Munkácsi turul, párizsi határkaró
Magyar Péter: Igen, Emmanuel Macron elnök és Volodimír Zelenszkij ukrán elnök is várhatóan Budapestre látogat október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára.
Ma is jól emlékszem, amikor l956-ban, ötéves koromban először láttam tankokat. A szolnoki Vörös Hadsereg útján vonultak végig, lehet az egyiket éppen Zelenszkij nagyapja vagy rokona vezette a megyeháza elé véres rendet tenni. Az hozta eszembe ismét a 70 éve történt lidérces látomást, aminek 2026. október 15-én késő este a Kapisztrán téren adatott meg ismét részese lenni: harckocsik, fegyveres katonai járművek özönlötték el a budai várat.
Először a parlament környékét, a Kossuth teret zárták le, most pedig tankokkal a várat kapták körbe. Nem lesz jó vége. Szívesen látott vendégeket szerb vagy albán lakodalmakban szokás kalasnyikovval fogadni, sorozatot ereszteni a kultúrház mennyezetébe, nem pedig egy ezeréves keresztény állam dicső fellegvárának kupolája alatt. Mitől fél Szeretetország despota ura és berezelt bohócai, hogy így haptákba vágják magukat?
Október 23-a rendelt magyar nemzeti ünnep, és nem Franciaország vagy Ukrajna etcetera nemzeti ünnepe. Akkor értsük úgy, másként nem lehet, hogy hazánk sírásói ülnek tort Budapesten? Magyar (Brüsszel) Péter látványosan egykori gyilkosaink nyakába borul? Szigorúan összeurópai pacifizmustól átnedvesedve, mint tintától az itatóspapír. Miközben a rájuk leszavazó 3,4 millió Darwin-idióta (tisztelet a kivételnek) meg kórusban zengi majd: „a párttal, a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka és béke”. Mert az igazi tiszások java nem vagy csak kommunista átiratban ismeri a magyar történelmet. De az is lehet, hogy az új hatalmi módi ismét 2006-ot vizionál Budapestre? Vagy másik Majdan teret!
A miniszterelnök nemcsak mérhetetlenül tapintatlan és cinikus, hozzá még kifejezetten provokatív is. Erre Kádár János, Horn Gyula vagy Gyurcsány Ferenc sem volt (mert) képességes lenni. (Egyedül Medgyessy bátorkodott pezsgővel koccintani Erdély kihasítására.) Hazánk történelmének 1848 utáni két legtragikusabb eseményének vérbe fojtói, ellenségei vezető képviselőit invitálja meg, tankokkal lezárt Kossuth meg Kapisztrán terekre, vudu táncos, whiskys vigasságot ülni. Hős elődeink dicső emlékét gurítja elejbük, mint vörös szőnyeget. Tapossanak rajta. Az unió kívánságára. Így jár az, aki kilóg(na) a brüsszeli glédából. Rákóczi fejedelmünk mondta: „Nem tűrhetőek az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek, és az ellenség parancsát követik.”
Az érkezik Önökkel közösen emlékezni, akinek egyik hohol katonája nemrég azzal fenyegetett: két óra alatt a Balatonnál vagyunk, ha kell. Kik gyalázták meg a Vereckei-hágón állított emlékművet, gyújtották fel a kárpátaljai kulturális szövetség épületének ablakfáit, vonultak fáklyákkal magyarok félelmére és kik gyilkoltak szovjet egyenruhában a forradalmi Magyarországon? Kik nem akarnak magyar szót hallani az ősi magyar Beregszászon, és kik fűrészelték el, majd dobták árokba a munkácsi vár Turul szobrát?
Vagy az a másik, az a kegyetlenül felvilágosult, gyarmatosító francia, aki a véres egyenlőség, testvériség és szabadság különös (gall) értelmezésétől űzetve, egyik főkolomposa volt a trianoni elnyomó, könyörtelen és kizsákmányoló békediktátumnak. Nietzsche mondta: „Európa lényegéhez hozzátartozik a rabszolgaság, ha nincs, tönkremegy a kultúránk.” Az unió nagyhatalmai ma is e szerint élnek, Magyar (Brüsszel) Péter pedig alárendelt budapesti helytartójuk. Ha már ez a megalázó csúfság is megtörténhet velünk, vajon milyen ajándékkal kedveskedik majd, a fizikálisan és talentumában is kicsinyke, csöppet sem óhajtott két díszvendég, amit aztán vérfoltos pezsgős poharak összecsendülését követően átadnak hasonló adottságú vendéglátójuknak: például egyrészről a Munkácson ledöntött Turul-szobor elfűrészelt szárnyait, másrészről pedig egy katonai, geodéta határkarót, ami jól jöhet, akár a Tiszáig. (Az értetlen tiszások olvassanak utána.)
A most, szuverén hazánk szégyenére elszabadult miniszterelnöknek, doktor unokának pedig utolsó reményként, hátha leesik nála a tantusz, ide idézem doktor nagypapája (1957 után a Kádár igazságszolgáltatás egyik bírája) évtizedekkel ezelőtti szavait: Határt kell szabni az emberi viselkedésnek! Mi a mérce? Nem az ámítás, a feldicsérés, az alaptalan öndicséret, hanem a tisztesség. Különben szélhámosság lesz belőle!
Jó tanács: Az 1956-os szabadságharc kitörésének 70. évfordulójára pofátlanul meghívott és illetéktelenül érkező vendégek mindegyikének azt javaslom, hogy a mobiltelefonját hagyja a kocsiban, a táskahordójánál, de a legjobb lesz, ha otthon. A többi kiderül.
A szerző: újságíró, közírő
Forrás: demokrata.hu
Views: 62

