(Március idusa előtt)
A Hazáról és a hazaszeretetről írni első hallásra zavarba ejtő. Márpedig azért, mert ez egy belső, mély lelki kötődés, amiről nem szoktunk nap mint nap beszélni. Megszólalás lelkünk legmélyéről, talán e miatt is. Bizalmi kérdés. Kerülni szeretné az ember az elcsépelt közhelyeket. Mert nem illik hozzá! A Haza-hazaszeretet kifejezés mindenekelőtt a szívünkben él és melegsége van! Ezt bizonyítja a magyar nyelv árnyaltsága is, mely sokféle szinonimát használ vele kapcsolatban. Szülőföld, Ország, Haza, Hon, Otthon, hazaszeretet, honszeretet, honszerelem…
De mit is jelent ez a fogalom? A hely tiszteletét és szeretetét ahová születtünk. Az emberek tiszteletét és szeretetét akikkel itt együtt élünk. Jelenti anyanyelvünket, gyökerünket. Életünk végéig tartó hűséget, ragaszkodásunkat. A sorsközösség vállalását.
Az is érdekes, ha mégis beszélünk róla, mindig a hiányát emlegetjük. Olyan, mint a vitamin, ha kellő mennyiségben van jelen szervezetünkben, senki nem emlegeti, de ha már skorbutunk van és vérzik az ínyünk, gyanakodhatunk, hogy C-vitamin hiányunk van. Ha távol élünk hazánktól s egyszer csak sajogni kezd a lelkünk, érezzük valamitől szenvedünk, az biztosan a honvágy! Aki átélte már valaha is életében igazolhatja, hogy mennyire kínzó, megbetegítő tud lenni! Vannak, akik még átmenetileg sem képesek elszakadni a szülőföldtől,- rájuk mondják, hogy röghöz kötöttek.
A bennünk szunnyadó, de meglévő hazaszeretetet viszont elő lehet hívni, rend szerint akkor, amikor geopolitikai, érzelmi vagy morális sérüléseket kap nemzetünk. Beindul a védelmező mechanizmus. Felhajtóereje igazságérzetünk, vagy annak megsértése. Ebből táplálkozik, s bomlik ki belőle a nemzeti cselekvés. Az ellenállás, a harcok, a forradalmak. Történelmünk sok példával igazolja ezt. Hősök minden korban születtek, akik akár életük árán is bizonyították hazaszeretetüket. Ez a legtöbb, amit az ember a hazájáért adhat! Fejet hajtó tiszteletet érdemelnek és példát adó tetteiket nem felejtheti el az utókor! Ugye érthető, hogy mi a különbség egy zsoldos katona és egy honvéd között?
Ide tartozó érzés a nemzeti büszkeség: ki az, aki egy megérdemelt olimpiai győzelem kapcsán, ne hallgatta volna megindultan himnuszunkat? Ki az, aki nem szomorodott el, ha a versengésben legyőzettünk? Ki nem érezte egy hosszabb távollét után a hazatérés örömét? Ki nem könnyezte meg egy példát, értéket adó ember végső eltávozását? Ki nem örült szívből egy nemzetközi elismerésnek?
Nem állítom, hogy mindenki egyformán gondolkozik ezekben a kérdésekben. Sem a múltban, sem a jelenben. A Magyar értelmező kéziszótár szerint: „ A haza iránti köteles hűség megszegése: hazaárulás.” Súlyos kifejezés! Vizsgáljuk meg e fogalom belső tartalmát: Haza, haza-árulás, kiárul, kiárusítás, ár, ára van, áru, árul, mint kereskedelmi tevékenység, árulás, mint negatív cselekedet. Mindezt a hazánk kárára?
Ma az emberek ezrei tudatosan vagy tudatlanul követnek el a hazaárulást. A szó szoros értelmében! Nem magasztos cselekedet. Ha van nemzeti büszkeség, létezik nemzeti szégyen is! Ne árts! Ugye mennyire megosztottak vagyunk? A hazával kapcsolatban beszélnünk kell a felelősség vállalásról is. Mégpedig hosszú távon. Az elkövetkező generációk számára nem szűkíthetjük, nem korlátozhatjuk a lehetőségeket, az életteret. Nem tehetjük szándékosan elviselhetetlenné számukra az életet, a jövőt. Nem adhatjuk el fejük felett a házat, a hazát! A nemzeti közkincs megóvása tehát létkérdés!
Aki a hazáját felvállalja kötelességei is vannak. A történelmi láncsor összekapcsolódása
teremti meg a folyamatosságot. Soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül elődeink cselekedeteit, erőfeszítéseit, a kor-problémák nem azonosak, de példát adóak. Ezért kell nemzeti hagyományainkat ápolni. Aki tisztában van feladataival, kész azokat legjobb tudásával megoldani, eléri célját. Erősíteni nemzetét, az igyekezetek összeadódva, megsokszorozódnak, egységgé válnak! Bátorítson bennünket hitünk, hogy minderre képesek vagyunk! Akik pedig idegen érdekeket szolgálnak, azok legyenek tisztában azzal, hogy nem helyesen cselekednek. A napokban a televizióban hallottam – a hazánk érdekeinek képviseletére esküt tett, fiatal képviselőt, aki sikerként büszkélkedett azzal, hogy a Magyarországnak járó Eu-s támogatások visszatartásában eredményesek voltak. Nem térek magamhoz! De bárhogy is akarják kimagyarázni tettüket politikailag,- ez nekünk mindig erkölcsi kérdés marad!
BARNA BEATRIX: Esszé a Hazáról…
hozzászólás
De jó tudni, hogy vannak, akik szavakba tudják önteni a lelkek sokaságának megfoghatatlan erejét…
Oly régen várom magányomban, hogy visszaigazolást nyerjen a gondolat, hogy van pontos érv a materialista világnézet hiányosságának igazolására.
Barna Beatrix sokkal több ponton adott lehetőséget arra, hogy ez igazolást nyerjen. mintsem gondolhattam volna.
A szavak jelentése. A szavak melyek érzéseket fakasztanak! Az érzések, melyek elsőrendű bizonyítékai annak, hogy a világ nem és nem elsősorban anyagi. Bárki, aki kirekeszti életéből a hitet, de fogalmazhatnék úgy: az alázatot, ami nem szégyellni való, csak elismerése annak, hogy sok mindent még nem tudok, csak a létezés kérdését tagadja, ezáltal eszében sincs keresni azt.
Hogyan, mivel, miként magyarázható az érzés, amit honvágynak ismerünk? Szinte megmagyarázhatatlan érzés. Azért tudok róla írni, mert életem során megtapasztaltam. Ehhez persze kellett az a pillanat, ami tudatosította bennem valamiért ezt az érzést. A valahova tartozás, érzését és annak következményét, annak elvesztésének gyötrelmét.
Butaság volna azt mondani, hogy az ember visszavágyik a „börtönbe”, de meg kellett ismerni azt a szintet, sőt: tudatalatti figyelmeztetést, hogy a látszat, az ígéret, nem fog békét adni a léleknek.
Mert a lélek, legyen az egy individuum, talán a testtől független, de arra ható valami, valamiért nem hagy magadra!
Veled van minden pillanatban, meghatározza gondolataidat, tetteidet. Mint a reflex. Ő vagy igazán!
Igen! A honvéd! a Hon-véd!
Ha jól tudom, egyetlen nemzet, nép, szótárában ez a kifejezés nem létezik. Az, aki a hont védi!
A népeknek van hadseregük, katonaságuk, de Honvédük nincs! Ez is egy nagyon sajátos gondolkodásból eredő meghatározás, ami érzésként van bennünk jelen. Csak nem tulajdonítunk neki jelentőséget, mert természetes érzés! Nagyon nem szabadna ezt figyelmen kívül hagyni.
Kedves Beatrix!
Tudattalanul elárulni a hazát, lehetséges? A hazaárulás fogalma mindenki számára ismert fogalom. Talán azok számára nincs ennek jelentősége, akik sosem tartoztak egy hazához, csak mindig voltak valahol. Vagyis nem a haza szeretete, hanem talán a „hovatartozás” érzése, melyet ugyan úgy nem lehet lebecsülni, hiszen az is egy fontos érzés az identitás magtalálásához.
Azt írja, hogy a „A haza iránti köteles hűség megszegése: hazaárulás.”
A magyar nyelv valamiért különbséget tesz és talált egy fogalmat erre: „hazátlan”
Nos! Aki ebbe a fogalom környezetbe tartozik, vagyis magát ekként kirekeszti, az gyakorlatilag nem tudja elkövetni a hazaárulást.
Ennek tanúbizonyságát kapjuk nap-mint nap, az erre szakosodott, újnak ugyan nem mondható, érdekszövetség, ugyan csak nem lebecsülendő, közössége részéről.
Hogyan generálódik a hazaszeretet érzése annak ellenére, hogy mérhetetlen mennyiségű „vakcinát” kaptunk e tettekben is igazolható érzés csillapítására?
Nekem egyetlen magyarázatom van: a tudatot befolyásoló lelket, nem lehet megfertőzni.
Viszont vannak, akikbe Isten nem lehelt lelket.
2024. március 13. Petráss László
Mondjuk ki, így megfogalmazni, szavakba önteni a hazaszeretet fogalmát, kevesen tudjuk.
Nagyon köszönöm Barna Beatrixnek
Köszönöm mindkét hozzászólást!
Megtisztelő számomra a figyelem, mivel az írás egy magányos tevékenység. Öröm számomra minden visszajelzés, – hiszen a gondolat-csere fontos lehetősége,- ami érdekes és gondolatébresztő számomra is.
Nagyon egyetértek a leírtakkal!
A hazámat nem árulom el!!nincs a az pénz!!