Dr. Sipos Béla: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (1953-1989) a „pártos” egyetem.

A kutatásaim során a legfontosabb forrásom a Közgazdász volt, aminek első számát 1951. október 9-én publikálták. 2019 óta csak on-line működik. A Közgazdász 1951-1989 között megjelent számai egy szerencsére már eltűnt világ eseményeinek hű krónikása, ami bemutatta a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) fontosabb történéseit. Érdekes, hogy nagyon sok cikk a demokratizálódásról szólt, ami fából vaskarika, mert az egypárt rendszerben nem lehetett megvalósítani a demokratizmust. A másik állandó téma a reformok voltak, de a szocialista rendszert nem lehetett megreformálni. Azóta kiderült, az egypárt rendszeren alapuló ún. létező szocializmust csak a terrorral lehetett fenttartani. A terror fokozatai különbözőek voltak, de 1989-ig, a rendszerváltásig megmaradtak. Az MKKE pártos egyetem volt, kevés oktató tudta megtenni, hogy nem lépet be a pártba. Reméljük, hogy ez a világ soha nem fog visszatérni. 1990-ben az MKKE nevét megváltoztatták, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem néven működött tovább 1998-ig.

Meg lehet vizsgálni, hogy hogyan alakult a pártosság fogalma, a politikai légkör az évtizedek során a hallgatók nevelése területén. Pl. a Közgazdász 1952. március 19-i számában foglalkoznak a népnevelőkkel a párt számára új kádereket felkutató és nevelő/segítő párttagokkal szemben támaszható követelményekkel. Harcos, mozgósító népnevelői munkát várnak el. Mint írják: „Népnevelőinknek meg kell ismerniük a bolsevik típusú agitációt, mely harcos, támadó és sohasem szakad el a felmerülő konkrét helyi problémáktól.” Sajnos ez a harcos és támadó szellem sok oktatót/hallgatót befolyásolhatott káros irányban a későbbiekben is, nem beszélve arról, hogy 1957 után sok 56 előtt végzett, ebben a miliőben szocializálódott hallgató került vezető pozícióba az Egyetemen.

Közgazdász 1952. március 19.

Az ideológiai tárgyak, mint a tudományos szocializmus, a marxista – leninista filozófia, a szocializmus politikai gazdaságtana stb. pl. a Budapesti Műszaki Egyetemen, az Orvostudományi Egyetemeken (SOTE, POTE, DOTE, SZOTE) nem képezték az oktatás gerincét, szakmai alapját. Így ezeket a tantárgyakat a szaktárgyak mellett oktatták, kisebb volt az ideológiai nyomás. Számos példát lehet felsorolni, ahol a tanárok ellent álltak az ideológiai nyomásnak. Például: Mátyás Antal könyveiben a makróökonómiát, mint modern polgári közgazdaságtant oktatta, némi marxista bírálattal ellátva.

Sajátos helyzetben volt viszont az ELTE, voltak pártos karai, szakjai, pl. a jogász, a filozófus, a történelem és irodalom szakos tanárképzés. A Természettudományi Karon a képzés semleges volt, pl. a matematika, fizika, kémia, biológia stb. tanárképzések. Kérdés, hogy az ELTE társadalomtudományi karain, illetve a Jogi karon mennyire volt dokumentálható a pártosság? Hanák Péter „A történészek szerepe a rendszerváltásban” c. előadásában pl. így határozza meg a pártosságot: …”Önök valószínűleg többségükben nem élték át ezt a periódust, amikor a pártosság volt az egyedül elfogadható, a magasrendű történelemtanításnak és történelemírásnak az alapvető mércéje. Hogy mi az a “pártosság”? Mindaz, ami a munkásosztály és a párt érdekeit szolgálja, az az igazi történetírás. És minden más, akármennyire szakszerű és tényszerű is, a burzsoá objektivizmus bélyegét viseli magán. A pártosság nem volt egyéb, mint a tudomány rangjára emelt történethamisítás. Ezt nem szükségtelen, nem felesleges újra elmondani. Történelemhamisításról volt szó a magyar történelem és az európai történelem legtöbb kérdésében. Bizonyos esetekben még tényhamisításról is beszélhetünk, de mindenképpen ideologikus hamisítás volt a pártosság.” Hanák Péter. Történelemtanárok országos konferenciája megnyitó előadás, 1991. szeptember 24.

Martin József újságíró, egyetemi tanár írta az aranydiplomájának átvételekor: „az előadók és a tankönyvszerzők – jobbára akaratuk ellenére – mégis sejtetni engedték, hogy a világnak nem csak egyféle magyarázata lehetséges, hogy a szocializmuson túl is van élet, amelyről azért sokan sejtettük, sőt tudtuk, hogy jobb és szabadabb, mint a mienk.” BCE. Jubileumi Évkönyv. Budapest. 2017. 142.

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen meghatározóak voltak az első két évben a marxista-leninista ideológiai tárgyak és ezért általában elvárás volt a párttagság. Ennek ellenére a párttagok aránya az MKKE-n 1959-1989 között 30-40 % körül változott. Pontosabb statisztikával az 1976-os évre vonatkozva rendelkezünk: Egyetemünkön az oktatóknak kétharmada (lényegesen több, mint később 1979-ben), a nappalis hallgatóknak négy százaléka párttag. A párttagságon belül a hallgatók aránya huszonnégy százalék. Ezek az adatok az 1976-os évre vonatkoznak, s a korábbi évekhez viszonyítva elég egyenletes emelkedést mutatnak. (Közgazdász. 1977. 2. sz.) 1979-ben például a párttagok aránya az oktatók között intézményenként változó, az intézmények többségénél 30-40 %, de van, ahol az 50 %-ot is meghaladja. (Egyetemi tanács jegyzőkönyvei. 1980 június 5.) A vezetők, rektorok és rektorhelyettesek (mindegyik), dékánok (egy kivétellel mindegyik), tanszékvezetők (többsége, 2-3 kivétellel) párttagok voltak. Ugyanez volt a helyzet az ideológiai tantárgyakat oktató tanszékek, pl. Politikai Gazdaságtan, Marxizmus-Leninizmus (Filozófia), Tudományos Szocializmus esetében is. Elnézték a párttagságot a Matematika és a Nyelvi Tanszékeken és egyes esetekben a szaktanszékeken. Akikről ismereteim vannak, hogy nem voltak párttagok és vezetők voltak, Krekó Béla (1964–1980 között az Egyetemi Számítóközpont igazgatója.) és Szép Jenő, (1961-1987 között tanszék- illetve intézetvezető), Mátyás Antal, (1970-1995 között tanszékvezető), Herczegh Géza jogász. Krekó Béla, Mátyás Antal Szép Jenő és Herczegh Géza mind négyen nemzetközi tekintélyű tudósok voltak, könyveik, szakcikkeik, könyveik külföldön az USA-ban és számos más országban is megjelentek. Nem volt párttag Huszár Géza, aki MKKE Gazdaságmatematikai Tanszékének nyilvános rendes tanára (1948–1952), egyetemi tanára (1952–1961) a Tanszék vezetője (1948–1961), 1956-1960 között az Ipar Kar dékánja. Nováky Erzsébet, (1989-2010 között tanszékvezető) akinek tanszékvezetője Kovács Géza intézte el, hogy párttagság nélkül taníthasson az Egyetemen. Búza János történész se volt párttag, Berend T. Iván tanszékvezetőnek köszönhette, 1964-től akadémiai státuszban taníthatott, de csak 1987-ben nevezték ki adjunktusnak. Nem volt párttag Fülei-Szántó Endre angol, francia, német és spanyol szakos nyelvtanár. Közgazdász. 1977. 2. sz.

1963 előtt X-es tanulót nem nagyon vettek fel, 1962 után is csak akkor, ha 19-20 pontot ért el a felvételin. A maximális pontszám 1963-ban 20 volt.

A vezetők is különbözőek voltak, voltak segítőkészek és az adott rendszer kereteit szélesítők pl. Szabó Kálmán rektor (1968-1973) aki a közgazdászképzés reformjának elindítója volt, Kovács Géza, aki a hazai jövőkutatást megszervezte, Berend T. Iván rektor (1973-1979), Csáki Csaba rektor (1985-1991), Chikán Attila, 1970-től a Rajk Szakkollégium alapító igazgatója, 2010 óta elnöke, Mátyás Antal, Krekó Béla, Szép Jenő, stb. akik nemzetközi szintű kutatási eredményeket értek el és iskolát teremtettek.

Az MKKE helyzete 1953-1989 között mindig függött a magyarországi politikai helyzettől. (Ezt a Szovjetunió vezetői döntötték el, pl. hogy ki lesz a Párt főtitkára, miniszterelnöke stb.)

1953-1956 július 18. között Rákosi Mátyás volt hatalmon. A személyi kultuszt az is jellemezte, hogy nem Népköztársasági Ösztöndíjat adtak a kiváló eredményt elért hallgatóknak, hanem Rákosi-ösztöndíjat. 1953 március 5-én meghalt Sztálin és utódai parancsára 1953 július 4-én megalakult a Nagy Imre kormány. Nagy Imrét 1955 április 18-án váltották le, majd kizárták a pártból, az MKKE-n betöltött egyetemi tanári kinevezésétől is megfosztották. Az 1956-os forradalom, majd annak leverése zavarokat okozott az MKKE oktatói és hallgatói körében is. A Közgazdász utolsó száma 1956 október 10-én a forradalom kitörése előtt jelent meg. Ezt követően a Közgazdász kiadását szüneteltették 1957-ben és 1958-ban is. 1959 március 23-án jelenhetett meg újra a Közgazdász. 1959-es év volt az 1956-os forradalom leverése után a Kádár János által végrehajtott konszolidáció óvatos kezdete, ami 1963-tól már meghatározóvá vált. Aki nincs ellenünk, az tulajdonképpen a dolog lényegét tekintve velünk van. Kádár János záró beszéde az MSZMP VIII. kongresszusán 1962. november 24-én. Két kedvező időszak volt 1953-1989 között: az Új gazdasági mechanizmus bevezetése 1968-ban, amit 1974-ben egy visszarendeződés követett. Brezsnyev és a konzervatív hazai kommunista vezetők nyomására Kádár János a reformer vezetőket 1974-1975-ben leváltotta. Erre a sorsra jutott pl. Nyers Rezső, Aczél György, Fock Jenő és Fehér Lajos. A Ford ösztöndíjakat megszüntették. Javult a helyzet az 1980-as években, bevezették a versenyárrendszert, az ideológiai nyomás csökkent, az MKKE vezetői nyugateurópai és amerikai egyetemekkel együttműködési szerződéseket köthettek és sokan utazhattak rövidebb-hosszabb tanulmányutakra. A vallásosság nézetek ellenni marxista harc megszűnt.

Voltak nemzetközi szinten jelentős eredményeket elért tanárok, akik külföldi publikációik eredményeképpen a világszínvonalat képviselték, pl.: Berend T. Iván, Buza János, Csáki Csaba, Chikán Attila, Forgó Ferenc, ifj. Fülei-Szántó Endre, Kornai János, Krekó Béla, Mátyás Antal, Móczár József, Nováky Erzsébet, Pach Zsigmond Pál, Palánkai Tibor, Simai Mihály, Szalai Sándor, Szép Jenő, Theiss Ede (1950-ben eltávolították az MKKE-ról), Varga István, Zalai Ernő stb.

Voltak jóval többen, a főleg ideológiai területen publikálók, akik a „létező szocializmus” apologetikus tanait hirdették és akiknek a munkái 1989 után méltó helyükre a szemétkosárba kerültek.

A szerző az MTA doktora, professor emeritus a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán.