A tavaly tavaszi ragadós száj- és körömfájás járvány egyik vesztese az a csornai Bóna Szabolcs marhatartó gazda volt, akiben nem mellesleg alig egyetlen esztendő elteltével már Magyarország agrár-, népnyelven mezőgazdasági miniszterét tisztelhetjük. Már ha van miért!
Az eke szarva az elébe fogott igavonókat hajtó parasztok tenyerét és nem az agytekervényeit szokta feltörni. Ebből a nehéz földmíves munkából adódóan is, aki trágyát hord szekérsaroglyán, hajnalban pedig kis borjat segít a világra, az ritkán forgat illemtanról szóló könyveket, prospektusokat és még ritkábban írogat követelődző leveleket, esetleg húsvéti képeslapot. De nem is ettől okos, tág látókörű és felettébb tisztelettudó a vidéki ember. Intelligenciát, viselkedést, gyakran a belpesti urbánusokétól sokkalta kifinomultabbat, a családban, a falusi iskolában és a templomban kapott, no meg legeltetés közben a mindig őszinte isteni természetben.
Kivételt képezhet az a parasztgyerek, akinek némely családtagja még az átkosban szocialista-materialista légnyomást szenvedett, ezért aztán a tanító bácsi is jobbnak látta csucsujgatni porontyát, miből adódóan a templomot is messzire elkerülhette (a pártfegyelem az pártfegyelem). A tehéncsordát meg azért nem őrizhette az isteni természet ölén, mert arra ott volt a Lenin téeszcsé sztahanovista gulyása, nem pedig a Bóna elnök elvtárs Szabolcs nevű fiacskája.
Csak így történhetett, hogy már felcseperedve, miniszter létére sem szorult belé annyi tapintat, tisztelet és intelligencia, hogy udvariatlan tahó módjára, ne követelje vissza az ajándék ló(vak) fogát, a két lipicaival együtt. Mifelénk ajándékot adni szokás, visszakérni (koldulni) soha. Eddig úgy tudtam, ez minden valamire való homo sapiensnek így van bekódolva, odafenn a toronyban. Ennél nagyobb szégyen csak az lenne, ha a kiszemelt visszautasítaná. Nem jellemző. Ilyet még egy angol király sem koronázás előtt, sem utána nem szokott „csinálni”. Esetleg a királylány a kérőjével, de nem egy figyelmes másik országgal. Maflást kapna az apjától.
Csak szólok, remélem, jó időben, ön meg szóljon a körömbakancsos Unger asszonyságnak, hogy mielőbb vissza kellene vagyonszerezni, követelni Putyintól a pulit is! Mégis csak hungaricum Totó, vagyontárgy. No pláne Erdogantól azt a másik ajándék lovat, ráadásul azt nem is koronázásra kapta. Majd leírjuk a 150 éves török pusztításból.
Valami nem stimmel, nincs rendben a magasságos Bóna-féle toronyban. Akárki fogalmazta és akármit is írt, követelt abban a sürgönyben a brit királyi udvartól, az a miniszter tudta nélkül, ha beszél angolul, ha nem, még a postagalamb csőrének a közelébe sem juthatott volna el. Porig szégyen! És csak bámulnak, mint borjú az újkapura.
Menjen haza, miniszter elvtárs, és maradjon inkább a tehén faránál, tanuljon egy kis illemet. Ha már gyerekkorban kihagyta…
Forás: demokrata.hu
A szerző: újságíró, közíró
Views: 42
