Hollai Hehs Ottó: Tiszteletlen gőgösség

Legutóbbi két írásom gondolatmenetét most nem folytatom, egy jelenlegi magyar belpolitikai kérdésre szeretnék kitérni, melynek viszont az európai politikára is vetülete van. A két új NATO-tagjelőlt országból Finnország felvétele aránylagegyszerűen megtörtént, a svédekkel bajuk volt a törököknek és nekünk, magyaroknak is. A törökök ratifikálták a svéd belépést, nem ingyen tették, kaptak szép „fájdalomdíjat”. A svéd belépés magyar részről történő jóváhagyása még várat magára, miért? A dolog egyszerűnek tűnik, de mégsem az.

Eltekintek most attól, hogy a NATO-ról, mint védelemi katonai szövetségről véleményt mondjak, tettem már többször, és azt állítottam, hogy a szervezet semmi más, mint elsősorban pénzügy! A kapitalista világ pénzforgalmának igenis szüksége van minden olyan »szervezetre«, melynek kiadásai milliárdokra rúgnak. Azt, hogy a NATO, mint katonai szövetség teljesen felesleges, már sokan állították, és tényekkel bizonyították, de ezt is ugorjuk át, nézzük mi van most. Svédországot, valószínű, hogy a szövetség 32. tagjaként felveszik a NATO-ba, de erre még egy icipicit várni kell.

A vita hátterében még mindig az a teljesen hibás nézet áll, hogy Nyugat-Európa minden tekintetben magasabb színvonalú, mint az ’elmaradott’ keleti blokk. Nos, ha csak a visegrádi négyeket nézzük, ezek a nemzetek már nagyon régen, a római, keresztény gyökerű Európához tartoztak, és hasonlóan a nyugati nemzetekhez, végigmentek Európa viszontagságos történetének összes fázisán. Ezek a közép- és kelet-európai népek kulturális hagyományokban egy szikrányit nem maradnak le a Nyugattól.
Semmi bajom nem volt soha a svédekkel, és általában a svéd–magyar viszony aránylag mindig jó volt. Fantasztikusan sikeres szociális rendszerüket mindenki szerette volna lemásolni, nem sikerült, így maradt az irigykedés. Ami még irigylésre méltó náluk, az a racionális dohányzás elleni harc. Az erőltetett jóindulat a menekült témában, és a korlátlan befogadó szándék viszont ’beadott’ nekik, most nagy bajban vannak.

A NATO-tagságra valójában nem volna szükségük, de ha mindenáron akarják, akkor szálljanak le a lóról, mire való ez a már-már ’tiszteletlen gőg’? Brüsszel harcol a magyarok ellen, de miért csatlakozik ehhez a svéd politika? Ha bírálnak, sőt indokolatlanul támadnak minket, amint ez a közel múltban történt, akkor miért várják el tőlünk, hogy mi engedelmes jó kisfiúk legyünk, és parancsszóra teljesítsünk minden kérésüket?

Orbán miniszterelnök Budapestre invitálta svéd kollegáját, hogy beszéljék meg barátilag a problémákat. A svéd külügyminiszter, ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy: gyakorlatilag nincs miről tárgyalni Magyarországgal, de – tette hozzá – még gondolkoznak rajta. A napokban végre találkozott a két kormányfő, sok részletet nem tudunk, de Orbán Viktor meghívására Ulf Krissterson állítólag szívesen jönne Budapestre, de csak ha megtörtént a NATO-ratifikáció.

Szóval szerintem ennyi elég, ha tőlem függne, én júliusban tárgyalnék ismét a témáról, addig talán leadnának ebből a gőgös felsőbbrendűségi komplexusból, ami önmagában is buta magatartás, de diplomáciai kapcsolatokban szerencsétlen és veszélyes is lehet.
Novák Katalin, mint államfő, és Orbán Viktor, a kormány feje, rábólintottak: igen, a svédek beléphetnek a NATO-ba. A döntés viszont nem rajtuk múlik, kizárólag a FIDESZ-frakció tagjain múlik a parlamenti döntés.

Utálom a gőgöt, a rátartiságot. No, de mi hol vagyunk hozzájuk képest – mit ugrálnak ezek az ázsiai jöttmentek – gondolják rólunk. Hát akkor legyen nekik igazuk, legyünk buták, rosszak és maradiak, ne siessük el a parlamenti döntéseket… majd ha kitavaszodik.
Ulf Krisstensonnak pedig azt ajánlom, nézze meg videóról Mága Zoltán újévi koncertjét, aztán majd még beszélgetünk!

De Budapesten!

2024. február 8.