Megdöbbentő nyilatkozatot tett hirtelen felindulásból egy lengyel tábornok 2024.01.08.-án.
„Roman Polko nyugalmazott lengyel tábornok, a lengyel különleges műveleti erők (GROM) egykori parancsnoka és a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal egykori vezetőhelyettese egy interjúban beszélt arról, hogy Magyarország szerinte hátráltatja a NATO működését.”
Vajon miről beszél ez a tábornok?
„A nyugati szövetségesek legfeljebb 50 százalékban teljesítették azt, amit Ukrajnának megígértek, és többek közt ennek tudható be az, hogy Ukrajna tavaly nyári ellenoffenzívája nem a tervek szerint alakult, mivel nem volt elég fegyverük – mondja.”
Rögtön kínálkozik az a kérdés: kinek a háborúja? Az Európai Unió a nemlétező fegyveres erőivel, vagy a NATO-val áll harcban Oroszország vagy a nem EU-tag Ukrajnával? Miért is tartozik felelősséggel az, akinek ez nem a háborúja, de ennek ellenére segítséget ígért?
Ígérni persze a saját nemzeti kormányának szándéka szerint bármely állam jogosult, de azt nem teheti meg a NATO nevében! S ha ígért, akkor az ígéret szép szó…, de hát egy elhúzódó fegyveres konfliktus esetén, vagy amikor időközben felmérve a saját országa védelmi képessége csökkenésének végső határait, logikus, hogy elállhat az ígéreteinek teljesítésétől.
Lengyelország az ukrán fegyveres erők támogatás miatt bekövetkezett védelmi képességének a csökkenését ellensúlyozandó, behívta az amerikai és a NATO erőket, átadva egy sor támaszpontot részükre a lengyel-orosz határ közelében. Ezt megtehette, mint NATO-tag, de nemzeti döntés értelmében is. Olcsóbb és gyorsabb megoldás, mint a fegyveres erők fejlesztése. Az már azonban kétséges, hogy az ország szuverenitásának megőrzése vagy a fegyverek beszerzése a drágább mulatság?
A tábornok legfelháborítóbb kijelentése, hogy:
„Botrányos, hogy a trójai faló, Orbán Viktor blokkolta az Ukrajnának adott támogatásokat. Nem bánnám, ha Magyarországot kizárnák a NATO-ból, mert Orbán nyíltan támogatja a terrorista Putyint – mondta Polko, visszautalva ezzel a decemberi uniós csúcstalálkozó eseményeire. Ha nem megy szép szóval, majd megy erővel.”
Vagyis egy olyan fegyveres konfliktusban, ahol a szembenálló felek nem a NATO tagjai, nem üzentek egymásnak hadat, a NATO-nak meg végképpen nem, a NATO és tagállamai kötelesek segíteni Ukrajnának, miközben a NATO külső határait külső fegyveres erő nem támadta meg? Az Észak-atlanti szerződés 5. cikke nem erről szól!
Egy állítólagosan védelmi jellegű katonai tömb, mint a NATO, vagy annak tagállamai tényleg kötelesek proxy-háborúzni más, nem NATO tagállam katonái által vívott hadüzenet nélküli fegyveres konfliktusban?
Egy magasrangú tábornok szájából ilyet hallani nem csak a tudatlanságát jelenti, de egyenesen botrányos. Egy okos tábornoknak tudnia kellene azt is, hogy Magyarországon az MSZP-SZDSZ kormányok padlóra küldték a magyar honvédséget. Magyarország most éppen az alig létező fegyveres erőinek a felfegyverzésén munkálkodik. Vagy úgy gondolja a tábornok úr, hogy azt az új fegyverrendszert, amely fokozatosan kerül rendszerbe a Magyar Honvédségnél, egyenesen irányítsuk át Ukrajnába, feláldozva saját védelmi képességünket?
Azt jól tudjuk, hogy a NATO nem egyértelműen védelmi szervezet. Egy védelemre szerveződött katonai blokk nem terjeszkedik a hidegháborúra emlékeztető ellenségképben megjelenő ország, nevezetesen Oroszország közvetlen határainak közelébe annak érdekében, hogy egy ún. „előretolt védelmi helyzetet”, más szóval, támadáshoz szükséges kiindulási helyzetet hozzon létre. Ráadásul, Ukrajna területe a NATO részére egy Oroszország elleni esetleges háborúban a hídfőállás szerepét töltheti be! Megértem a tábornok úr szemszögéből, hogy a régi területeiért sóvárgó Lengyelországnak támogatásul szolgálhatna, ha minél több ország tömegével küldené a halált osztó fegyvereket, hogy még több ukrán halljon meg mások érdekeiért!
A NATO alapszabálya azonban nem ezt diktálja. Az Észak-atlanti szerződés egyértelműen ad útmutatást arra, hogy mikor következik be a kollektív védelmi helyzet, ami kötelezettséget ró a tagálamok számára. Az ukrán helyzet nem ez! Az ukrán háború fegyverekkel való táplálása nem NATO feladat! Magyarország ezért a NATO kötelezettségeinek be nem tartásáért nem tehető felelőssé. A NATO kötelezettsége az, hogy a GDP 2%-ának felhasználásával, a nemzeti katonai erőinek fejlesztésével erősítse a NATO katonai blokk képességeit!
Stratégiai szempontból pedig az orosz-ukrán fegyveres konfliktus fenntartása – a szovjet csapatok Kelet-Európából való kivonásával – nem az európai régió megbomlott stratégiai egyensúlyának helyreállítását szolgálja, hanem a két kontinens, az Oroszország európai részével kiegészülő Ázsiának Európával való szembenállását kényszeríti ki. Ez a jelenlegi megbomlott stratégiai helyzetet tovább eszkalálja, és előre prognosztizálható a két blokkra szakad Eurázsiai kontinens még élesebb konfrontációjának kialakulása.
2024.01.15
A szerző: ny. egyetemi docens
Tisztelt Uram! Önnél rossz helyen áll a kályha. Nem a NATO terjeszkedik, hanem Ukrajna szeretne az európai értékközösség, az EU, valamint a NATO tagja lenni. Tenné ezt azért, mert nem kíván Putyin új Szovjetúniójának senm csatlósa, pláne nem része lenni. Érdekes világrend lenne az, ahol a nagyobb országok vezetőik kénye-kedve szerint kebelezhetnének be más országokat, vagy azoknak egyes részeit. Az 1975-ben a Szovjetunió (jogutódja Oroszország) aláirta a népk önrendelkezési jogát is deklaráló Helsinki Nyilatkozatot. Úgy tudom, Moszkva azóta sem vonta vissza aláírását. ennek ellenére Putyin Oroszországa azóta számos szomszédos ország egy-egy részét bekebelezte. Ezt tette Ukrajnával is. Az európai népeknek már csak ezért is elemi érdeke Ukrajna területvédő háborújának támogatása, mert a Szovjetúnió, pontosabban az Orosz Birodalom visszaállítása Putyin deklarált célja, és ebben valószínűleg az országa lakosságának többsége legalább hallgatólagosan támogatja. Sütő Ferenc
Tisztelt Sütő Ferenc! Tiszteletben tartom minden ellenző vagy más nézeteket valló honfitársam véleményét. Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy “Nem a NATO terjeszkedik”. Ezt csak az tudja állítani, akinek a rendszerváltást követően filmszakadása volt. Ezt még a Nyugat sem tagadja. Emlékszik, amikor Amerika felháborodott azon, hogy Oroszország a nyugati határai közelébe vonta előre a katonai erőinek egy részét? Azon nem háborodott fel, hogy ők nem “belterületen”, hanem több országon keresztül, több ezer kilométer távolságra vonták előre a NATO erőit! Másrészt, egyes országok “bekebelezése” nem csak területileg értendő. Ukrajna, habár területileg nem, de az egész gazdasága, az államiságának és szuverenitásának teljes spektruma már az Egyesült Államok kezében van. Ukrajna független államként már nem létezik! Aki ezt nem látja, azzal semmilyen vitát, polémiát folytatni nem érdemes. Aki nem látja, hogy a világ egyik legkorruptabb, ellenzéket, az ellenzéki sajtót, a vallást betiltó, a nyugati adományokból meggazdagodó, külföldi luxusnyaralókat és rezidenciákat vásárló és kisebbséget elnyomó politikát folytató állam az EU és a NATO szoknyája alatt akar védelmet remélni, az nem képes lényeglátásra! Persze a vélemény szabadsága mindenki számára biztosított és tisztelni kell!