Gazdag László: GYERMEKMESÉK, GENDERMESÉK

„Ami a természettől való, az nem lehet rossz!” Denis Diderot

A gyermekmesék funkciója

A gyermekmesék, gyermekdalok, gyermekversek, mondókák nagyon fontosak az első öt évben! Már a nemrég született csecsemő is figyel a dallamra, a ritmusra, bár még semmit nem ért belőle. Ezért lényeges, hogy már a pici gyermek, de még a csecsemő is hallgasson rendszeresen gyermekdalokat, halljon mondókákat, gyermekversikéket olyan kiváló alkotóktól, mint Weöres Sándor, Csukás István, Nagy Bandó András, Tamkó Sirató Károly! Másrészt, ahogy cseperedik a családi fészek biztonságában a kisgyermek, a gyermekmesékből ismeri meg a rosszat, a gonoszt, de ekkor sajátítja el a jó fogalmát is. Voltak viták arról korábban, hogy a Grimm testvérek vérfagyasztó meséit szabad-e a kisgyermekeknek megismerniük. Mára már eldőlt a kérdés: ezek a minták nagyon is fontosak a kisgyermek pszichés fejlődésének folyamatában. A Hófehérke történet gonosz mostohája, a mérgezett alma, a jóságos, kedves törpék, a megmentő királyfi. A törpék figurája is lényeges üzenetet hordoz: vannak „mások”, fogyatékossággal élők, de ők is ugyanolyan szerethető lények, mint az épek.

És már a Hófehérke mesében tetten érhető valami nagyon fontos: a kisgyermek szexuális identitásának mintázatai! Hófehérke szép, és ez fontos! Hófehérke tehát nő, az irigy gonosz mostoha is nő. „Tükröm, tükröm mondd meg nékem…!” A (női) hiúság fogalma, a női szépség fogalma és fontossága! A női hiúság nem okvetlenül bír pejoratív értelemmel: egy lány igenis törekedjen arra, hogy szép legyen, ápolt legyen! A kisfiú megtanulja, hogy a kislány ugyan gyengébb mint ő, de szép! És ez fontos! Annyira, hogy a királyfi azonnal beleszeret! Ahogy apuci szereti anyucit egy boldog, harmonikus házasságban. A kislány, a kisfiú öntudatlanul is azonosul a megfelelő nemi szerepekkel. Ez így természetes, és „ami a természettől való, az nem lehet rossz”! A kisfiú huszárcsákóval a fején, fakarddal az oldalán játszik, a kislány babázik. Ez a dolgok természete, ha úgy tetszik! Ebből még nem következik az, hogy felnőtt korban a nő ne legyen öntudatos, önmaga megvalósítására törekvő lény! Majd ha eljön az idő, akarjon anya is lenni, és sikeres nő is lenni egyszerre! A kettő nem mond ellent egymásnak, sőt, egymást feltételezi!

A gendermesék „funkciója”

Hófehérkét a leszbikus hercegnő menti meg, lányok egymással, fiúk egymással kézenfogva. Ezt súlykolják a gendermesék. Csak arra jók, hogy megzavarják a természetes pszichoszexuális fejlődés folyamatát, a nemi szerepek mintázatait összezavarják, elbizonytalanítsák a nyiladozó értelmű gyermekeket. Félreértés ne essék: nem a gendermesék miatt lesz később az egyén szexuális téren „más”! A szexuális identitás formálódása alapvetően a tudatunktól független biológiai determináltság eredménye. A heteroszexuális többségnek éppen ezt kell megértenie, és figyelembe vennie! Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor étjük meg azt is, hogy a kirekesztés, megbélyegzés embertelen dolog! De a serdülőkorig, amikor minden eldől, a heteroszexuális identitás erősítése a fő feladat, azért, hogy a gyermek be tudjon illeszkedni a világba. A gendermesék, a genderideológiák ezt a folyamatot zavarják meg, még akkor is, ha nem az ilyen ingerek határozzák meg a nemi identitást!

A serdülőkor kihívása

Nyilvánvaló, hogy bizonyos hajlamok már a serdülőkor előtt jelentkeznek, de valójában a hormonális folyamatok beindulásakor dől el valakinek a szexuális irányultsága. Hangsúlyozom megint, hogy ezt senki nem tudja irányítani, sem az érintett önmaga, sem a környezete! Ez apriori adottság! József Attila vallomásaiból tudjuk, hogy még egy heteroszexuális irányultságú egyénnél is súlyos pszichés problémákat okozhat a kellő felvilágosítás hiánya. Hát még egy nem heteroszexuális serdülőnél! Nagyon fontos tehát a megfelelő időben (tehát nem idő előtt, de nem is megkésve!) történő felvilágosító nevelés, bármilyen irányultságú az adott fiatal! A gendermesékkel éppen az a probléma, hogy idő előtt akar „érzékenyíteni”, akkor, amikor a gyermek még nem is érti (legföljebb sejti) az élőlények bináris meghatározottságát! Látja például, hogy van kandúr cica és nősténycica. Azt is „fölfedezi”, hogy a nősténycica fial és szoptat. Látja, hogy van kakas és tyúk. Nem sorolom.

Túltolni a biciklit…

Serdülőkorban kapja meg a fiatal a megfelelő biológiai ismereteket, de nem otthon, a családban, hanem főként az iskolában, biológia órán! A szexuális felvilágosítása sem annyira a családban folyik már, hanem a tágabb világban: az iskolai osztályfőnöki órán (fontos a felkészült pedagógus!), valamint a média, de főként a kortársak közreműködésével. Ezért rossz az úgynevezett gyermekvédelmi törvény! Amely szerint a gyermek szexuális nevelése a családra, és csak a családra tartozik. Ez életszerűtlen, úgy ahogy van tömény ostobaság! Amikor a kormány óvni szeretné a gyermekeket a genderérzékenyítéstől, akkor ez érthető és támogatható. De a nagy igyekezetben azt látjuk, hogy kontraproduktív lépések történnek, sikerül „túltolni a biciklit”. Én ilyen túllihegésnek tartom a fóliázást, vagy bizonyos művészeti kiállítások látogatásának korhatárhoz való kötését.

A gendermese könyveket nem fóliázni kell, hanem be kell tiltani! Nincs ezekre szükség! Egész más kérdés a serdülőkori- és felnőtt irodalom! A szexuális másság problémájának irodalmi feldolgozása kikerülhetetlen, sok világirodalmi műben látunk rá példát, és egy serdülő számára még fontos is! Például Emil Ajar (Roman Gary) Goncourt díjas regénye az Előtted az élet!
Külön kiemelem ezt a regényt, mert szerepel benne egy nagyon is szerethető transznemű figura, mély emberi érzésekkel megformálva. Éppen egy heteroszexuális serdülő számára fontos mű ez, én minden kamasznak a kezébe nyomnám! Vagy Tennessee Williams ikonikus drámája a Macska a forró bádogtetőn. Ezeket miért kellene már fóliázni? Bob Fosse filmje a Kabaré!
Ugyanakkor a művészeti kiállításokat nem gyermekek látogatják, és ha véletlenül mégis egy szülő elviszi valamelyiküket oda, akkor sem erre fog az a gyermek figyelni. Ezért eltávolítani egy felelős vezető szakembert az intézmény éléről kontraproduktív és nevetséges is!

Hatás – ellenhatás!

Én megértem a kormányoldal törekvéseit, még a „bicikli túltolását” is, mert mindez válasz arra a kihívásra, amit látunk a nyugati civilizációban, az agresszív, önmaga mutogató LMBTQ mozgalom látványos megnyilvánulásaiban. Ilyen a rendszeres, és abszolút fölösleges pride menet, vagy az iskolákban, sőt, óvodákban történő „érzékenyítés” (Nyugaton ez igenis folyik, nem kell ezen nevetgélni!), a nemváltó műtétek propagálása idő előtt! Biztos hogy egy gyermek alkalmas arra, hogy eldöntse: ő fiú, vagy lány akar lenni? Serdülő korig föl se merülne benne ez a buta kérdés, ha nem hívná föl valamelyik „érzékenyítő” civil szerveződés erre a figyelmét! Rengeteg emberi egyéni tragédiát látunk az idő előtti durva beavatkozások eredményeként! Ennek az őrületnek véget kell vetni! Ha valaki serdülő korban szembesül ezzel a problémával, akkor, de csak akkor kell számára a szükséges segítséget megadni!
Nem könnyű a politika és a jogalkotás egyensúlyozása a valós és a vélt veszélyek igen szűk mezsgyéjén, folyamatosan tanulni kell, az elkövetett hibákat korrigálni kell! A „bicikli túltolása”, egyes kérdések túllihegése ugyanúgy kontraproduktív, mint a másik oldalról a pride, a gendernyomulás. Ez utóbbi éppen az érintett csoport számára üt vissza bumerángként, éppen az ő elfogadásukat, beilleszkedésüket nehezíti meg, mert alkalmas az intoleráns idulatok gerjesztésére.

A Helga jelenség: a gender előzménye

Az én korosztályom tagjai még emlékezhetnek az 1970-es évek elején bemutatott Helga c. ismeretterjesztő német filmre. Annak a korszaknak az „agymenése” volt ama ultraliberális felvilágosító irányzat, amely azt vallotta, hogy nem kell a gyereknek a gólyamese, rögtön a kérdésére „teljeskörű” szexuális felvilágosítást kell nyújtani a számára, a maga teljes naturalizmusában, de úgy is fogalmazhatok, hogy brutalitásában. A filmben a család együtt fürdött meztelenül, és az egyik kisgyerek kérdésére, ami a férfi és a női „micsoda” különbözőségére vonatkozott, rögtön tökéletes biológiai felvilágosítást kaptak a gyerekek. Akkoriban mind az NSZK-ban, mind az NDK-ban nagy divatja volt a nudizmusnak, még a fiatal Merkel Angéláról is maradt fönn meztelen fotó egy ilyen strandon.
Később ez az idő előtti ultraliberális „felvilágosító” irányzat jobblétre szenderült, ugyanis kiderült, hogy az idő előtt zúdított szexuális jellegű ismeretek súlyos pszichés zavarokat idéztek elő tömegével az erre még nem fölkészült kisgyermekekben. Most akkor gondoljuk el, hogyha ugyanilyen korú mai gyermekek egyenesen genderismereteket kapnak kéretlenül amolyan hiper-szuper ultraliberális információcunami formájában! Fiú létedre te lehetsz kislány is! Nem folytatom.

Régen a szülőkben működött egy ösztönös, természetes iránytű, amely szabályozta ennek a felvilágosító ismeretcsöpögtetésnek a megfelelő ütemezését, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Érdekes élményem, ma is emlékszem, édesanyámmal sétáltunk, amikor megláttam két összeragadt bodobácsbogarat, és rájuk mutattam: -Nézd anya, ….! És jött a bébetűs obszcén kifejezés, amiről persze fogalmam sem volt még, de hallottam a nagyobb fiúktól.

Édesanyám, nagyon is bölcsen, nem állt le magyarázgatni, „tudod-e mit jelent kisfiam”, stb., és főként nem állt neki „megmagyarázni”. Elengedte a füle mellett, másra, érdekesebb dolgokra terelte a szót.