Vélemény kategória bejegyzései

Orbán Viktor miniszterelnök, ahogyan ilyenkor illik, politikát félretéve, őszintén, elismeréssel és tisztelettudóan fejezte ki nagyrabecsülését a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlónak: „Magyarország büszkesége, az első gyulai Nobel-díjas, Krasznahorkai László. Gratulálunk!” A liberál-progresszív svéd elit kitüntetettje mindezt, mint egy férfibiciklivel eltaknyolt, felhorzsolt kisgyerek, haraggal köszönte: „Mindig ellenezni fogom politikai tevékenységét és eszméit. Továbbra is szabad író maradok.” Noha a miniszterelnök nem róla írt… Tovább olvasom… →

Külföldről ritkán érkeznek jó hírek a közszolgálati csatornákon. Manapság már az is „jó hírnek” számít, ha a Hamasz még két holttestet ad át Izraelnek. Félretéve a szomorú iróniát, a béketeremtés érdekében Budapestre tervezett nagyhatalmi találkozás nagyon jó hír, és nekünk, magyaroknak – ismerjük el – nem kis elégtételt nyújt. A magyar miniszterelnök őszinte béketörekvései az ukrán–orosz konfliktussal kapcsolatban végre eredményes… Tovább olvasom… →

Megírtam már lapunkban, hogy az elmúlt időszakban arra adtam a fejem, hogy azokat a honfitársainkat kísérlem meg bemutatni, vagy inkább sokak figyelmébe ajánlani, akiknek a munkásságáról sokan szinte semmit sem hallottak, pedig életükben felejthetetlent alkottak, ám valahogy mégsem sikerült zseniális hagyatékaikat, alkotásaikat megismertetni a nyilvánossággal. S megmutatni, mily nélkülözhetetlen szerepet játszottak, és játszanak kulturális és tudományos életünkben, mindmáig. Pontosabban játszhatnának,… Tovább olvasom… →

Idézet a nagy “magyar” írótól: “Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, Isten oda teremtett, azt a kenyeret ettem. Képtelen vagyok büszke lenni, hogy bolondok közé születtem, és hogy bolondok között éltem. Az én személyes sorsomból következik minden, nem abból, hogy magyar, ukrán vagy szlovén vagyok.”  No komment!! Views: 154

Ellentmondás? A szavak értelmezése ezt sejteti, de talán mégsem. Vannak sürgős dolgok, ahol határozottságra és gyors cselekvésre lenne szükség, mert a késlekedés további problémákat szül. Már elég régen ismételjük, hogy világunk zűrzavaros, bizonytalan, jövőnk kiszámíthatatlan, és ezt vitatjuk naponta, a politikai porondokon, tárgyalóasztaloknál, a média minden szögletében, de az utcán és otthon a négy fal között is. Megoldások még nem születtek,… Tovább olvasom… →

Nem kicsit, nagyon! Nem szoktunk bulvár dolgokkal foglalkozni, azonban most kivételt teszünk. Tesszük ezt azért, mert nagyon is elharapózott a mindennapi életünkben az újságírók elleni atrocitás, agresszivitás. Érthetetlen módon ez csak az egyik politikai oldalnak vált a jellemzőjévé igen-nagy mértékben. Nem akarom olyan közhelyekkel el mismásolni a dolgokat, hogy az újságíró a munkáját végzi, vagy netán nem árt az újságíró… Tovább olvasom… →

E helyzetek, döntések pusztító következményei potenciálisan akár súlyosabbak is lehetnek, mint Mohács és Trianon együttvéve Van egy anekdotába illő történet (lehet, hogy valóban anekdota is csupán) arról, hogy amikor a washingtoni magyar nagykövet átadta a hadüzenetről szóló okmányt, a következő párbeszéd játszódott le. – Mi az Önök államformája? Királyság. És ki a királyuk? Nincs királyunk, hanem kormányzónk van. Ki a… Tovább olvasom… →

A magyar főváros szép, ezt mindenki mondja, aki egyszer erre járt. Sikere a külföldi turisták előtt is figyelemre méltó. Annak, aki itt született és már nagyon régen ismerőse a város fejlődésének, más a helyzet. Nem lehet elfogult, bár gyakran esik ebbe a hibába. Ha sok rosszat talál, azt nem szívesen mondja ki, hiszen a szíve hazahúz. A belváros rendezett, az ismertebb helyek… Tovább olvasom… →

Valójában a könyves fia címet kellett volna adnom ennek a kis cikknek, ugyanis a „sugallat”, hogy írjak, a könyves fiának köszönhető. A könyves nevét vélhetően sokan kitalálták, Püski Sándorról van szó, aki bizony már 16 éve nincs köztünk. 98 évet élt, de nem ismertem olyan embert, aki „öregként” emlegette volna bármikor is. Püski Sándort nem lehetett „leöregezni”. 98 évesen is… Tovább olvasom… →

Végre elérkezett az idő, hogy az EU legfelsőbb vezetése is elismerte, hogy Magyarország az unió vezető gazdasági nagyhatalma! Nem kell ezen csodálkozni, hiszen (lassan természetesnek mondható módon) ezt nem nyíltan, hanem a maga választékos módján, csak virágnyelven mondta ki, ám ez mit sem von le, annak valóságos elismertségén.  Aki még mindig tágra nyílt szemekkel olvassa e sorokat, vagy úgy gondolja,… Tovább olvasom… →