Szépe Áron: Miért kapott Krasznahorkai László, irodalmi Nobel-díjat?

Többeket is kérdeztem: Te hallottál már erről az emberről? A válasz sorozatban: NEM! Bizonyára mindez „csak azért lehetséges”, mert sem jómagam, sem a megkérdezettek nem vagyunk járatosak Krasznahorkai László eddigi irodalmi életművében. Ez bizony a mi hiányosságunk. Ugyanakkor a „világ” irodalmi „nagyságai” – pláne a Nobel-díj bizottságban – folyamatosan figyelemmel kísérhették a friss díjazott pályafutását, emelkedő „nagyságát”, és kizárólag ezért… Tovább olvasom… →

Lóránt Károly: Az időablak

A történelemben, de az egyéni életben is, vissza nem térő időablakok nyílnak ki bizonyos cselekvések megtételére, amelyeket elszalasztás esetén lehet, hogy soha többet nem lehet pótolni A történelemben, de az egyéni életben is, vissza nem térő időablakok nyílnak ki bizonyos cselekvések megtételére, amelyeket elszalasztás esetén lehet, hogy soha többet nem lehet pótolni. Én geopolitika területén ilyen időablaknak látom a következő… Tovább olvasom… →

Schmidt Mária: Az ellenzék és a Budapest Pride

A 2025 nyári Budapest Pride a dögletes kánikula ellenére közel százezer embert csalt az utcára. Amit a pride-osok sikeres ellenzéki megmozdulásként könyveltek el, az egyértelművé tette, hogy a kormány ellen tüntetők nem rendelkeznek saját mondással, politikai üzenettel, ellenzékiségük a közös bulizásra korlátozódik. A felvonulás olyan kormányellenes demonstráció volt, ami megmutatta, hogy a főváros lakosságának egy része boldogan oldódik fel a… Tovább olvasom… →

Cs. Szabó Béla: A világ az anarchizmus felé tántorog?

A világban soha nem látott mértékben elszabadultak az indulatok! Nem kell nagy intelligencia ahhoz, hogy észrevegyük Ronald Reagan elhíresült mondásának beteljesülését a világban és immáron Amerikában is. Az elhíresült mondás, amely szerint: „Ha a fasizmus valaha is megérkezik Amerikába, akkor az a liberalizmus képében fog jönni”! Mi itt Közép-Európában annyiban vagyunk előbbre ez ügyben, hogy az anarchizmus szinte minden válfaját… Tovább olvasom… →

Hollai Hehs Ottó: Több a  jó, de a rossz erősebb

Furcsa a cím, szokatlan elmélkedés, de megmagyarázom.  Hosszú életem folyamán rengeteg jóval és sok rosszal is találkoztam. Mindkettő életünk része, ez az élet törvénye. Az objektív rossz mellett, ami általános, és mindenki számára egyforma, van a szubjektív rossz, ami csak engem, mint személyt  érint.  Ez vonatkozik a jóra is. Pl. a járványok, a természeti csapások, a háborúk mindenkinek rosszak,  ahogy  a kellemes idő, egy járvány legyőzése,… Tovább olvasom… →

Kondor Katalin: Kiábrándulás a köbön

Avagy dolgozik a mélyállam Abban a hazug világban, amelyben élünk, meglehetősen erős naivitás reménykedni a békében. Pedig az elmúlt hetekben folyvást reménykedtünk. Mikor ezeket a sorokat írom, pár nap, és vége az augusztusnak, s éppen nem a békéről esik szó, hanem újból arról hallunk, hogy egyre durvábban folyik a kényszersorozás Ukrajnában. Mi, magyarok pedig megkaptuk a fenyegetést a háborúba ájult… Tovább olvasom… →

Hollai Hehs Ottó: Házunk tája

A legfontosabb minden ember számára, a család, a gyerekek, az otthon, szóval házunk tája, minden kis örömével és bajával. Ezután következik egy biztos munkahely, jó iskola a gyerekeknek, és kedvező, biztonságos közösségi, társadalmi kapcsolatok. Az egyén és a közösség számára a fentieket egy jól működő, politikai szervezet tudja biztosítani. Egy nemzeti kormány tehát elsősorban házunk táján kell biztosítsa a jólétet, biztonságot.  Jelenünk… Tovább olvasom… →

Sütő Gábor*: Tudatunk védelme (20. rész)

„Az igazságtól való legkisebb kezdeti eltérés később ezerszeresére nő”     (Arisztotelész) /MELYIK A LEGANTISZEMITÁBB ÁLLAM?/ A politika számára Arisztotelész intésénél talán nincs is komolyabb figyelmeztetés, sem nagyobb hiba, mint az ezerszeresére növekvő „legkisebb kezdeti eltérés” az igazságtól. Ezerszeresére nőve, sorsszerűen vezet beláthatatlan következményekkel járó eltájolódáshoz. Nehezen hihető, de mégis ez a leggyakoribb jelenség a politikában. A megengedően, könnyelműen elfogadott „kisebb… Tovább olvasom… →

Hollai Hehs Ottó: Túlfogyasztás

Amikor e sorokat írom, július 24-e van. Ez nem volna érdekes, de hallgatom a bajor rádióban, hogy idén ez a túlfogyasztás napja, ami azt jelenti, hogy eddig a napig az emberiség már elhasználta az idei évre jutó természeti erőforrásokat.  A dátum egy átlag, a Föld egészére vonatkozik. Ha mindenki úgy élne, mint pl. az Arab Emirátusban, Katarban, akkor már február 6-án bekövetkezett… Tovább olvasom… →

Hollai Hehs Ottó: Eljátszott jövőnk

Legutoljára keresztény kultúránk elleni támadásokról írtam, melyek már régen elkezdődtek, és ha nem térünk idejében magunkhoz, sorsunk megpecsételődött. Sajnos mi, ún. keresztények, egocentrikusan gondolkozva, a keresztet előttünk magasba tartva, igaznak vélt „bölcsességünket” évszázadokon keresztül mindenkire rá akartuk kényszeríteni. Ez nem is lett volna baj, de a kereszt fokozatosan, mára majdnem teljesen elveszítette jelentőségét, és hajdani bölcsességünkből csak a vizet prédikálunk, de bort… Tovább olvasom… →