Egyre több a levegőben a széndioxid, és melegszik az éghajlat. Klímakatasztrófa előtt állunk. Az aggodalom jogos. A katasztrófát azonban nem a melegedés és a széndioxid okozza, hanem maga a „klímavédelem”, amelynek a jelszavával felelőtlenül pazaroljuk a természet erőforrásait, és hatalmas mennyiségben bocsátunk ki a környezetbe egészség károsító szennyező anyagokat.
A „klímavédelem” célja, hogy le kell csökkenteni, sőt előbb-utóbb teljesen ki kell küszöbölni a mesterséges széndioxid kibocsátást, méghozzá úgy, hogy a közúti közlekedést villanyautókkal kell megoldani, az így megduplázódott villanyáram igényt pedig napelemekkel és szélkerekekkel kell megtermelni. Mivel ez nem megy máról holnapra, átmenetileg a közlekedésben benzin és gázolaj helyett bio üzemanyagokat és hidrogén hajtást kell inkább használni. Eltekintve az ötlet tudománytalan műszaki abszurditásától, vizsgáljuk meg, mire a vezetne, ha megpróbálnánk megvalósítani a magas politika műszaki écesz gébereinek a klímavédő ötleteit.
Kezdjük a közlekedéssel, vizsgáljuk meg először, mit jelentene a bio üzemanyagok és a hidrogén hajtás fokozott használata.
A számítások azt mutatják, hogy ha a közúti közlekedésben kizárólag bio üzemanyagokat használnánk, akkor az EU-ban rendelkezésre álló mezőgazdasági termőterület kb. 85 %-án kellene energia növényeket termelni. Globális szinten az arány kb. 23 %. Azt is érdemes megemlíteni, hogy egyetlen liter bio üzemanyag előállításához kb. 5000 liter vizet kell felhasználni.
Lássuk ezek után a hidrogén hajtást. Manapság a hidrogént főleg földgázból állítják elő, de gyártható víz bontással is. Ha földgázból gyártják, az előállítása ugyanannyi széndioxid kibocsátással jár, mintha a földgázt elégetnénk. Az így termelt hidrogénnel pedig ugyanannyit lehetne autózni, mintha az autót közvetlenül földgázzal hajtanánk. Földgázból termelt hidrogén használatával a széndioxid emisszió „megtakarítás” kereken nulla. A megoldás műszakilag értelmetlen és kontra-produktív.
Lehet vízbontással is előállítani hidrogént. Az így termelt hidrogénnel egy üzemanyag cellás autóval azonban csak fele annyit lehet autózni, mintha a vízbontáshoz felhasznált villanyáramot közvetlenül töltenénk bele egy villany autóba. Más szóval: a felhasznált villanyáram fele veszendőbe megy. Ez sem igazi megoldás.
Marad igazi „dzsoli-dzsóker” megoldásként a villanyautózás. Azonban, mint említettük, ekkor az emberiség villanyáram fogyasztása megduplázódik, és a dupla villanyáramot szél és naperőművekkel kell megtermelni.
Felmerül még egy probléma, ez pedig az energia tárolása. A villanyáramot tárolni kell. Tárolni kell a villany autókban is, és tárolni kell a villamos energia hálózat számára is, hiszen a Nap nem mindig süt, és a szél nem mindig fúj.
Az igazi probléma nem annyira a villanyautóknál, inkább a hálózati villanyáram termelésnél és elosztásnál merül fel. Műszakilag lehetetlen megoldani a kérdést, hogy a napelemekkel nyáron megtermelt villanyáramot hogyan lehet elspájzolni télire.
Becslések szerint az egész világon jelenleg létező összes akkumulátor tároló kapacitása kb. akkora, amennyi villanyáramot az EU-ban másfél óra alatt fogyasztunk el. Ha a probléma megoldását pl. lítiumos akkumulátorokkal szeretnénk megoldani, hamar kiderülne, hogy az egész világon nincs annyi kibányászható lítium, amellyel meg lehetne oldani csupán Magyarország ilyen igényét. Ráadásul az
összes akkumulátor 5-7 éven belül tönkremenne, és lehetne kezdeni az egészet elölről.
Sokkal hatalmasabb tároló kapacitásokhoz lehetne jutni vízerőművek és szivattyús tározók építésével, azonban ez sem jelentene kielégítő megoldást. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a zöldek az ilyen megoldások ellen is tüntetnek, ráadásul Magyarországon törvény tiltja vízerőművek építését. A szél- és naperőművek melletti legfontosabb érv az, hogy ezeknél az üzemanyag nulla forintba kerül.
Nem szokás azonban emlegetni a hátrányokat.
Ilyen hátrány például az ilyen erőművek hatalmas terület igénye (a mezőgazdaság és/vagy a természet rovására), valamint a hatalmas beruházási nyersanyag igény. További hátrány az alacsony kapacitás kihasználás, a kiszámíthatatlan teljesítmény ingadozás, a gyakori meghibásodás, a rövid üzemképes élettartam, és az élettartam végén hátramaradó hatalmas mennyiségű hulladék.
Lássunk ezekre néhány példát. Egyetlen 3,5 megawatt névleges teljesítményű szélerőmű megépítéséhez például, a helyi adottságoktól függően, átlagosan a következő anyagokat kell felhasználni:
Kb. 1000 tonna beton, 400 tonna acél, 70 tonna öntött vas, 4 tonna alumínium, 2 tonna króm, 10 tonna réz, 38 tonna mangán, 200 tonna cink, 30 tonna üvegszálas és/vagy szénszálas kompozit, 16 tonna polimer anyag, 1400 kg molibdén, 1500 kg nikkel, 500 kg neodímium, és még sorolhatnánk.
Ha Magyarország villanyáram fogyasztását így szeretnénk megtermelni, 20% kapacitás kihasználást feltételezve, ilyen szélerőművekből legalább 5000 darabot kellene felépíteni kb. 7-8 ezer hektár területen. És ezek 20-25 éven belül tönkremennek.
Lássuk ezek után a naperőműveket. Itt is érdemes a napelemek gyártásához szükséges legfontosabb nyersanyagokat legalább röviden
felsorolni: szilícium, kadmium, tellúr, indium, gallium, szelén, alumínium, réz, és különféle műanyagok.
Számítások szerint a hazai villanyáram fogyasztás megtermeléséhez legalább 60 ezer hektár területet kellene napelemekkel beborítani. És ezek is tönkremennek 20-25 éven belül. És akkor majd a nyakunkba szakadna legalább fél millió tonna elektronikus hulladék.
Érdemes még szót ejteni az akkumulátorok gyártásához szükséges legfontosabb anyagokról is: lítium, kobalt, nikkel és grafit.
A „zöld átállás” nyersanyag igénye hatalmas, ezek bányászata, feldolgozása, finomítása óriási környezeti károkat okoz. Persze nem a „fejlett” országokban, ahol javul a környezet állapota. A „piszkos munka” a „fejlődő” világban zajlik, ahogyan a kongói lítium bányászatot szemléltető kép mutatja:
Érdemes feltenni a kérdést, okozhat-e katasztrófát a melegedés, amely az 1700-as évekhez viszonyítva kb. 1,3 fok.
A kétségeket két dolog erősíti. Az egyik az, hogy az 1300-1800 között időszak volt a „kis jégkorszak”. Ez volt az elmúlt 10 ezer év leghidegebb időszaka. Az emberek éheztek és fáztak. A túl hideg időjárás miatt gyenge volt a termés, ráadásul a hűvös, nyirkos idő miatt a gabona jelentős része gyakran megpenészedett raktárakban. Egymást érték a pestis és himlő járványok. Hatalmas volt a gyermek halandóság, a gyermekkort túlélők átlagosan kb. 30-35 évig éltek. És most ehhez a nyomorúságos korszakhoz viszonyítjuk a „veszélyes” melegedést.
A másik tény az, hogy a bronz korszakban kb. 4-5 fokkal volt melegebb, mint most, és nem történt klímakatasztrófa. Éppen az ellenkezője történt. Ez volt a bőséges termés, és a terített asztalok időszaka, és ez volt az emberiség egyik legnagyobb kulturális felemelkedésének a korszaka. Ekkor jöttek létre a nagy ókori civilizációk, Mezopotámiában, Egyiptomban, az Indus völgyben, a Mexikói öbölben, vagyis a Föld legmelegebb vidékein. Ekkor jelent meg az írásbeliség, a matematika, a csillagászat, és a tengeri navigációk tudománya, és olyan monumentális építészeti alkotások születtek, mint a piramisok Egyiptomban, és a nagy Zikkurat, „Az Istenek Hegye” Mezopotámiában.
Az ezt követő lehűlés során a nagy civilizációk összeomlottak, az alkotásaik lepusztultak, a szellemi alkotásaik jelentős része a matematika és a geometria terén feledésbe merült, és ezeket csak évezredekkel később fedezték fel újra a görögök (pl. Pitagorasz tétel) A bronzkori meleg korszak lehetett az alapja a hajdan volt „aranykor” legendáinak a görög művészetben és mitológiában.
Ha a bronz korban nem volt klímakatasztrófa, most sem lesz, annak ellenére sem, hogy emelkedik a levegő széndioxid tartalma, 300 év alatt 270 ppm-ről (0,027 %) 420 ppm-re (0,042 %). Éppen a magasabb széndioxid szintnek köszönhető, hogy azonos termelési feltételek mellett megduplázódtak a mezőgazdasági terméshozamok.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy ma már az üvegházas zöldség termesztésben egyre többen használnak széndioxid generátorokat, ugyanis 800-1200 ppm széndioxid szint mellett a jelenlegi termésátlagokat is még egyszer meg lehet duplázni.
Prof. Dr. Mőcsényi Mihály szerint, ha 3-szor több széndioxid lenne a levegőben, és 2-3 fokkal magasabb lenne a hőmérséklet, soha többé nem lenne éhezés a világon.
Ha pedig sikerülne a levegő széndioxid tartalmát egészen a 200 ppm szintig „dekarbonizálni”, a Földön megszűnne a növényi vegetáció, és mindenki éhen halna.
Vajon mikor fogjuk végre abbahagyni ezt az ostobaságot???
2024. április