Magyar Péter miniszterelnök és kormánya minden napra tartogat valami felháborító bejelentést vagy intézkedést, ami mégiscsak könnyebb, mint az érdemi kormányzati munka. A tiszások vezére figyel a részletekre. Korábban közölte a Facebookon, hogy Orbán Viktornak harmincnyolc millió forint végkielégítésre járna hazánk kifosztásáért, de nem fogja megkapni. Mondta ezt egy olyan ember, aki tizennégy éven keresztül maga is a „fosztogatók” táborába tartozott, s képtelen volt felhívni magára a magyar társadalom figyelmét valamiféle építő tevékenységgel.
Mert nem lehet építő tevékenységnek nevezni azt, hogy jó két évvel ezelőtt durván bánt a feleségével, három gyermeke édesanyjával, hazánk igazságügyi miniszterével, akinek a szavait titokban rögzítette. Az ominózus magánbeszélgetés során úgy irányította a beszélgetést, hogy kompromittáló véleményt húzzon ki a köztiszteletben álló miniszter asszonyból. A titokban felvett hanganyagot azután nyilvánosságra hozta annak érdekében, hogy arra kormányellenes politikai karriert építsen. Tudjuk, Magyar Péter jellemtelen lépésének mozgató rugója az a sérelem volt, amely a Fidesztől kapott tisztségeinek, illetve havi többmilliós jövedelmének elvesztésével érte. Politikai bosszúhadjárata – két évig tartó aknamunkát és számos botrányt követően − annyira sikeres volt, hogy kétharmados választási győzelmet és miniszterelnöki bársonyszéket hozott számára.
A közfigyelem mostanában Baka Andrásra, a magyar igazságszolgáltatás ismert alakjára terelődik, mert ő vállalkozott arra, hogy a Tisza Párt támogatásával elfoglalja az antidemokratikus eszközökkel eltávolított Sulyok Tamás köztársasági elnök helyét. Baka korábban két cikluson át volt az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája Strasbourgban, majd 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választották, de a személye nem fogadható el a nemzeti-keresztény oldal számára. Az egyik súlyos kifogás vele szemben, hogy az 1956-os tatai sortűz egyik felelősét a védelmébe vette, pontosabban, 2008-ban támogatta azt a strasbourgi döntést, amely szerint az elkövető elítélésével Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Dicstelen szerepet játszott a 2006-os rendőrterror megítélésével kapcsolatban is, és nem lehet dicsérni az illegitim államelnök választásban való részvétele miatt sem.
Közben pedig ne felejtsük el Magyar Péter médiaellenes ámokfutását. Senki nem vetheti a szememre, hogy nézem a Hírtévét, mivel „mindenható” miniszterelnökünk hónapok óta betart a köztévének és a közrádiónak. Ezek azóta is nézhetetlenek és hallgathatatlanok azok számára, akik kedvelték a jól szerkesztett híreket és a déli harangszót. Augusztus 5-én például néztem az okos és bájos Futó Boglárka által vezetett Komment című műsort, amelyben Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemzó Központ projektigazgatója, Varga Etele, szociológus, közgazdász, Huth Gergely, újságíró és Kiss Rajmund, diplomáciai szakértő voltak a vendégek.
Érdekelt a műsor, mert terítékre került a Hajdú Gábor és Borsa Miklós köztévéhez történt kinevezése, illetve menesztése körüli botrány. Hajdú az M1 Híradó főszerkesztője, Borsa pedig műsorvezetője lett volna. A kinevezéseket 2026. augusztus 3-án jelentette be az az MTVA. A hírt a Telex is megírta és közösségi médiafelületén megosztotta. Ez alá csatolta Magyar Péter ezt a kommentet: „nem hinném…” A miniszterelnöki komment megtette hatását, mert a közmédia már másnap közleményben jelentette be, hogy mégsem a kinevezettek töltik be a szóban forgó pozíciókat. Az MTVA a közösségi oldalán közölte: „Az M1 Híradó bejelentett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének: Hajdú Gábornak és Borsa Miklósnak megbízását visszavonta a közmédia vezetősége”. A közlemény hivatkozott arra, hogy a hírszolgáltatásnak a társadalmi bizalmat kell szolgálnia, és ez valóban így logikus, mivel a miniszterelnök is tagja a magyar társadalomnak, ezért az ő bizalma is számít.
Kétségtelen, hogy Hajdú Gábor és Borsa Miklós ismert és tapasztalt szakemberek, de ha figyelembe vesszük, hogy Polgár Judit, Magyar Szent István-renddel kitüntetett magyar sakkozó, a Tisza Párt köztársasági elnökjelöltje nem vállalta a jelölést, s emiatt Magyar Péternek hamut kellett szórnia a saját fejére, vagy, hogy a paksi atomerőmű csúcsvezetését is pár nappal a legnagyobb energiaválság előtt váltották le, akkor a médiabotrány ehhez képest csekélység, másrészt szépen beleillik az eseménysorba. Az esetről a Komment című műsorban Novák Zoltán projektigazgató többek között így nyilatkozott:
„Ez erőteljes csapdahelyzet volt Magyar Péter számára. Az egyik az, hogy a közmédiát ne a régi rendszer tagjai kezdjék el újjáépíteni… tehát őket ne engedje a közmédia közelébe… A másik elvárás az, hogy politikai oldalról ne szóljanak bele… Ez csak egy komment volt, nem volt itt egyértelmű parancs… Nem csak a miniszterelnök kommentje volt itt érdekes, hanem a társadalmi felháborodás…” (Novák sajnos nem tudta kifejteni, hogy pontosan milyen felháborodásra gondol). „Itt egy átmeneti állapot van. Ez egy hatalmas intézmény… Minden ember sorsáról külön-külön dönteni itt nem lehet hetek alatt.” Ezen a ponton szólt közbe Huth Gergely: „Ne marháskodj már, kérlek, sokkal értelmesebben szoktál érvelni. Nyilván abban a csapdahelyzetben vagy, hogy a tiszás nézőknek próbálsz megfelelni…”. Huth Gergely ezzel a beszólással pezsgővé tette a vitát. Ennek során elhangzott, hogy a közszolgálat médiumokkal kapcsolatban az Orbán-kormány sem volt hibátlan, mire Kiss Rajmund megjegyezte: „Ha volt valami rossz az elmúlt tizenhat évben, akkor ne a rosszat vegyék át, hanem csináljanak valami jobbat. Ezért szavazott rájuk az a jó pármillió ember… Ez egy aggályos komment volt!”
És valóban, ami Magyar Péter kétszavas kommentjét és állítólagos csapdahelyzetét illeti, érdemes ezeknél kicsit leragadni. Mint többé-kevésbé ismeretes, az új Országgyűlés átalakította a teljes közszolgálati médiarendszert. Ennek következtében nemrég megszűnt a hazai közmédiát irányító és felügyelő Közszolgálati Közalapítvány, valamint a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap. Azóta jogutódként új alapok jöttek létre, de úgy tűnik, hogy a rendszer egyelőre képlékeny. Ennek fényében teljesen érthető, hogy Magyar Péter, különleges felelősségétől áthatva úgy érezte: nem hagyhatja, hogy a közmédiában nélküle történjenek a személyi döntések. Nem tudjuk, hogy a korábbi elbocsátásokban benne volt-e a keze, hiszen már eddig is számos tévés és rádiós szakembert tettek lapátra. Menesztették Nagy Katalint, a Jó Napot, Magyarország! felelős szerkesztőjét, a Protestáns Újságírók Szövetségének volt elnökét, továbbá Radnai Csaba, Imre Balázs és Meszes Boglárka híradós műsorvezetőket, Kakuk L. Tamás szerkesztő-műsorvezetőt, Császár Attila tévériportert és számos társukat. Hevér Loránd és mások munkaviszonyát felfüggesztették.
Hullanak a fejek, mint 1388-ban a Szent György téren. Akkor Zsigmond király az ellene lázadó, elfogott harminckét vitéznek kegyelmet ígért, de álmukban megbilincselték őket. Emiatt, amikor a király elé vezették őket, sem térdhajtással, sem fejbólintással nem köszöntötték őt. Thuróczi János krónikás szerint „Ez a sértés nagy haragra gyújtotta Zsigmond királyt. Hirtelen dühében, Buda városában, Szent György vértanú terén lefejeztette valamennyit.” Viszont nem nevezte őket propagandistáknak, aljas, mocskos senkiknek, hazaárulóknak és embertelen trógereknek.
Mióta Magyar Péter feltűnt a hazai politika borongós egén, jelentősen romlott a közbeszéd színvonala, a Tisza győzelme óta pedig beköszöntött a személyi kultusz, a kommunista időkre emlékeztető diktatúra. Amiben bízhatunk, hogy változnak az idők. A dilettantizmus nem sokáig lehet sikeres, és az önkényuralom bukása után jönnek a jobb idők.
A szerző: ny. újságíró
Views: 177
