Franka Tibor: M. P. vizet fakaszt! Sz. László K. O.!

Fekszem a Duna-rakparton, mint eldobott dinnyehéj. Nézhetnének utánam a katasztrófaturisták, amint elúszom, de az Éhínség-sziklán úgyis fennakadnék. Milyen könnyen lehetne most akár lopott telefont találni szikkadt alján, jópofizom magamban, aztán elkomorodom. A NER-partizán mobilrablónak nincs érkezése ilyesmire, ötkertezni, lány lábak között limbózni, mert tele van munkával, parancsosztással, meg szeretett hazám programokkal: ladikba, gatyában, ukrán pruszlikban, bocskaiban, 56-os lódenban, munkavédelmi sisakban, emelt talpú dorkóban. Sokoldalúságát szelíd mosolyú bíró foglalkozású doktor nagypapának köszönheti (Hont! Parádés), a hányatott sorsú gyermek, doktor unoka. Nem ismer lehetetlent. Most is, pedig éjjel-nappal rapid védelmi tevékenységet vezet, új feladatra hajt, amihez, úgy tűnik, neki még egy OKJ-s vizsga sem szükségeltetik. 

Kérjük, támogassa egy kávé árával a honlapunk működését! A képre klikkelve egyszerűen megteheti.  Nagyon köszönjük!

Tegnapról mára vízfakasztónak állt! És lőn! Tegnap még felszántotta, becsukta Paksot, mára meg tiszás létére vizet fakasztott Pozsony felől a Dunába. Rávitte a szükség! Szent László királyunk szelleme azóta zavartan bóklászik Mindenható Istenünk országában, és mindenütt Szög nevű paripáját keresi, hogy zabelvonás terhe mellett számonkérje: mennyit kapott a doktor nagypapa doktor unokájától, attól a Ma Pet gyerektől, amiért a Mátrában (Szentkúton) vizet fakasztó patkóját eladta neki. (Tán néhány marék túlárazott, diákhiteles Júdás ezüstöt.) Tiszások! Ti tényleg mind ezt akartátok? Tudom, egy tiszásnak senkivel sincs baja, feltéve, ha az a másik ember is tiszás. A saját anyját utálja, ha esetleg hívő kereszténydemokrata, de ha tiszás, akkor az maga az ördög is lehet… Nektek már az is tabu, hogy Ádám és Éva óta így vagy úgy, de „testvírek vagyunk”.

Ilyen tikkadtságban mindegy is! Most fellélegezhetünk, nyelhetünk, világíthatunk, csoda történt: Megjött a víz, mert Ma Pet úgy akarta. Tegnap még nem akarta úgy, hát cseppnyi sem csordult Bécstől Nagymarosig. Igaz, csak 2 centiméteres a paksi szomjúságra, de akkor is. Mekkora már az, hogy hetek óta nem esik, nem fúj (fújj, széltorony) és olyan dög a meleg, még a piaci légy is röptében megsül. Pakson fürdik a város, hűsöl az atom. Különben rossz vége lett volna. Megjött hát folyvást a kétcentis csoda. Remélem, a Ma Pet show esze is.

Utóirat: A dunai rakodópart alsó köve tényleg mélyen van. Nektek az is magas.

A szerző: újságíró, közíró

Forrás: demokrata.hu

Views: 63

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Leave a Reply