Társadalom-Politika kategória bejegyzései

Nem nehéz a migrációt beazonosítani, mint folyamatot Európában. Ez már túl komoly lett ahhoz, hogy egy kézlegyintéssel elintézzük a dolgokat. Itt már a bőrünkről van szó, de nem csak a mienkéről, hanem a gyermekeinkéről és az unokáinkéról is. Nélkülünk, de rólunk döntenek a fejünk felett! Richard Coudenhove-Kalergi Tokióban született, majd iskoláit először Csehországban, majd Ausztriában, a híres Theresianumban végezte. Az… Tovább olvasom… →

A mai világunk tele van meglepetéssel. Ki gondolta volna, hogy az élet egy hónapokig tartó szappanoperával lepi meg a nagyérdemű olvasóközönséget. Nos, természetesen a Varga, Magyar párosra gondolok, hiszen nincs nap, nincs óra, nincs perc, amikor nem ők folynak még a csapokból is. Bocs, hogy ilyen közhelyeket használok, de úgy tűnik, mintha ilyen soha az életben nem történt volna meg,… Tovább olvasom… →

Ami a beszédből kimaradt Hosszú évtizedek folyamán három országban volt alkalmam március 15-ét ünnepelni. Gyermekkoromban a revíziós és nem kicsit „irredenta” Magyarország fővárosában még rövidnadrágban szaladtam a szép tavaszi napon az iskolába, ahol nagyobbacska koromban már a Nemzeti dalt is elszavalhattam. A negyvenes évek elején apám nyakán lovagolva néztem a tömeget a tüntetéseken, ahol a „vesszen Trianon” és „Nem-nem soha”… Tovább olvasom… →

Kora reggel hallgatom a bajorokat, a napi hírek között a megemlékezés 2004. március 11-re. Régi helyszíni felvétel, spanyol nyelven a jajveszékelés, sírás, sikoltozás. A madridi helyi érdekű vasúti szerelvényeken hatalmas mennyiségű robbanóanyagot robbantottak, a szörnyű pusztítás után közel 200 halálos áldozatot és 1800 sebesültet siratott Spanyolország. Két és fél évvel előtte, 2001. szeptember 11-én az amerikai terrortámadás volt a tragikus… Tovább olvasom… →

Mi is a fogalomzavar(?),- kérdezhetjük-. Nos, szakértők szerint, ha valaki egy szót, egy kifejezést, ami tulajdonléppen egy fogalmat takar, rosszul értelmez, nem a megfelelő értelemben használ, akkor foglomzavarról beszélünk. Tovább lépve, a tudományos megállapítás szerint, ez a zavar egy mentális zavar. A boncolgatást folytathatnánk, mert a mentális zavar tudományos meghatározása is vitás, nem beszélve arról, hogy mai zavaros világunkban, már… Tovább olvasom… →

Hallgatom a bajor rádiót, idén is, mint minden évben hamvazószerdán összeültek a német politikai pártok, hogy megbeszéljék a legfontosabbat. A hetek óta tartó tüntetések, tiltakozó felvonulások és blokádok ezen a napon is folytatódtak, egyes helyeken a szerdai találkozásokat biztonsági okokból leállították. Az évek óta botladozó német politika történelmének talán egyik legsötétebb zsákutcájában botorkál. A német paraszt az utcára vonult traktoraival,… Tovább olvasom… →

„Ádám: Megy-é előbbre majdan fajzatom, Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen, Vagy, mint malomnak barma holtra fárad, S a körből, melyben jár, nem tud kitörni?” Madách: Az ember tragédiája  Álomból ébredve? Úgy érzem magam, mint aki Az ember tragédiája előadásán ülve elaludt, és most felébredve szétnéz országában, a világban, majd megkérdi: -Ez már az Eszkimó szín? Barangoljuk előbb körbe a világot, utána… Tovább olvasom… →

Nincs sok amit hozzá lehetne fűzni, ha nem lenne minden, mindenkor súlyosan átpolitizálva. Igen a köztársasági Elnök lemondásáról van szó. Mielőtt bármit megpróbálnánk értékelni, ki kell jelentenünk, hogy Novák Katalin hibázott. Ezt Ő is elismerte a lemondásakor elhangzott beszédében. Ezzel tulajdonképpen nem is kellene több szót sem vesztegetni erre a történetre, azonban a 30 éves politikai normák sajnos szükségessé teszik,… Tovább olvasom… →

Múltkori írásomban a valóságról és igazságról igyekeztem úgymond filozofálni, és rámutattam arra a nyers valóságra, miszerint az emberiség a béke szólamok hátterében állandóan és látható rendszerességgel háborúkra készül. Sokan sóhajtoznak a régi szép békeidők után, de kiábrándítok mindenkit, valójában ilyen soha nem volt az emberiség történetében. Már az ókor költője, a római Tibullus, a Kr. e. első században így kezdi… Tovább olvasom… →

Csurka Istvánra emlékezve  (Ma is aktuális!) Szombaton eltemettük Csurka Istvánt. Amint álltunk a koporsó mellett, nem tudtam szabadulni a gondolattól: Csurka István a ravatalon, Gyurcsány az Országházban. Ez a magyar országkép. Azután: az „Apák és fiúk”. Az apák internálták Csurkát, a fiúk évtizedekkel később fasisztának bélyegezték. A bolsevik apák nyugodt, békés öregkort értek a kapitalizmusban, ha meg nem haltak influenzában…. Tovább olvasom… →