Nincs sok amit hozzá lehetne fűzni, ha nem lenne minden, mindenkor súlyosan átpolitizálva. Igen a köztársasági Elnök lemondásáról van szó.
Mielőtt bármit megpróbálnánk értékelni, ki kell jelentenünk, hogy Novák Katalin hibázott. Ezt Ő is elismerte a lemondásakor elhangzott beszédében. Ezzel tulajdonképpen nem is kellene több szót sem vesztegetni erre a történetre, azonban a 30 éves politikai normák sajnos szükségessé teszik, hogy mélyebben belenézzünk ebbe az ominózus 30 év történetébe.
Feltehetjük teljesen jó szívvel a kérdést, hogy mindenkor minden politikus eljutott-e egy ilyen erkölcsi szintre? Nos, 1000-et teszek 1 ellen, hogy a magyarországi baloldalnak mondott ellenzék, szinte azonnal vágja rá, hogy igen! Hogy ezt az amnéziás helyzetet valahogyan kiküszöböljük nézzük végig ennek az újkori demokráciánknak a történetét és mindjárt az első köztársasági elnök személyénél álljunk meg, akit Göncz Árpádnak hívtak. Tudják, aki köteteket írt tele jelentésekkel a III.-as Főcsoportfőnökségnek!
Aki mindent elkövetett, hogy keresztbe tegyen az Antall kormány politikájának szinte minden területen. Emlékezzenek a média háború különböző felvonásaira és arra, hogy még az Alkotmánybíróság határozatát sem volt hajlandó végrehajtani, vagyis megtagadta a törvény végrehajtását.
Az akkori SZDSZ politikusainak az erkölcs az csak egy kötőszó volt, nem egy emberi tartás, értékrend! Az akkori „szabad rablás” erkölcsiségét most tegyük zárójelbe, hiszen abban szinte minden politikai párt holdudvara benne volt és a jog a (Sólyom László-i), amelyre hivatkozva lehetett ezt megcsinálni az maga erkölcstelen volt.
A baloldal következő „erkölcsi” nagy dobása az a Posta Bank ügy volt, amely bank összedobott egy vityillót a „vodkás Gyuszinak”, majd szép csendben csődöt jelentett, amelyben sok kisember pénze ragadt benn. Princz Gábor a bank vezérigazgatója egy tíz éves eljárás után hárommillió forintos pénzbírsággal távozott a bíróságról!
Az olyan „kis léptékű” ügyet mint a Tocsik ügy, azt most idő és hely hiányában hagyjuk feledésbe merülni, hiszen legyünk legalább mi nagyvonalúak.
A következő ügy amihez elég lenne pusztán egy nevet leírnom és azt most meg is teszem: Gyurcsány Ferenc. Kell még ehhez hozzáfűznöm valamit?
Netán a meggazdagodás, amelyet Ő teljesen erkölcsösnek és jogszerűnek tart? A 2004-es kijelentése a külhoni magyarokról, vagy netán az öszödi beszéd, amelyet még a mai napon is „Igazság beszédnek” tart? A 2006-os elveretése a polgároknak?
De említhetnénk továbbá a Márky-Zay Péter -féle guruló dollárokat, amely nem csak erkölcstelen, hanem még ráadásul törvénytelen is.
Nos én úgy gondolom, hogy az erkölcs az egy olyan piedesztál, amelyre csak arra érdemes, tisztességes és becsületes EMBEREK valók. Jellemtelen, sunyi, számító és gaz embereknek helyük nincs rajta! Azonban a mai materialista világunkban a hazudozás, a csalás, gátlástalanság lehet jobban kifizetődik?