Hollai Hehs Ottó: Biztonságpolitikai tárgyalások, amelyeken a béke szó kimaradt

Hallgatom a bajor rádiót, idén is, mint minden évben hamvazószerdán összeültek a német politikai pártok, hogy megbeszéljék a legfontosabbat. A hetek óta tartó tüntetések, tiltakozó felvonulások és blokádok ezen a napon is folytatódtak, egyes helyeken a szerdai találkozásokat biztonsági okokból leállították. Az évek óta botladozó német politika történelmének talán egyik legsötétebb zsákutcájában botorkál.

A német paraszt az utcára vonult traktoraival, már nem bírja elviselni a gazdasági megszorításokat. Jogosan kérdezik, mi a fontosabb, a napi kenyér biztosítása, vagy egy idegen, értelmetlen háború milliárdokkal való támogatása. Elégedetlen az egészségügy, a vasút, a repülő társaságok, a fuvarosok. Szinte mindenki. Aztán, „titokzatos erők” megszerveznek tüntetéseket, ahol a fajgyűlölet és a szélsőjobb ellen tiltakoznak, védik a demokráciát, és átkozzák azt a német pártot, amely januárban országos szinten, a második helyen állt. (CDU/CSU 32, AFD 22, SPD 14, zöldek 13, liberálisok 5 %.)

Végszavam erre ismét: agyrém! De meddig mehet ez így tovább?
Hamvazószerdán a hívek a templomban keresik a vigasztalást, az üdvözülést,  a pap, szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára, és arra emlékeztet, hogy ember: „porból lettél és porrá leszel”. No, ezt sokan elfelejtik, főleg azok, akik gátlás nélkül a másik legyőzésében, elpusztításában látják életcéljukat, az emberi élet szentsége számukra ismeretlen fogalom.      
Bár a Biblia szerint a bűnösök a gyehenna lángjai között égnek az idők végezetéig és mindenkit, aki gonoszat művel, utolér a kín és a gyötrelem én azért szurkolnék, hogy ezen gyalázatos embereket, mentől hamarabb, még most, földi életükben büntessük meg.
Vasárnap befejeződött a három napja tartó biztonságpolitikai konferencia Münchenben.

Még a hidegháború idején, 1964-ben találták ki ezt a nagyszerű megoldást, hogy minden évben összeülnek, és megbeszélik a nyugati szövetséges államok védelmi kérdéseit. Idén már hatvanadszor ülnek össze, de azóta is háborúk százai pusztították az embereket, az életet, és ezek legnagyobb részében a „keresztény” Nyugatnak benne volt a keze.
Kik, és milyen szempontok szerint hívják meg a vendégeket, azt nem tudom, de idén a NATO-államok képviselői közül hiányoztak a görög, ciprusi, török, szlovák és magyar vezetők. Természetesen a „gonosz tengelye” sem lehet jelen Münchenben, így Irán és Oroszország képviselői is otthon maradtak, Korea különben is messze van. A világbékét a közel-keleten Irán, Európában az oroszok „veszélyeztetik”, de őket nem kérdezik meg, mi a szándékuk, inkább eltiporjuk őket. Igaz, ez nem könnyű faladat, két hatalmas és veszélyes országról van szó, de hát istenem, azért vannak a konferenciák.

Részletekre nem térek ki, semmi értelme, csak kérdezem, hogyan lehetséges, hogy három napon keresztül a nyugati világ „biztonság őrei” csak a fegyverkezés erősítését, a fegyverszállítmányok fokozását sürgessék, és ne tegyék fel a kérdést: miként lehetne békét teremteni. Egyetlen állam, Kína képviselői javasolták, hogy jó lenne béketárgyalásokat kezdeményezni. 
Mindenki elgondolkozhat: mire való ez a színjáték?
Én idéznék most egy valódi szakembert, egy amerikai politológust, aki az úgynevezett realista geopolitikai iskola képviselője. John Mearsheimernek nem kell mindenben igazat adni, de lényegében a nyers valóságot mondja. Szerinte az USA diktál, Európa engedelmeskedik. Európa pánikban van, az Egyesült Államok kijevi segélybefagyasztása miatt és Oroszország egyre növekvő ukrajnai fölénye miatt. Nyugati politikusok hisztérikus állításaira, miszerint Oroszország NATO elleni háborújának a lehetősége a közeljövőben még jobban növekszik, az amerikai ezt mondta: „Az érvelést alátámasztó feltételezés az, hogy Putyin egész Ukrajna meghódítására készül, hogy aztán megtámadja a NATO keleti szárnyát, ami arra készteti majd Európát, hogy elkezdje a harmadik világháborút.

Ezért jobb most Ukrajnának segíteni minden eszközzel, mint megvárni, hogy bekövetkezzen a világégés. Ez az egész indoklás nevetséges!” 
A témát lehetne órákig boncolgatni, a kérdés, hogy kinek van igaza, a közeljövőben eldől. Az amerikai politológus A nagy téveszme című könyve Magyarországon is megjelent, és én jobban hiszek neki, mint Stoltenbergnek, vagy a német kancellárnak, hogy az ukrán elnökről ne is beszéljek. Egyik alapgondolata, hogy: a harcias liberális demokrácia egyre kevésbé lesz liberális és demokrata.

Talán volna még valami, amit érdemes lehetne meghallgatni: Vlagyimir Putyin és az amerikai televíziós műsorvezető Tucker Carlson interjúja, amit magyarul is megtalálni. Tanulságos, és egészen más képet fest a mai orosz–ukrán konfliktusról. 

2024. február 20.

Forrás: Nyugati Jelen