod kijönni a templomból.) Remélem, s már tapasztaltam is, hogy nemcsak ilyen segítség nyújtása a KISZ célja. [] Sajnálom, ha összeomlasztottam benned egy istenfélő és hű leányzó képét, lelkiatyjával együtt, amit olyan szépen elképzeltél.

Bár a választ teljes terjedelmében közöljük, ez korántsem jelenti, hogy teljesen egyetértünk vele.

Közgazdász. 1961. 4. sz.

Örvendetes viszont Genczwein Ferenc (a Rudas László utcai diákotthon kollégiumi igazgatója) elvtársnak az a bejelentése, hogy nem tudnak templomba járó lányokról. Megállapítható az is, hogy a hallgatók mindinkább a marxista világnézet, a tudás, a műveltség, a szorgalom, az elért eredmények alapján értékelik es becsülik egymást.

Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem – rektori tanácsülések, 1962. június 27.

Megalakult a kollégiumi bizottság. [] Például a Rudas László utcai kollégiumban: — Hathatósabb eszközökkel kellene küzdeni a vallásos világnézet ellen. Ennek érdekében több természettudományos előadást kell tartani.

Közgazdász. 1964. 17. sz.

Az ateista nevelés kérdései. A kérdést az teszi aktuálissá, hogy mint az elvtársak tudják, az utolsó hetekben az egyházzal való viszony normalizálásával a fejlődés új fokát értük el. Ezt sokan úgy értelmezik, mint az egyház elleni ideológiai harc megszüntetése felé tett lépést. Ez természetesen helytelen felfogás. Az egyházzal történt megegyezés, amely lényegében a Vatikán visszavonulását jelenti, éppen ennek az ideológiai harcnak az eredménye, vagy legalábbis annak is. A hívőkkel való politikai együttműködés követelménye a szocializmus felépítéséért folytatott harcnak, tehát a szövetségbe való bevonásnak, ebből azonban nem az következik, hogy a világnézeti harcot abba kell hagyni, hanem úgy kell azt folytatni, mint a közös úton járó hívők és nem hívők közötti eszmecserét. Látnunk, kell, hogy mi vezet az országon belül a vallásos nézetek eléggé jelentős körben való fennmaradására, hogy abban szerepet játszik továbbra is bizonyos erőktől való félelem. Sok esetben a hívők vallásba menekülését az idézi elő, hogy kevés támogatást kapnak a társadalomtól, ezért magányosnak érzik magukat. Ebből az következik, hogy nem elvont isten-hit elleni harc a legjobb formája a vallásosság elleni harcnak, hanem az idealista világkép elleni harc, hogy meggyőzzük a hívőket arról, hogy nincs tényleges alapja a félelmeiknek és nagy szerepet kell adni a társadalmi segítő készségnek, vagyis, hogy ezeknek az elhagyott embereknek megmutassuk, hogy a társadalom törődik velük.

Budapest. 1964 december 21-én tartott MKKE Egyetemi Tanácsülés határozatai.

Halász György. Fórum a vallásról. Ügyesen rajzolt, izgalmas témákat ígérő plakátok hirdették a folyosón a november 25-i Fórumot. Azokat invitálta, akik szerették volna jobban megismerni a vallás mai társadalmi szerepét, a pápai állam és a Szentlélek Bank felépítését, a szocialista országok és az egyház kapcsolatát. Nem véletlen tehát, hogy mintegy 160-an gyűltünk össze a klubban erre a tanulságosnak, izgalmasnak ígérkező találkozóra. Vendégünk volt dr. Paizs István vallástörténész, az ELTE filozófia tanszékének adjunktusa, Straub János, az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője, valamint Paricska Zoltán, a Budapesti KISZ-bizottság agit.-prop- osztályának vezetője. [] A Mindszenty-ügy nyitva maradt. A magyar állam hajlandó őt kiengedni Vatikánba, amennyiben biztosítják, hogy nem folytat majd rágalomhadjáratot a Magyar Népköztársaság ellen. A pápai követ tárgyalt Mindszentyvel, aki (a burkolt pápai utasítás ellenére!) nem vállalta a feltételeket. [] A helyes fonalat az a kislány ragadta meg, aki feszegetni kezdte a materialista iskola és a vallásos nevelés ellentmondásait. Érdekes (és érdemes) lett volna tüzetesebben megnézni azt a hozzászólást is, amely szerint még elég jelentős a templomba járó fiatalok aránya. E problémának a felszínre hozásában sokat segített a KISZ képviselőjének hozzászólása, de az érdemi vita — igaz, főleg időhiány miatt — elmaradt.

Közgazdász. 1966. 20. sz.

Halász György. Hogyan lehet? „Marxista templomozók”. Nincs rendben az, hogy egyetemünkön, a Marx Károlyról elnevezett szocialista közgazdasági egyetemen is viszonylag nagy körben felleljük a vallásos nézeteket, az istenhitet. Rendben van: egyetemi tanulmányaink a marxizmusra, a marxista politikai gazdaságtanra, a marxista filozófiára, és a tudományos szocializmusra épülnek. Nincs rendben, hogy egy húsz-huszonkét éves — tehát a múlt „keresztényi, nemzeti” Magyarországának fertőző nacionalista ideológiájától közvetlenül megkímélt — fiatal nem tudja teljes tudatosággal átérezni saját tapasztalatait, tanulmányait. Számszerű adatokkal nem szolgálhatunk arra, hogy tulajdonképpen mennyire elterjedt egyetemünkön az istenhit.

Elég reménytelen dolog lenne ezzel kapcsolatban akár név nélküli reprezentatív felmérést végezni: el lehetünk készülve arra, hogy még így sem kapunk őszinte válaszokat. Következtetéseink különböző jelenségekből, alapos feltételezésekből fakadnak. Utóbbi időben egyre-másra kézbesíti a posta a csoport- vagy nemrég végzett diáktársunk meghívó kártyáját egyházi esküvőjére; látunk közgazdász hallgatókat istentiszteletekre igyekezni; ismerjük társaink ilyen vonatkozású otthoni körülményeit, és ebből, valamint az ő jelleméből, (olykor teljesen leplezetlen) megnyilvánulásaiból következtethetünk igazi állásfoglalására. Jó néhány olyan hallgató van az egyetemen, aki egyházi iskolában végzett. El tudjuk képzelni, hogy „anyatejjel beszívott” meggyőződését fel fogja adni? 

Marxista nevelést kapunk a középiskolában, egyetemen egyaránt. Marx — egyetemünk névadója — 1848-ban publikálta Engelsszel együtt a Kommunista Kiáltványt, amely már első fejezetének kezdő — immár legendássá vált forradalmi — megállapításában „Minden eddigi társadalom története az osztályharcok története” állást foglalt a történelem (és az egész objektív valóság) materialista felfogása mellett. [] Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre járunk. Az egyetemünkön nevelkedett értelmiségre, közgazdászokra vár az a megtisztelő feladat, hogy a szocialista gazdasági építés élvonalában segítsék, minden erejükkel, meggyőződésükkel támogassák rendszerünket, új és új gazdasági (tehát politikai is) sikerekre vigyék szocialista hazánkat. Hogyan lehet valaki alkotó, marxista eszmékhez hű, a szocialista társadalmat tudatosan építő közgazdász — objektív idealista alapról?  Súlyos, bonyolult kérdések ezek, és úgy érezzük, a probléma helyénvaló és aktuális. Nyitva hagyjuk a gondolatsort: várjuk hallgatóink, olvasóink hozzászólását, észrevételeit.

Közgazdász. 1968. 2. sz.

Kozma Judit. Ipar III/4. Az istenhit és az objektív idealizmus közé pedig nem tehetünk egyenlőségjelet, különös tekintettel arra, hogy ez az istenhit nem jelent következetes világnézetet, hanem a többé-kevésbé elsajátított marxista nézetektől függetlenül létezik, és legtöbbször az egyházi esküvőben ki is merül (bár ez sem jelent feltétlenül istenhitet!). A probléma másik oldala az, hogy ez a „marxizmust tanulás” sem jelent feltétlenül következetes világnézeti nevelést, és emiatt következetes világnézetet sem. Nyilvánvalóan van különbség abban, hogy milyen alapállással kezdi valaki a marxizmus tanulását Tény, hogy az ateizmus „jobb”, mint az istenhit. De nagyon komoly oktató-nevelő munka kell ahhoz, hogy egy — legjobb esetben felszínes — materialista világnézetű diákból valóban marxista világnézetű közgazdász legyen.  A marxista nevelés pedig pontosan az lenne, ha ehhez megkapnánk a maximális segítséget — ez azonban ritkán történik meg. És ez az a probléma, amiért nem lehet csak egy felszínes, következetlen materializmust elvárni, sem azoktól, akik „isten nevével”, sem azoktól, akik annak tagadásával jöttek erre az egyetemre.

Közgazdász. 1968. 4. sz.

Balogh Géza. Ipar III. 2. hozzászólása. „Marxista templomozók.” Differenciáljuk a hívőket is…

A vallásosságnak, mint világnézetnek olyan specifikusan, az egyéni életben meghúzódó, érzékeny érzelmi okai is vannak, amelyek csak az ember társadalmi és egyéni életéről való sokoldalú gondoskodással, a közösség részéről megnyilvánuló segítőkészséggel hatástalanítható. Gondolok itt a közéleti tevékenységbe való lehetséges teljesebb bevonásra, a szocialista kollektíva formáló erejének koncentráltabb kihasználására, így a művelődés, a kultúra, a tudomány, mint a mindennapi szocialista építőmunka tekintetében. Mindennapos tapasztalatink mutatják, hogy vallásos társaink többsége nem elvi megfontolásból, értelmi, logikai indokból vallásos. A testi-lelki befolyásoló tényezőkön túl, a legsúlyosabb, hogy családi körülményeiktől, a konvencionális hagyományoktól nem tudják magukat függetleníteni — szinte lelki egyensúlyt vélnek megtalálni a vallásos életben. Megfigyelhető a természetfölötti tényezők lassú elhalványulása, az e világi tartalom fokozatos előtérbe kerülése, sőt a hitélet formalizmusa. A hívő társainkhoz való viszonyunkat feltétlen differenciálni kell az egyéni sajátosságokon túlmenően attól függően is, hogy a vallási ideológiai hatás milyen erős náluk. 

Miután a vallásban elsősorban természetesen nem a tudat logikájának elferdülése jelentkezik, fennmaradásában, tovább élésében pedig egy bizonyos társadalmi tudati érzelmi tevékenységi szükséglethiány is okolható — ez is mond valamit. Nemcsak az ideológiai, logikai ellentmondásával kell tehát érvelni — nemcsak Isten nem létére, a túlvilág képtelenségére, de a vallásosság mindennapi gyakorlati tarthatatlanságának problémájára is gondolok —, hanem az értelmi bizonyítottság mellett az érzelmi nevelés is szükséges. A vita ne fölényes kioktatás legyen, a témát észszerűen konkretizálni kell az egyes ember nézeteihez, tartózkodva a konkretizálás buktatóitól.

Laki Mihály Általános IV. hozzászólása. Érdekes; de… A vallásról vitatkozni a Közgazdászban csupán érdekes, de felesleges. Egyrészt — és ez a kisebb baj — valószínűleg nem lesz vallásos hozzászólója a vitának. Ugyanis nálunk mindenkinek magánügye, hogy hivő vagy sem, ám e magánügyből ugyan ki csinál szívesen közügyét, különösen akkor, ha számításba veszi azt, hogy ebből inkább hátrányai, mint előnyei származhatnak. — Ettől még nagyon érdekes és hasznos vita alakulhatna ki — de nem egy egyetemi lapban, egyetemi hallgatók között. Hogy elkerüljem a társaim lebecsülésének vádját (ami egyben nagyképűségemet jelentené), megkísérlem röviden indokolni álláspontomat. A vallás — véleményem szerint jelenség, persze komplex jelenség, vagyis okait csak úgy lehetne feltárni, ha megkeresnénk a mögötte rejlő lényeget. [] Míg mondjuk a KISZ-ről vagy az oktatási reformról, a felvételi rendszerről a lapban lefolytatott vita csak formailag volt álvita, úgy ez tartalmát illetően az, hiszen eredménye semmiféle változást nem hoz, senkit közvetlenül nem érint, mivel a vallásosak a mi érveink hatására nem fogják megváltoztatni világnézetüket. Ehhez ugyanis nem érvek, hanem a feltételeik, a vallás okainak változására lenne szükség.

Közgazdász. 1968. 6. sz.

„Marxista templomozók”. Egy vita tanulságai. Jenei György Filozófia Tanszék.

Az egyetemista közvélemény érdeklődésétől kísérve — helyeslést és ellenkezést kiváltva — hetek óta vita folyik a Közgazdász hasábjain a „marxista” templomozók megítéléséről, illetve nem egészen a „megítélésről”, és ebben látom a vita fő erényét. Ugyanis a vita lendületesen indult és ezért félő volt, hogy a hozzászólók csak a jéghegy tengerből kiálló részét veszik észre, örvendetesnek tartom, hogy a hozzászólókat álláspontjuk megfogalmazásában mértéktartás és józanság vezette. A vita elgondolkoztatott az egyetemi hallgatók körében fellelhető vallásosság indítékain és ezzel kapcsolatosan az eszmei nevelőmunka helyzetén is. A vitával kapcsolatos gondolataimat szeretném leírni vitazáró jelleggel, de nem a probléma megoldásának igényével. 

A probléma megoldása ugyanis hosszú és gyötrelmes folyamat. A való világ vallásos visszfénye csak abban az esetben tűnik el, ha az emberek gyakorlati, mindennapi viszonyáról, egymáshoz és a természethez való viszonyukról lehántódik a misztikus ködfátyol, amikor a társadalmi életfolyamat a szabadon társult emberek terméke, amikor a társadalmi folyamatok az emberek tudatos, tervszerű ellenőrzése alatt állanak. [] A vallás végleges leküzdésének kulcsa a kommunista civilizáció társadalmi praxisában rejlik. [] Egyrészt a vallás antitézise nem a marxizmus, hanem a marxista megalapozottságú ateizmus. Másfelől nem lehet összekeverni a vallás és ateizmus, objektív idealizmus és marxizmus viszonyát, mert igaz az, hogy minden marxista egyben ateista, de nem minden ateista marxista, és amíg minden objektív idealizmus feltételezi a vallásosságot, addig nem minden vallásos ember objektív idealista. 

Az, hogy valaki „istentiszteletre igyekszik” csak általában, de nem feltétlenül jelent vallásosságot. Még problematikusabb a vallásosságot feltételezni annál a hallgatónál, akinek egyházi esküvőjéről hírt kapunk. Manapság, az egyházi esküvő sokféle indítéka között nem tekinthető tipikusnak az egyházi szertartás keretében házasságot kötő fiatalok vallásossága. [] Természetesen vannak társadalmunkban olyan vallásos emberek is, akiknél a hitélet nem formalitás, hanem belső eszmei-erkölcsi-érzelmi tartalmak kifejeződése. A vallásosságnak megint más típusa az, amelyik filozófiai megalapozást nyer.

Közgazdász. 1968. 7. sz.

Vallás a mai magyar társadalomban és kultúrában. A Társadalomtudományi Klub október 22-i előadása melyre két neves vallásszociológust, Tomka Miklóst és Kamarás Istvánt hívtunk meg — váratlanul nagy és lelkes közönséget vonzott. Mintegy 180 ember szorongott együtt több mint három órán át, hogy végig kövesse, végig vitatkozza a vallásosság, a keresztyén kultúra alakulását a II. világháború utáni Magyarországon. Először Tomka Miklós elemezte a háborús traumából kilábaló tömegek viszonyát a vallásosság, a hit kérdéséhez. A mélyre ható társadalmi változások ugyanis a meglévő egyházakat sem hagyták érintetlenül. Ezek úgymond „ellenzéki” pozícióba kerültek, s az 1948—50-es évek hathatós intézkedéseivel (pl. a szerzetesrendek, a gimnáziumok, a rendi főiskolák fölszámolásával) egyszerűen lehetetlenné vált számukra, hogy megfelelő módon, megfelelő keretek között működjenek, így tehetetlenül elindultak a zuhanásszerű szekularizáció útján. Ennek a folyamatnak a beindulását és ezzel a vallásosság mutatóinak — így pl. a templomba járók, az egyházi esküvők, temetések számának radikális csökkenését „segítette elő” a vallásosság politikai megítélése. [] A vallásosak körében bizonyos egészséges megtisztulás játszódott le. A hitben erősek csoportjához csatlakozott aztán egy teljesen új generáció, amely a háború után nőtt fel. Az 1978- ban beállt fordulat jószerivel nekik köszönhető. Ők azok, akik Tomka Miklós szerint saját belátásukból — tehát nem csupán az általános értékvesztésből, a közösségek hiányából indíttatva — csatlakoztak a vallásosak köréhez. Érdekes tény, hogy egyre nagyobb részük, az értelmiségiek közül kerül ki, hogy jópáran a szocialista társadalomba beépült egyházra, illetve a klérusra is gyanakvó szemmel tekintenek.

Közgazdász. 1986. 18. sz.

A szerző: az MTA doktora, professor emeritus a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.