Magyar Péter és cinkosai polgárháborúba akarják taszítani az országot, vagy ha az nem sikerülne, mert a magyar társadalom annál egészségesebb, egyes instabil rétegek feldühítésével olyan káoszt provokálni ki az utcákon, ami végső soron Magyarországot egy ukrán típusú válságba taszítaná.
Egyre nyomasztóbb a párhuzam 2006 és 2026 között. A példátlanul arrogáns, megengedhetetlenül gyalázkodó beszédstílus az országgyűlésben, amihez párosul a dühítő kettős mérce, ahogy például Toroczkai Lászlót megbüntette a házelnök, miközben az őt sértegető és vádoló Magyar Pétert nem tette helyre, továbbá a miniszterek pimasz arroganciája, a folyamatos gyalázkodás és vádaskodás, a fenyegetések, a kampányszerű kirúgások, a működő társadalmi szerkezetek szisztematikus lerombolása, az értelmetlen és káros döntések sorozata, ahogy például a magyar gazdaságra akarják kényszeríteni a német gazdaságban már leszerepelt szélkerekeket, ahogy diplomáciai eszközökkel provokálják Oroszországot, arra mutatnak, hogy ezeknek az eszelősnek látszó cselekedeteknek van céljuk, ami a jelek szerint ugyanaz, mint húsz évvel ezelőtt, a Gyurcsány-kormány bukása előtt is volt: túlfeszíteni a társadalmi elégedetlenséget, a lázadásból káoszt kavarni, majd annak ürügyén az úgymond elkerülhetetlen szükségállapot kihirdetését követően ukrajnai módszerrel eltávolítani az ellenzék minden hatékony szereplőjét, és rájuk kenni minden felelősséget.
2006-ban a magyar jobboldal higgadtabbnak bizonyult a várakozásoknál, egy maroknyi csoportot leszámítva nem sikerült zavargásokat kirobbantani, még úgy sem, hogy a tévészékház ellen szeptember 19-én indított, máig homályos hátterű ostromot követően egy hónapon át játszottak macska-egér harcot a senki által nem azonosított, bár formálisan a szélsőjobbhoz húzó fiatal emberekből álló csuklyások a rendőrökkel, hogy a zavargásokat és a rendőri jelenlétet egészen október 23-áig, a forradalom és szabadságharc 50 éves jubileumáig fenntartsák annak érdekében, hogy aznap brutálisan provokálhassák a Fidesz táborát. Ám a kísérlet nem jött össze, a lázadást, a polgárháborús káoszt így sem sikerült kirobbantani. A rendőrök hazatértek, a csuklyások pedig elillantak, mint a füst a szélben. A jobboldal kibírta és demokratikus eszközökkel, négy évvel később, a 2010-es országgyűlési választásokon állt nagystílű bosszút.
Most ugyanaz a cél körvonalazódik, ám a provokációk ezerszer keményebbek és kegyetlenebbek. Elképzelhetetlen, hogy előbb-utóbb ne robbanjon ki az elégedetlenség a társadalom egyes köreiben, és nem lehetetlen az sem, hogy az első lázadók esetleg éppen a csalódott szitások közül kerülnek ki, akiknek mindent ígértek, de nemhogy semmit sem kaptak, hanem egyre rosszabb élethelyzetbe kerülnek.
Félelmetesen megnőtt annak valószínűsége, hogy Magyarországot elukrajnásítva, a maradék jobboldali média ellehetetlenítésével majd betiltásával, az ellenzéki pártok likvidálásával – lásd: bilincs, bilincs, rács, rács –, nálunk is egy ukrán típusú féldiktatúrát vezessenek be, miáltal a háborús zóna területét Magyarországra is ki lehet terjeszteni. A módszeres rombolásnak, az elképesztően kártékony döntéseknek, az érdemi kormányzati munka máig tartó megtagadásának kell hogy valami célja legyen és aligha elegendő indok az, hogy a miniszterelnök elmebeteg. Ez csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Kell hozzá a kormányzati szereplők közreműködése is. Ők, tudjuk, gonoszak, romlottak, de nem őrültek, érteniük kell, hogy mit és miért csinálnak.
Az eddig ismert adatok birtokában nem mondhatunk mást, az egyetlen értelmes cél, ami magyarázatot ad minderre, a káosz és a polgárháború. Amely, ha nem lépünk fel ellene, belesodorhatja a védtelenné váló magyarságot a fenyegetően közelítő nagy földrészháborúba is. Ébresztő, magyar jobboldal! A provokáció célja a spontán lázadások kirobbantása, ahogy az volt 2006-ban is. Akkor jól vizsgáztunk, álltuk a csapásokat és kivártuk, amíg eljött a mi időnk. Most minden sokkal nehezebb lesz, de már vannak tapasztalataink.
Rajta! Beszéljünk őszintén! Beszéljünk a lényegről, mert a locsogásra már nincs idő. Győzelmi stratégiát kell alkotnunk, mert a háború már megérkezett.
Add tovább, sürget az idő!
A szerző: újságíró, a Demokrata hetilap főszerkesztője
Forrás: demokrata.hu
Views: 70
