Meglepett egy hír! A szöveg a következő, Margus Tsahkna észt külügyminiszter azt mondta, hogy: – „Ha Kína jó kapcsolatokat akar fenntartani Észtországgal, akkor abba kell hagynia Oroszország támogatását”. Wang Yi külügyminiszter lába megremegett a bejelentés hatására! Mi lesz Kínával ha elfordulnak tőlük az észtek. Mi lesz így a népével? Hogy fogja ezt Kína túlélni? Először is komolyan el kellett gondolkodnom,… Tovább olvasom…
Nem emlékszem, hogy magyar kormányfő valaha is ilyen bizakodással utazott volna Washingtonba, mint most Orbán Viktor. Reméljük, hogy ez a bizakodás gyümölcsözik a következő hetekben. Az amerikai–magyar viszony alakulása a modern történelmi időszakot tekintetbe véve a XIX. század végére tehető. A polgárháború utáni Államok és a kiegyezés utáni új dualista magyar államnak egyformán az újrakezdés nehézségeivel kellett megküzdenie. Az első… Tovább olvasom…
Először úgy akartam kezdeni az írást, hogy vajon mit kezdett volna az a kis hülye ott Washingtonban. De aztán elvetettem az ötletet mert kicsinek ugyan kicsi, de a hülye jelző az nem fejezi ki kellőképpen a személy habitusát! Úgyhogy elvetettem az ötletet. Peti a jelentős(!), a nagy, a kirááááály…, mihelyst megérkezne az USA fővárosába Washingtonba, először is fellökne 3-4 konzervatív… Tovább olvasom…
Orbán Viktor miniszterelnök, ahogyan ilyenkor illik, politikát félretéve, őszintén, elismeréssel és tisztelettudóan fejezte ki nagyrabecsülését a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlónak: „Magyarország büszkesége, az első gyulai Nobel-díjas, Krasznahorkai László. Gratulálunk!” A liberál-progresszív svéd elit kitüntetettje mindezt, mint egy férfibiciklivel eltaknyolt, felhorzsolt kisgyerek, haraggal köszönte: „Mindig ellenezni fogom politikai tevékenységét és eszméit. Továbbra is szabad író maradok.” Noha a miniszterelnök nem róla írt… Tovább olvasom…
Külföldről ritkán érkeznek jó hírek a közszolgálati csatornákon. Manapság már az is „jó hírnek” számít, ha a Hamasz még két holttestet ad át Izraelnek. Félretéve a szomorú iróniát, a béketeremtés érdekében Budapestre tervezett nagyhatalmi találkozás nagyon jó hír, és nekünk, magyaroknak – ismerjük el – nem kis elégtételt nyújt. A magyar miniszterelnök őszinte béketörekvései az ukrán–orosz konfliktussal kapcsolatban végre eredményes… Tovább olvasom…
Megírtam már lapunkban, hogy az elmúlt időszakban arra adtam a fejem, hogy azokat a honfitársainkat kísérlem meg bemutatni, vagy inkább sokak figyelmébe ajánlani, akiknek a munkásságáról sokan szinte semmit sem hallottak, pedig életükben felejthetetlent alkottak, ám valahogy mégsem sikerült zseniális hagyatékaikat, alkotásaikat megismertetni a nyilvánossággal. S megmutatni, mily nélkülözhetetlen szerepet játszottak, és játszanak kulturális és tudományos életünkben, mindmáig. Pontosabban játszhatnának,… Tovább olvasom…
Idézet a nagy “magyar” írótól: “Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, Isten oda teremtett, azt a kenyeret ettem. Képtelen vagyok büszke lenni, hogy bolondok közé születtem, és hogy bolondok között éltem. Az én személyes sorsomból következik minden, nem abból, hogy magyar, ukrán vagy szlovén vagyok.” No komment!! Views: 131
Ellentmondás? A szavak értelmezése ezt sejteti, de talán mégsem. Vannak sürgős dolgok, ahol határozottságra és gyors cselekvésre lenne szükség, mert a késlekedés további problémákat szül. Már elég régen ismételjük, hogy világunk zűrzavaros, bizonytalan, jövőnk kiszámíthatatlan, és ezt vitatjuk naponta, a politikai porondokon, tárgyalóasztaloknál, a média minden szögletében, de az utcán és otthon a négy fal között is. Megoldások még nem születtek,… Tovább olvasom…
Nem kicsit, nagyon! Nem szoktunk bulvár dolgokkal foglalkozni, azonban most kivételt teszünk. Tesszük ezt azért, mert nagyon is elharapózott a mindennapi életünkben az újságírók elleni atrocitás, agresszivitás. Érthetetlen módon ez csak az egyik politikai oldalnak vált a jellemzőjévé igen-nagy mértékben. Nem akarom olyan közhelyekkel el mismásolni a dolgokat, hogy az újságíró a munkáját végzi, vagy netán nem árt az újságíró… Tovább olvasom…
E helyzetek, döntések pusztító következményei potenciálisan akár súlyosabbak is lehetnek, mint Mohács és Trianon együttvéve Van egy anekdotába illő történet (lehet, hogy valóban anekdota is csupán) arról, hogy amikor a washingtoni magyar nagykövet átadta a hadüzenetről szóló okmányt, a következő párbeszéd játszódott le. – Mi az Önök államformája? Királyság. És ki a királyuk? Nincs királyunk, hanem kormányzónk van. Ki a… Tovább olvasom…
