A napokban Budapesten megtartott Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) mondhatni sikeres volt. Kb. 3 ezer vendég, ebből sok külföldi, általában magas beosztású jobboldali politikusok, szóval a világ konzervatív elitje. Külön öröm, hogy már harmadik alkalommal ott rendezik ezt a találkozót, igaz, a világ nyugati felén kevés az ennyire konzervatívan gondolkozó nemzet, mint Magyarország. Nyolcvan felszólaló mondta el véleményét, nem kis… Tovább olvasom…
Életem legnehezebb óráiban – pedig volt ilyen elég – sem voltam pesszimista, mindig élt bennem a remény, hogy a rossz elmúlik, a válságból kimászom, kitisztul felettem az ég, szóval nem hagytam el magam. Talán a korral is jön valami „borúlátás”… lehet, de tudom, hogy ma ez valamivel több. Már régen sötét fellegek gyülekeznek felettünk, Európa, a Nyugat, az egész keresztény civilizáció… Tovább olvasom…
Igen, ez nem vicc, ez a mai valóság, mindenki visszaüt, még ha nem is bántották. Betegek vagyunk mi emberek, tisztelet a kivételnek. Az agresszió már elkezdődik az iskolákban. Ami időnkben is volt birkózás, verekedés a szünetekben, de nem lőttük szitává iskolatársainkat. Az Államokban szinte napirenden az ilyesmi, de már a csendes, békés Finnországból is szomorú hírek érkeznek. Az általános világszemlélet… Tovább olvasom…
Ami a beszédből kimaradt Hosszú évtizedek folyamán három országban volt alkalmam március 15-ét ünnepelni. Gyermekkoromban a revíziós és nem kicsit „irredenta” Magyarország fővárosában még rövidnadrágban szaladtam a szép tavaszi napon az iskolába, ahol nagyobbacska koromban már a Nemzeti dalt is elszavalhattam. A negyvenes évek elején apám nyakán lovagolva néztem a tömeget a tüntetéseken, ahol a „vesszen Trianon” és „Nem-nem soha”… Tovább olvasom…
Kora reggel hallgatom a bajorokat, a napi hírek között a megemlékezés 2004. március 11-re. Régi helyszíni felvétel, spanyol nyelven a jajveszékelés, sírás, sikoltozás. A madridi helyi érdekű vasúti szerelvényeken hatalmas mennyiségű robbanóanyagot robbantottak, a szörnyű pusztítás után közel 200 halálos áldozatot és 1800 sebesültet siratott Spanyolország. Két és fél évvel előtte, 2001. szeptember 11-én az amerikai terrortámadás volt a tragikus… Tovább olvasom…
Hallgatom a bajor rádiót, idén is, mint minden évben hamvazószerdán összeültek a német politikai pártok, hogy megbeszéljék a legfontosabbat. A hetek óta tartó tüntetések, tiltakozó felvonulások és blokádok ezen a napon is folytatódtak, egyes helyeken a szerdai találkozásokat biztonsági okokból leállították. Az évek óta botladozó német politika történelmének talán egyik legsötétebb zsákutcájában botorkál. A német paraszt az utcára vonult traktoraival,… Tovább olvasom…
A kérdésre nincs egyöntetű válasz, sok a szubjektív, tehát nem mindig tapasztalat által alakított vélemény. Jeles gondolkodóink szerint az örökös széthúzás, a marakodás és az örök ellenségeskedés a másképpen gondolkozóval szemben önpusztítóan hat a nemzetre. Ha visszatekintek hosszú életemre, többször éreztem, hogy a nemzetemhez való ragaszkodásomon, szeretetemen és tiszteletemen csorba esett. Ilyenkor úgy éreztem, nem lehetek büszke magyarságomra. A legelső… Tovább olvasom…
Legutóbbi két írásom gondolatmenetét most nem folytatom, egy jelenlegi magyar belpolitikai kérdésre szeretnék kitérni, melynek viszont az európai politikára is vetülete van. A két új NATO-tagjelőlt országból Finnország felvétele aránylagegyszerűen megtörtént, a svédekkel bajuk volt a törököknek és nekünk, magyaroknak is. A törökök ratifikálták a svéd belépést, nem ingyen tették, kaptak szép „fájdalomdíjat”. A svéd belépés magyar részről történő jóváhagyása… Tovább olvasom…
Múltkori írásomban a valóságról és igazságról igyekeztem úgymond filozofálni, és rámutattam arra a nyers valóságra, miszerint az emberiség a béke szólamok hátterében állandóan és látható rendszerességgel háborúkra készül. Sokan sóhajtoznak a régi szép békeidők után, de kiábrándítok mindenkit, valójában ilyen soha nem volt az emberiség történetében. Már az ókor költője, a római Tibullus, a Kr. e. első században így kezdi… Tovább olvasom…
Minden, ami körülöttünk létezik és régebben is létezett, a valóság része. Az objektív valóságot érzékszerveinkkel tapasztaljuk, látjuk, halljuk, tapintjuk, de létezik szubjektív valóság, csak agyunkban születik meg, idegeink által lesz felismerhető, csak számunkra. Az igazság még bonyolultabb, bár a valóságot kellene tükröznie, ehhez kellene alkalmazkodnia, gyakran a szubjektív valósággal áll összhangban. Ha a dolgok valós, bizonyítható állapotát, ténynek nevezzük, akkor az igazság és valóság egyformán… Tovább olvasom…
