Borisz Paszternák: Doktor Zsivágó “Döntsék már el végre, hogy melyik söpredék fogja vezetni ezt az országot!”
Bűn, vagy hiba?
1804. március 21-én hajnalban a Vincennes-i erőd árkában agyonlőtték az ifjú Enghien herceget, akit korábban egy ezer fős kommandó rabolt el Badenből. Egy Napóleon elleni bombamerénylet szervezésével vádolták, amit azonban nem sikerült rábizonyítani. Ekkor hangzottak el Joseph Fouché rendőrminiszternek az (akkor még csak) örökös konzulhoz intézett cinikus szavai: “Uram, ez több mint bűn, ez hiba volt!”
1990-ben, a nagy alkotmányozási lázban az államfő választásának módja került napirendre. Gondot okozott Antall József stábjának Pozsgay Imre személye, aki akkor annyira népszerű politikus volt a rendszerváltásban játszott kétségtelen szerepe miatt, hogy egy közvetlen elnökválasztás eredményeként bizonyosan ő tölthette volna be ezt a tisztséget. Na, ezért, és csakis ezért “kellett” ezt a jogot a nép kezéből kivenni, és egy szűk pártgrémium kezébe adni. Ez volt a hírhedt Antall-Tölgyessy paktum egyik fontos pontja egyébként! Innentől kezdve már kódolva volt a későbbi államfők körüli botrányok szinte priodikus ismétlődésének szomorú gyakorlata. Vagyis ide illik Fouché említett cinikus mondása!
Már Göncz “papa” egyáltalán nem pártatlan, nem a “nép fölött álló” ténykedése, pl. a taxisblokád alatti viselkedése jelezte ezt. Majd jött Schmidt Pál kényszerű lemondása plágiumbotrány miatt. És most itt az újabb zaftos “ügy”.
De vajon eljutunk végre a valós megoldásig, tehát az államfő nép általi közvetlen választásának gyakorlatáig, vagy marad minden a régiben?
Az eltérő fázisok kölcsönösen kioltják egymást
A fizikában ismert, hogyha egymással ellentétes irányba tartó hullámok találkoznak, akkor fellép az interferencia jelensége: az azonos fázisban érkező hullámok (pl. két hullámhegy) fölerősítik, míg az ellentétes fázsiban érkezők (hullámhegy és hullámvölgy) kioltják egymást. Így működik valahogy a politika szférájában is. Jó példa erre a rendszerváltás utáni Magyarország!
Szinte kezdettől fogva azt látjuk, hogy a két egymásnak feszülő politikai oldal egymás hibájából táplálkozik, és nem saját erényeiből. Mert hát hol is vannak ezek az “erények”? Nálunk sajnos a négyévenkénti választásokra tökéletesen ráillik Zsivágó doktor mottóul választott kifakadása: lehet választani a rossz és a még rosszabb között! Ennek a következménye a sokszor tetten érhető választói attitűd, a büntetés-voksolás, amikor nem valamire, valamely oldal programjára szavaz a plebs, hanem valami ellen!
Az is jól látható, hogyha érvként elhangzik valamelyik oldalról a másik fél – akár jogos – kritikája is, azonnal megtalálja a megtámadott oldal a “tükörképet” odaát! Nézzünk pár példát!
Lázár János méltatlankodik a Mészáros Lőrinc elképesztő meggazdagodását rendszeresen kipécéző ellenzéki hangokon, és jön is tőle a megszokott arrogáns válasz: “Több Mészáros Lőrincre lenne szükség!”
A mások oldalon azonnal beugrik egy “tüköridézet”, mégpedig Gyurcsány Ferenctől: “Több Márta Imrére lenne szükség!”
Amikor felvételek jelennek meg ama igencsak elzárt hatvanpusztai építkezésről, rögtön ugyanígy beugrik sokak fránya emlékezetébe Márta Imre egyik-másik ingatlanja Floridában, vagy Bige László vizesárokkal, vadasparkkal körülvett gótikus kastélya. A kormányoldal megmondóemberei persze megtalálják erre is a megfelelő(nek vélt) “megoldást”: az ő oligarcháik a globális oligarchák, a mieink viszont a nemzetiek.
A fékek és ellensúlyok rendszere
“A népet nem lehet leváltani!” Voltaire
A négyévenkénti választások során a két oldal hibái, bűnei kergetik kölcsönösen egymást. Hogy ebből mégsem alakult ki a két oldal egymást periodikusan lecserélő váltógazdálkodása, és a Fidesz kormány már a negyedik kétharmadnál tart? Az okok feltárása, ismertése helyett az ellenzéki oldal leblokkolt a primitív, vulgáris, velejéig ostoba “magyarázatoknál”, amivel egyben elhárítani igyekszik saját történelmi felelősségét! Mert hát hallunk itt sötétben trágyán nevelt bolondombákról, buta, ismerethiányos, egy zsák krumplival megvett vidéki bunkókról, csalásról, a Fidesz által kialakított torz választási szabályokról, és hasonló szamárságokról.
A valódi ok ennél jóval prózaibb: nem működik hazánkban az Alexis de Tocqueville (1805-1858) francia jogtudós által 1835-ben leírt fékek és ellensúlyok rendszere, amely, ha működik, akkor működik a demokrácia is hiánytalanul. Tocqueville arisztokrata számazású volt, szülei 1794. júliusában a jakobinusok börtönében várták guillotine általi kivégzésüket, amikor a thermidor 9-10.-i (júl. 27-28.) fordulat kiszabadította őket onnan. A fiatal jogász az 1830. júliusi forradalom után az új rendszer szolgálatába állt, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott az ottani jogrendszer működésének tanulmányozása céljából. Ott ismerte föl a hatalmi ágak szétválasztásának, egymást sakkban tartásának, a két rivális politikai oldal periodikus egymást váltásának fontosságát, és könyvet írt erről.
Csakhogy Tocqueville által kifejtett fékek és ellensúlyok rendszeréhez szükséges a másik oldal, vagyis a kontrollra képes, az éppen regnáló hatalmat váltani képes, erős, hiteles ellenzék léte, működése! Na, ez az ami ma hiányzik Magyarországon! És ennek nem az az oka, hogy a kormányoldal monopolizálta a médiát, hogy lejt a pálya a kormányoldal javára a választási törvény miatt, nem is az, hogy a választóik pedig manipuláltak, buták, ahogy ezt a szerencsétlen(kedő) ellenzéki oldal szajkózza, hanem saját korábban elkövetett súlyos hibáik, bűneik! Kiegészítve persze a jelenlegi, nap mint nap elkövetett hibáikkal, sőt, bűneikkel, amelyekkel nap mint nap lejáratják magukat. Először is hiányzik az ellenzéki oldal önkritikai képessége, a saját hibáikkal való szembenézés készsége! 1994: Fidesz 5%, MSZP 54%. Hogy fordult ez meg az ellenkezőjére? Vizsgálja ennek okát bárki is a szocialista politikusok közül? Vergődő kis törpepártocska lett az Antall-Boross kormányt nagy fölénnyel leváltó Szocialista Pártból!
Van három kulcskérdés ma, amelyeket Orbán Viktor és stábja jó érzékkel ragadott meg, és egyezik a társadalom többségének véleményével, viszont az ellenzék képtelen a mai napig megérteni, és megfelelő módon kezelni: illegális migráció, genderkérdés, ukrajnai háborúhoz való viszony.
Nem megyek itt bele a részletekbe, inkább arra hívnám föl a figyelmet, hogy mi 1999. március 12-én nem ebbe a mai NATO-ba, és 2004. május elsején nem ebbe a mai Európai Unióba léptünk be! Mi nem ehhez a Nyugathoz akartunk csatlakozni 1990-ben! De ennek kifejtése is messzire vezetne. Csak azt kellene megértenie az ellenzéki politikusoknak végre, hogy az Európai Egyesült Államok víziója, a (mai) “Nyugathoz tartozás” ideája ma nem eladható narratíva a lakosság többsége számára, és ennek az oka nem a kormányzati propaganda, meg az emberi hiszékenység, hanem a nap, mint nap által megtapasztalt tények!
Látjuk hova vezetett a merkeli Willkommen Kultur politika, az illegális migránsok, főként integrálhatatlan muzulmánok tömeges befogadása, sőt, beinvitálása! Ehhez hasonlóan a szexuális irányultság kérdésének abszurd szintre, a politika fókuszába való helyezése is rendkívül kontraproduktív attitűd és mellesleg éppen az érintett közösségnek árt a legtöbbet! És nem utolsó sorban az ukrán-orosz konfliktus teljesen téves megítélése. Minden kritika nélkül elfogadni és szajkózni a hamis, farizeus nyugati narratívát az orosz agresszióról, az ukrán nép hősies szabadságharcáról, egy olyan zsákutca-paradigma, amelynek szerencsétlen áldozata maga az ukrán nép.
Amíg ebben a három kérdésben nem változik radikálisan a mai ellenzék állaspontja, addig borítékolható Orbán Viktor kormányának maradása, a Fidesz-KDNP koalíció újabb és újabb kétharmados győzelme! Mert lehet ugyan keseregni a nép “butaságán”, de Voltaire-nek igaza volt: “A népet nem lehet leváltani!”