Dr. Mészáros Gyula: Benyomásaim az országgyűlési választások után

Mint egyszerű magyar állampolgár, szavazati jogommal élve részt vettem az április 12.-ei választáson. A rendkívül durva kampány, a Magyar Péter által populista és sokszor hazug szólamokkal, a Szőlő utcai intézményben kialakult helyzet „Zsolti bácsinak” tulajdonított hatalmas politikai botrányt keltő, a FIDESZ terhére történő hazug hamis kép felfestésével, az akkumulátor gyárak szennyezésének kormányt elmarasztaló koholt vádjaival, az oligarcháknak nevezett kormány leváltásával, a FIDESZ-kormány örökül hagyott kedvezményei megtartásának ígéretével az „uram-bátyám” kinevezések megszüntetésével, a beosztásokba helyezések szakmai alapon történő hamis ígéreteivel, a migráció megfékezésével és egyéb, a választópolgárok által hallani kívánt kampányígéretekkel sikerült a választópolgárok nagy többségének az érzelmeire hatni.

Ezek a szennyezésekről szóló kijelentések később kamunak bizonyultak, és a Greenpeace is megerősítette, hogy ilyen szennyezettségek nem voltak! A „Zsolti bácsi” és a „pedoFIDESZ” helyett a „Marci bácsi”, alias Magyar Márton és a „pedoTISZA”, a Magyar Péter miniszterelnök testvérét, a Kontroll tulajdonosát terhelő politikai botránytól hangos a közélet, ami a volt köztársasági elnök kegyelmi botrányát is felülmúlja. Az EU ideológiai alapon történő pénzelvonása miatt a FIDESZ-kormányt hibáztatók, az Európai Unió és a kormányváltásban érdekelt külső hatalmak, a szektoriális különadókat elszenvedő gazdasági vállalkozások és sértődött hazai nagyvállalatok politikai nyomására és a 25 fős TISZA-pártot milliárdokkal történő támogatásával a Magyar Péter által felbőszített tömeg a „messiás” javára húzta be az ikszet. Az is ismert tény, hogy elmúlt az az idő, amikor a politikai elit határozta meg egy ország hatalmi viszonyait. Napjainkban a neoliberális gazdaságpolitika egy szűk, nagy vagyoni háttérrel és kiterjedt gazdasági kapcsolatokkal rendelkező csoportja, az úgy nevezett oligarchák határozzák meg a politika irányait és egy adott ország hatalmi viszonyait. Ez jól érzékelhető volt az áprilisi kormányváltáskor, amikor is a 15 ezer milliárd adóval megterhelt multicégek fellázadtak az Orbán kormány ellen. Leváltása érdekében nagy összegeket fektettek be a TISZA-mozgalom sikerének és az Orbán-kormány leváltásának reményében.

Magyar Péter mind a választási kampányában, mind pedig kormányfővé választását követően folyamatosan támadta Orbán Viktor „oligarcha” kormányát. Mint mindig, mást mond, és mást cselekszik. Az általa megalakított kormány az eddig létező legoligarchább kormánynak bizonyult. Nagy többségük multinacionális giga vagy nagyvállalatokhoz bekötött személyek. (Kapitány István, az egyik legnagyobb energiacég vezetője pl. éppen energiaügyi miniszter lett, akinek 6 milliárd forintnyi befektetése és 2 milliárdnyi ingatlanvagyona van. – Forrás Facebook/Kapitány István). A miniszterelnök és a 17 kormánytagot számláló kormány minisztereinek összesített vagyona – a vagyonnyilatkozatát eddig le nem adó öt minisztert leszámítva – mintegy 13 milliárd 560 millió forint. Ezek a nagy vagyonokkal rendelkező, külföldi gigavállalatokhoz bekötött miniszterek és államtitkárok hatalmas vagyonukkal képesek hatást gyakorolni a társadalmi folyamatokra, és egyben a külföldi nagytőke érdekeit – akár a magyar emberek érdekei fölé helyezve is – kiszolgálni a gazdasági élet területén

Magyar hatalomra jutása és az 1930-as németországi kancellárváltás közötti történelmi párhuzam jól felismerhető. Paul Ludwig Hans Anton von Beneckendorff und von Hindenburg kancellársága idején a pénzügyi támogatások folyamatosan kiapadtak. A gazdaság hanyatlott, mintegy hatmillió munkanélküli volt, s az országban egyre nőtt a társadalmi feszültség. Majd, Hitler „fű alatt” kiegyezett a monopoltőke képviselőivel, a bankárokkal, és a tőkés nagyvállalatokkal. Megvalósulhatott a német gazdasági csoda. A Führer megnyerte a választásokat.
A párhuzam kimutatható! A Magyarországnak járó pénzek EU részéről ideológiai alapon történő visszatartása nem volt a véletlen műve. Ezzel kívánta a magyar emberek hangulatát befolyásolni. Az EU azzal számolt, hogy a Magyarországnak járó pénzeket visszatartva a magyar gazdaság teljesítőképessége romlani fog, az életszínvonal csökken, az emberek kormánnyal szembeni elégedetlensége nő, ami az általuk támogatott „messiás” malmára hajtja a vizet. Az EU elnökség átvételekor Manfréd Wéber, a Néppárti frakcióvezető – a fontos témákat félresöpörve és csakis az Orbán-kormány jövőbeni eltávolítására összpontosítva – kijelentette: „Orbán a múlt, Magyar a jövő!” Ez meghatározta a magyarországi választásokba történő beavatkozáshoz fűződő elengedhetetlen igényüket is. Az sem lehetett véletlen, hogy a történelmi múlt emlékezetéből fakadóan éppen az EU Bizottság német származású elnöke használta a pénzzel való zsarolás módszerét annak érdekében, hogy megnehezítse a regnáló kormány gazdaságpolitikájának megvalósítását. Tanult a német történelemből. Magyar Péter, csakúgy, mint annak idején a német birodalmi kancellár, kiegyezett az EU Bizottsággal, megígérte a multimilliárdos cégeknek, hogy kivezeti az Orbán-kormány által rájuk kiszabott szektorális adót, a 15 ezer milliárdos „sarcot”. Ennek eredményeképpen az EU megígérte a visszatartott pénzek utalását, a nagy vagyoni háttérrel rendelkező multicégek pedig jelentős anyagi segítséget nyújtottak a 25 fős TISZA-pártnak a minden idők legnagyobb választási kampányának anyagi megsegítése érdekében.

Folytassuk azonban a történelmi párhuzamot. Ismeretes, hogy a Rákosi rendszer törvényhozási gyakorlata volt, hogy a Központi Bizottság meghozta a döntését, a testületekben megtárgyalták és elfogadták, a Parlament pedig a piros kommunista pártkönyvek felmutatásával jelképesen áldást adta rá. Hasonlóképpen, a Horn kormányban is sok lényegi döntés a komoly hatalmi tényezőt jelentő MSZP elnökségében dőlt el.  A kétharmados felhatalmazással választást nyert Magyar Péter oligarcha kormányában a kormányzás – a két tucat tagot számláló TISZA-párt hangoztatása ellenére – csakúgy, mint az Orbán kormány idején, a miniszterelnök köré szerveződik. A stratégiai döntések súlypontja egyértelműen a maroknyi TISZA-párt, azon belül is a miniszterelnök kezében van, aki a törvénykezési gyakorlatát illetően egy kétszemélyes „Központi Bizottság” benyomását kelti. Magyar Péter a törvényeket megálmodja, a „kétszemélyes Központi Bizottságnak” is szimbolikusan felfogható, az „uram-bátyám” körből kikerült két tagja, a miniszterelnök sógora, Melléthei-Barna Márton és egyik képviselőtársa kodifikálja, majd az igazságügyi minisztérium kihagyásával benyújtja az Országgyűlésbe, amely tárgysorozatba veszi és a kétharmados többséggel, módosítások nélkül a TISZA képviselői a Rákosi diktatúrában szokásos módon szentesítik. Az Országgyűlésben ugyan megvitatják a törvényjavaslatokat, de a kisebbség javaslatai a kétharmados többségű hatalomgyakorlás esetén aligha kerülnek meghallgatásra. Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk fel, hogy a kétharmados túlhatalomban ez mindenkor hasonlóképpen működik, amennyiben az ellenzék módosítási javaslatainak totális elutasításával fogadják el a törvényjavaslatokat. 

Az erősen centralizált és politikailag vezérelt egy pártközpontú döntéshozatali rendszer, vagyis a „centralizált miniszterelnöki kormányzásként” leírható Magyar-féle kormányzati modell – véleményem szerint – abban különbözik az Orbán kormány hatalomgyakorlásától, hogy addig, amíg az Orbán kormány az alkotmányosan megválasztott közjogi méltóságokat, mint a hatalom gyakorlásának fékjeit és ellensúlyait jogfolytonosnak tekintette, addig a Magyar-kormány azok elmozdítását tűzte ki célul. Ennek elérése érdekében a diktatúrából ismert alkotmánysértő lépésektől, alkotmányos puccstól sem riad vissza.

Az amerikai sajtó „Magyarországon énekelnek a diktatúrának” címmel¹ 2025 májusában arról írt, hogy „Az Európai Unió és a NATO tagországában még nincs nyílt diktatúra. Majd lesz, főleg akkor, ha Orbán kijelölt utódja, az ellenzék üdvöskéje, bevonul a Karmelitába.” Felvetődött a kérdés: „Miért nem lázadnak fel ez ellen? Miért kell tűrni azt a megállapítást, hogy majd csak akkor, ha az anyagiakat elveszik tőlük, akkor háborodnak fel, akkor nem kell nekik vezér se. Nem keresnek hamis messiásokat, tudni fogják mit kell tenni. De addig szemet hunynak, s úgy tesznek, mintha Magyarországon semmi nem történt volna. Ez nem más, mint a diktátor és a diktatúra bátorítása, hogy bármit megtehet. Ez lemondás a szabadságról, az emberhez méltó életről. Ez nyilvánvaló kifejezése és beismerése az önző és számító életnek, ahol csak a mindennapi kenyér vagy a hétvégi wellness számít, kinek-kinek, és semmibe vétele minden morális értéknek, szolidaritásnak és emberi normának. Úgy tartják, vannak hülyék, akik nem követik szolgai módra (mint az ország 90 százaléka) baksisért a diktatúra elvárásait, vessenek magukra: aki hülye, haljon meg. Legfeljebb majd énekelünk neki egyet, oszt jónapot!”

Azt az előrejelzésüket is kifejezik², hogy „Orbán hatalmon marad, amíg akar, vagy amíg él. Ellenzéke egy olyan fasiszta lesz, akinél jobban senki nem utálja a demokráciát, a jogállamot, az ellensúlyokat, a sajtószabadságot” és „Amikor majd Magyar ölébe hullik a hatalom, elkezdődik a rég nem látott fasiszta terror”. „Magyar után még Orbánt is visszasírják majd”. Egy másik cikkben arról olvashatunk, hogy „Van, amikor félre kell tenni a demokratikus alapelveket, mert nem annak van itt az ideje. Kétségkívül, a világ fasizálódik, s minden arról akarja meggyőzni az embereket, hogy ez nem a demokrácia ideje. Sőt: a demokrácia ideje lejárt.” Magyar Péter ennek szellemében cselekszik! Egy másik újságíró meg is jegyzi: „Magyar Péter elfogadásához az kell, hogy az emberi civilizáció minden felhalmozott értékét kiiktassuk, a felsoroltokon kívül is feladjunk minden alapvető emberi normát, visszatérjünk a barbarizmusba, a kőbaltához.” ³

A Magyarországot zsigerből gyűlölő, hazánkból elszármazott amerikai újságírók túlzásai ismertek, de a fentiekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy amennyiben elfogadnánk, hogy az Orbán kormány diktatúrát épített, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy az újonnan megválasztott miniszterelnök, valamint a TISZA-pártból és a párton kívüli szimpatizánsaiból eléggé furcsa módon összegyúrt parlamenti frakció vélhetőleg egy olyan fasiszta irányultságú lesz, „akinél jobban senki nem utálja a demokráciát, a jogállamot, az ellensúlyokat, a sajtószabadságot” és „Amikor majd Magyar ölébe hullik a hatalom, elkezdődik a rég nem látott fasiszta terror”. Vagy egyik állítás sem igaz, és akkor tovább folytatódik a demokratikus és jogállami hatalomgyakorlás, vagy minden állítás igaz, és akkor a Magyar Péter kormánya folytatja az orbáni „diktatúrát”, csak annak az alkotmányos rend megbontásával járó, az alkotmányos puccstól sem mentes, a fasizmusból is ismert keményebb változatát. Ez utóbbi máris érzékelhető! A demokratikus alapelvek helyett a TISZA-kormány az önkényuralmi rendszert vezette be! A terror beindult: Magyar Péter utasítására folynak a bírósági engedély nélküli házkutatások, a neki nem tetsző újságírók, influenszerek és bloggerek gyanúsítás nélküli letartóztatása, vezetőszáron viszik el a még bűncselekménnyel meg sem gyanúsított állampolgárokat, miközben a TISZA-párt körüli botrányos ügyek és bűncselekmények a háttérben maradnak! Ilyen utoljára a Rákosi diktatúrában volt!

Érdekes történelmi párhuzam figyelhető meg. Hitler birodalmi kancellárrá való kinevezését követően „… egyelőre a fasiszta diktatúra kiépítésének >>békésebb<< megoldását, az ellenfelek megfélemlítésének és megosztásának – a történelemben már oly sokszor bevált – útját választotta”.⁴
A sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadságának („gyűlölködő” plakátok kihelyezésének) korlátozása az EU bizottság elvárásaival összecseng. Von der Leyen, a Bizottság elnöke, nemrégiben nyilvánosan olyan kijelentést tett, hogy „a véleménynyilvánítás szabadsága egy vírus, amely ellen harcolni kell”. A „vírus” ellen irányuló harc beindult! Az ellenzék betiltása helyett Magyar Péter annak békésebb változatát választotta. Az ellenzéki pártoknak tett választási ígérgetéseivel, trükkös módszerekkel megakadályozta, hogy a kisebb pártok induljanak a választásokon. A TISZA-párt elnöke a baloldali pártokat a kampány folyamatában a Rákosi rendszerből is ismert módon, különböző trükkökkel és ígéretekkel osztotta meg és „szalámizta föl”. A populista szónoklatok meghozták a gyümölcsét: mind a jobboldal kegyvesztettjeivel, mind pedig a régi levitézlett MSZP-s és SZDSZ-es óbaloldallal kiegészülve az Orbán-kormányt a nemzetközi nagytőkét kiszolgáló balliberális oligarcha kormány váltotta fel. A köztársasági elnöknek a diktatúrákban megszokott módszerekkel történő megfosztására tett alkotmánymódosítás, a volt kormányfő személyre szabott (Lex Orbán) törvényalkotással való újraválasztásának megakadályozása, az állampolgárok és a polgármesterek bizonyos körének a választásokból történő kizárása, a nemzetközi nagytőkét képviselő külföldi gazdasági moguloknak a helyzetbe hozása a magyar állampolgárok rovására, a hitleri hatalomgyakorlást és részben a Rákosi diktatúrát idézi! Magyarországon jelenleg a világ egyik legnagyobb energiaipari komplexumhoz anyagilag is szorosan kapcsolódó dúsgazdag oligarcha Kapitány István az energiaügyekért felelős miniszter! Máris megszüntette a benzin ár stopot, áram és vízkorlátozásokat vezetett be.

Nagyszabású törvénytelen hadjárat indult a sajtó és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása érdekében. Nem csak a szabad újságírást korlátozta a Magyar Péter, de betiltotta a köztévé működését is. Az Orbán-kormány szócsövének kikiáltott „hazug” köztévé működését felfüggesztette, és folyik annak a Magyar-kormány hazug szócsövévé történő átalakítása is a kemény cenzúra bevezetésével. Csak azok a hazugságok kerülhetnek tudósításra, amelyek az „igazmondó” Magyar Péter száját hagyták el az utóbbi időkben. Az olyanok, mint például az, hogy „nem járultunk hozzá Ukrajna EU-ba történő gyorsított felvételéhez”, miközben Manfréd Wéber örömmel osztotta meg az egyik külföldi TV riporterének, hogy Magyar Péter hozzájárulásával elhárultak az akadályok Ukrajna EU-ba történő gyorsított felvételétől”. A sort lehetne folytatni. Az MTV1 ezentúl ilyen hírekkel fogja megörvendeztetni a nagyérdeműt! Köszönjük tiszások! A cenzúra kiterjed a közösségi médiára, a közösségi online platformokra is. Akik bármilyen olyan véleményt nyilvánítanak ki és tesznek nyilvánosan közzé, azok a magyarpéteri intelmek szerint „Ne féljetek!”, az államrendőrség hamarosan rátok talál! Köszönjük tiszások!

Ha a további német választásokat vizsgáljuk, akkor látható, hogy a súlyos gazdasági problémák, a munkanélküliség és az anyagi helyzetük romlása miatt széles néptömegek járultak az urnák elé. Magyarországon a Magyar vezette kampány a valóságot meghazudtolva, folyamatosan a szakadék szélén táncoló gazdasággal riogatta az Orbán fejét követelő híveit. Az EU és a TISZA európai parlamenti képviselői pedig azon munkálkodtak, hogy ne kaphassuk meg a nekünk járó támogatásokat, hogy – amint azt Tarr Zoltán EP képviselőként nyilvánosan kijelentette – „rossz legyen a magyar embereknek”, hogy fellázadjanak a regnáló kormány ellen. Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hitéleti Dikasztérium prefektusa a Politico cikke szerint komoly kritikával illette az Európai Uniót. Többek között kifejtette, „ha egy állam ellenségnek számít, akkor antidemokratikusnak bélyegzik és gazdasági büntetésekkel sújtják. Ha viszont szövetséges, az unió szemet huny a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok vagy a demokrácia hiánya felett”. Ezt támasztja alá Tusk antidemokratikus intézkedései Lengyelországban, és ezt tükrözi az EU részéről a TISZA-kormány alkotmányos puccskísérlete körüli mély hallgatás.

Történelmi párhuzam fedezhető fel a választási jelszavak megválasztásában is. A birodalmi elnök 1932 májusában lejárt megbízatásakor megtartott újraválasztásokon Hindenburg kampányának jelszava: „Hitler, vagy Hindenburg?” volt. Válaszút elé állították a szavazópolgárokat: „Aki Hindenburgot választja, Hitlert választja!” Magyar Péter kampányában ez úgy hangzott el: „Aki nem a TISZA-pártra szavaz, az az Orbán kormányt választja!” Ezt az amerikai lapokba úgy írták át, hogy: „Aki a TISZA pártra szavaz, az az Orbán rendszer fenntartására, a Magyar-féle kemény diktatúrára szavaz!” (Orbán 2.0). Ez utóbbi azonban nem jutott el a TISZA mozgalomhoz. A lényeg nem a hatalom gyakorlásának előre nem látható formája, mint kétes jövő, hanem csupán Orbán személyének az eltávolítása motiválta a választókat. Tudatában vagyok annak, hogy minden párhuzam sántít. A hasonlóságok azonban egyértelműen érzékelhetők.

Érdemes azonban elgondolkodni a modernkori demokráciáról. Vajon az-e a demokrácia, amikor az országot képviselő 8,5 millió szavazóból csupán 2,3 millió uralkodik a hatmillió fölött, vagy ennek a fordítottja? Magyarország választóinak 53,18%-a (3 385 890 fő) a TISZA-pártra, 38,61%-a (2 458 337 fő) a FIDESZ-re, a Mi hazánkra 5,63% (358 372 fő) szavazott, akik összesen 6 229 599 főt képviselnek a Parlamentben. Választásra jogosultak aktuális száma Magyarországon 8 114 688 fő. Ez azt jelenti, hogy 3 385 890 fő érdekeit kiszolgáló kisebbség képviselete valósul meg a Parlamentben. A hatalmat valójában a választást nyert párt elnöke, mint miniszterelnök gyakorolja az őt megválasztó 2,3 millió ember érdekeit képviselő TISZA frakción keresztül, hiszen a kisebbségben maradt pártokat a választást nyert TISZA frakció leszavazza! A kisebbségben lévő pártok csak szimbolikus képviselői az állampolgároknak. Ez az újkori vagy „modern” demokrácia.

A soha nem tapasztalt gyűlölet és bosszúvágy által vezérelt, a nemzetközi nagytőke képviselőiből álló, a FIDESZ-kormány kegyvesztett haszonélvezőit magába foglaló legoligarchább kormány feje olyan egyszemélyes facebook kormányzást végez, a választói által hallani vélt olyan populista szónoklatokat tart, amelyeket Rákosi elvtárs is megsüvegelné. Magyarországon – mint ahogyan azt egy évvel ezelőtt az amerikai sajtóorgánumok is megjósolták – megkezdődött „Magyar Péter kemény diktatúrája”! Ha visszatekintünk a 30-as évek Németországának fasiszta diktatúrájára, vagy a 45 utáni Rákosi diktatúra államvezetési gyakorlatára, egyértelmű történelmi párhuzam fedezhető fel. Magyarországon a diktatúra virágzásnak indult Az a kísérlet, mely szerint az Alaptörvény „Nemzeti hitvallásából” ki kell gyomlálni a kereszténységre utaló, Magyarország alkotmányos nemzeti önazonosságának és a szentistváni keresztény kultúrájának védelméről szóló kötelezettséget, nem más, mint az egyház elleni merényletkísérlet! A kereszténység megtagadása azzal az indokkal, hogy az országban nem mindenki keresztény, nemcsak a diktatúra egyik látlelete, hanem a demokráciafelfogás téves értelemzéséből is fakad. Nincs „mindenki demokráciája”, vagyis „tiszta demokrácia”! A demokrácia a többség uralma, az Alaptörvénynek (Alkotmánynak) is a többség érdekeit kell megtestesítenie! A kisebbség és a törvényeket be nem tartók kötelesek annak alávetni magukat! Még Magyar Péter is! A törvény betartása mindenkire kötelező [Alaptörvény R cikk 12. (2)]

A hitleri fasiszta és a Rákosi diktatúra történelmi párhuzama az oligarcha kormány tevékenységének sok más területén, így az alkotmányos rend megbontásában történő kísérleteiben is felismerhető. Hiába hivatkozik a TISZA-kormány történelmünk leggyengébb miniszterelnök a nép adta erős felhatalmazásra. Ez csak a tévhitek sokaságát gyarapítja. A választás az országgyűlési képviselők megválasztására korlátozódott, s az Országgyűlés jogköre pedig a miniszterelnök megválasztására terjed ki. Minden további lépés, így az alkotmányozás, a törvénykezés az Országgyűlés felelőssége! Ezt csakis a meglévő jogi keretek között teheti meg nem visszamenőleges, hanem előremutató hatállyal. Sajnálatosnak tartom, hogy a visszamenőleges hatályú és kizárólag Orbán Viktorra vonatkozó (Lex Orbán) alkotmánymódosítást a köztársasági elnök aláírta. Hisz, mint volt alkotmánybíró, ismernie kéne, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalma a magyar jogállamiság egyik alapköve. Az Alkotmánybíróság (AB) gyakorlata szerint a tilalom nem abszolút, de a jogalanyok számára hátrányos jogszabályok (különösen a büntetőjogban) visszamenőleges alkalmazása szigorúan tilos. A jogbiztonság elvéből következik, hogy a polgárok számára előre megismerhető szabályoknak kell létezniük. Tilos a jogszabályokat a hatályba lépésüket megelőző időre alkalmazni, ha azok utólag nyilvánítanak valamit jogellenessé, vagy új kötelezettséget rónak a polgárokra. Számos alkotmánybírósági és Kúria döntéssel utasítottak el visszamenőleges hatályú törvényeket és annak gyakorlatát. Polgári és közigazgatási jogban is csak a kedvező visszaható hatályt ismeri el. Visszaható hatállyal tehát hátrányt okozó rendelkezés tilos!

Ami a Magyar-féle „kemény diktatúra” visszatérését illeti, a történelmi párhuzam felismerhető. A kormányfő a hivatali hatalmával visszaélve, diktatórikus hatalmat gyakorolva utasítja a köztársasági elnököt, a közjogi méltóságokat a lemondásra, s a szintén független és csakis az Országgyűlésnek beszámolni köteles legfőbb ügyészt a jelentéstételre. A köztársasági elnök és más közjogi méltóságok lemondásra való felszólítása és eltávolításának kísérletei alkotmányos puccsként értékelhető, a kormányfő egyben – az eddigi köztörvényes bűncselekményei mellé felsorakoztatott – alkotmánysértés valósít meg (12. cikk). Az országban megindult a politikai tisztogatás, az államapparátus fűnyíró módon történő lefejezése és helyükre a fékek és ellensúlyok erejét jelentősen csökkentő, TISZA-párthoz hű mozgalmi személyek (pártkatonák) kinevezése. Ez azon kívül, hogy a diktatúra jegyeit viseli, szembe megy a „messiás” kampányban elhangzott azon törekvésével, hogy az „uram-bátyám kinevezések” helyett, a szakmai felkészültség lesz a mérvadó. Ezt a „szakmaiságot”, mint ellenpéldát mi sem mutatja jobban, mint a nem rég még civil állampolgárként a dr. Ferencz Orsolya által miniszteri biztosként vezetett Hunor Program űrhajós kiképzésen résztvevő, majd az űrből visszatérő Kapu Tibort, Magyarország második kutatóűrhajósát nevezte ki a „messiás” a HUNOR – Magyar Űrhajós Program irányítására az év végéig, és megbízta az újjászervezett Magyar Űrügynökség vezetésére is, amelynek célja egy új űrkutatási koncepció és a jövő évi űrtörvény kidolgozása. Űrhajósnak is jelentkező vadászpilótaként elismerem Tibor teljesítményét, de azt nem gondolnám, hogy a hosszú évek tapasztalatával, felkészültséggel, széles látókörrel és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező és a nemzetközi űrtevékenység valamennyi szegmensét jól ismerő dr. Ferencz Orsolyánál szakmailag jobb döntés lenne. Ez a „fából vaskarika” esete! Ez politikai alapon történő egyértelmű pártkinevezés! Magyar Péter „vizet prédikál és bort iszik”. Mindez nyomon követhető a miniszterek kinevezésénél is. A gyakran hangoztatott elveit is feladva, magas beosztásokba kerültek olyan „régi harcosok” is, akiket a kampánybeszédjei során kizáró okként jelölt meg. A kinevezett miniszterek zöme az előző életükben a felelősségi körükbe tartozó területen sohasem dolgoztak. (pl. egy Decatlonos sportkereskedő belügyminiszteri kinevezése).

A jelenleg virágzásnak indult diktatórikus kormányzás jellemző vonásai

1./ Olyan törvényeket hoznak, amelyek a pártok tapasztalt harcosainak képviselő választásokról történő kizárását teszik lehetővé, korlátozva a pártok működését, ezzel korlátozzák a választópolgárok választási szabadságát, valamint az országgyűlést abban, hogy a választók akaratának megfelelő miniszterelnök megválasztásra kerülhessen;

2./ A nemzeti hatáskörbe tartozó független bíróság és ügyészség, mint vádhatóság fölötti kontroll átadása külső hatalomnak amellett, hogy súlyosan korlátozza a nemzet szuverenitását és segíti a birodalom (Európai Egyesült Államok) kiépítését, a kommunista diktatúra alatt nyögő országunk szovjet vádhatóságának elsőbbségi szerepét idézi; (A választást követően a 26 tagú győztes párt és követői tort ültek Magyarország szuverenitásának szimbolikus koporsója felett!)

3./ „Aki nem tiszás érzületű, az ellenünk van” elv szerinti bűnbakok keresése, bírósági engedély felmutatása nélküli házkutatások politikusoknál és médiaszemélyiségeknél a Rákosi diktatúrát idézi; Egyes személyek TISZA-ellenességgel való nemtelen megvádolása (Kassai Enikő nőgyógyász), a TISZA pártra vagy vezetőjére negatívan nyilatkozók eltávolítása. Piliscsaba TISZA-hű polgármestere – a véleménynyilvánítás szabadságának jegyében – azonnali hatállyal kirúgta a jegyzőjét, mert állítólag „lebuzizta” Magyar Pétert. Ilyenre utoljára a Rákosi rendszerben emlékezem, amikor az egyik kisiskolás társunk nem jött iskolába, mert valaki egy vicc-mondása miatt feljelentette az édesanyját, akit hajnali háromkor keménykalaposok fekete autóval vittek el, egyedül hagyva a kiskorú osztálytársunkat a lakásban. Hat hónap börtönt kapott! Ez vár ránk? Nemrégiben von der Leyen az EU Bizottság elnöke kijelentette: „A szólásszabadság egy vírus, amely ellen harcolni kell! Nem volt elég a vírusból a Covid?

4./ Magyar Péter „aki tudja, jelentse!” felhívására elindult a besúgói hálózat, a jó beosztások reményében létrejöttek az egymás feljelentésének feltételei, létrejött annak intézményesített rendszere is a kommunista diktatúrából ismert Államvédelmi Hatóság jogköreinek többségét gyakorló, a külföldi jogvédő szervezetek által is kifogásolt korlátlan hatalmat biztosító hatásköreivel felruházott Integritás Hivatallal; a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal ezt még erős diktatórikus jogosítványokkal is megfejelte.

5./ A TISZA-politikusok botrányos törvénysértéseinek a szőnyeg alá söprésével megindultak a koncepciós perek, megkezdődtek és a folyamatosan tömegessé válhatnak a letartóztatások a nem TISZA politikusok körében;

6./ Beindul a fékek és ellensúlyok felszámolása, a sajtószabadság korlátozása, a Kormány ellenzékének tartott média állami pártellenőrzés alá történő helyezése, a TISZA képére való átalakítása, a cenzúra bevezetésére irányuló törekvések. Lásd Mandíner államosítása, melynek a tartalmát ezentúl ő Magyar Péter és a tiszás képviselők fogják meghatározni; a TV2 és HírTV folyamatos vegzálása, negatív jelzőkkel való minősítése és sorozatos kizárása a sajtótájékoztatókról, és „amelyekre szentlászlói szigorral kell lecsapni”. Vagy a kormányfő által „hazugsággyárnak” nevezett MTV1 felfüggesztésével nyílt adásban való fenyegetés, majd a köztelevíziós intézmények hírszolgáltatásának felfüggesztése, Magyar Péter képére való átalakítása, mondván, hogy „a közmédiának nem a pártérdekeket, hanem a hatalmat kell szolgálnia”. Vagyis, a Parlamentben többségben lévő TISZA-párt hatalmát! A médiatörvény értelmében a jelenlegi vezetők helyét a TISZA-hoz hű pártkatonák veszik át! (Az MTV elnöke pl. az újonnan kinevezett tiszás belügyminiszter rokona lett az „uram-bátyám kinevezési gyakorlat” felszámolásának a jegyében, de több hasonló példát is lehetne említeni).

7./ Megindultak a vezető beosztású tisztségviselők tömeges leváltása és a „megbízhatatlan” munkavállalók elbocsájtása az állami és a TISZA-hoz hű vezető révén a nem állami intézményeknél, és a TISZA szekerét toló áruló és kegyvesztett pártkatonákkal való lecserélése, a párthoz hű emberek magas beosztásokba helyezése;

8./ A Magyar Péter testvére által több millióval megkent hamis tanú révén létrehozott, a rendszerváltás óta a kegyelmi ügyet is felülíró politikai botrányt kirobbantó, majd a FIDESZ-kormányra terhelt „Zsolti bácsi” hamis propaganda terjesztésével törvénytelen eszközökkel jutottak hatalomra. (Bismarc: „Az emberek sokat hazudnak a választások előtt, a háborúban és a vadászat után.”). A Tanú című filmből is ismert gátőr, Pelikán hamis tanúzásra való felkészítésének története köszön vissza, amikor „Marci bácsi”, alias Magyar Márton, a hírek szerint egy gyermeket használ fel anyagi juttatás ellenében, hogy bizonyítsa és hamis tanúvallomást tegyen az ügyészségen a TISZA választási győzelmét nagymértékben elősegítő ügyben, a TISZA-párt által kreált, „Zsolti bácsi” állítólagos pedofil cselekedeteinek bizonyítására. Ez az egyik legaljasabb többszörös bűncselekmény, amely a Rákosi diktatúrának is az egyik legaljasabb módszere volt a „rendszer ellenségeinek” tartott személyek elhallgattatása, bebörtönzése és kivégzése érdekében; Ezt tetézte még Magyar Péter és Bódis Krisztina, amikor egy 11 éves védtelen gyermeket használtak ki saját politikai érdekeik elérése céljából.

A kormány kinyilatkoztatta, hogy „Magyarországon semmi nem maradhat következmények nélkül!” Ami természetesen nem vonatkozik a mentelmi joga mögé bújó bűnöző Magyar Péter és családi-baráti körére, a nagy politikai vihart kavaró pedofil botrányba keveredő testvérére, Magyar Mártonra, a tiszás képviselőkre, a kormány „uram-bátyám” köreire. Eközben a kormányfő az „őszinteség, jogszabályok betartása, sajtószabadság biztosítása” mellett kardoskodik, miközben ezt Ő maga és képviselőtársai szegik meg!

Egy rendkívül pozitív dolog azonban történt Magyar Péter megválasztásával. Még ki sem nevezték miniszterelnökké, amikor Manfréd Wéber, az Európai Parlament Néppárti frakciójának vezetője nyilvánosan kijelentette, hogy „Magyarország ellen a 7. cikkely szerint, a jogállamiság sérülése miatt kezdeményezett kötelezettszegési eljárás okafogyottá vált, s azt fel kell függeszteni”. A „jogállami deficitben szenvedő” országunk egycsapásra jogállammá változott! Ez a demokrácia és jogállamisági felfogás EU módra: ha Orbán, azaz a jobboldal van hatalmon, akkor nincs demokrácia és sérül a jogállamiság, ha nem Orbán Viktor a kormányfő, akkor (sőt, már a kormányváltás átmeneti időszakában is) a jogállamiság – minden kormányzati beavatkozás nélkül – egy pillanat alatt visszaáll.

Az is említésre tart igényt, ahogyan az EU a jogállamiság érdekében az Orbán-kormány által végrehajtott intézkedések értékelését illeti. Az Orbán-kormánytól nem volt elfogadható csupán az EU által megszabott követelményeknek megfelelő kodifikálása és a Bizottság által történő elfogadása. Miután a megparancsolt intézkedéseket az Orbán-kormány törvénybe foglalta, a pénzek kifizetését azok gyakorlatban való érvényesüléséről szerzett bizonyítékoktól tették függővé. A Magyar-kormány megegyezett a „szuper mérföldkövekben”, vagyis azokról, amit az Orbán-kormány a nemzet és a nép érdekét figyelembevéve nem fogadott el. Csak ezeket kellett törvénybe önteniük és az EU-val – a magyar nép érdekei ellenében is – elfogadtatniuk. A gyakorlatban történő érvényesülését most meg sem várva, a hírek szerint, 2026. július 10.-én az „EU Bizottság döntést hoz a pénzek kifizetéséről”. Úgy tűnik, hogy most nem kell megvárni a törvényben lefektetett intézkedések gyakorlati megvalósulását. Az EU Magyar Péter személyére formálja a döntéseit! „Magyar Péter jó befektetésnek bizonyult!” – nyilatkozta Manfréd Wéber.

„Minden országnak olyan miniszterelnöke van, amilyet megérdemel.” Szót kell ejteni Magyar Péter személyiségéről, kormányzati felkészültségéről és közéleti viselkedéséről. Az eddigi tevékenysége alapján a nem jogász végzettségű emberek számára is teljesen világossá vált, hogy a jogi képzettsége, jogértelmezési képessége igen sok kívánnivalót hagy maga után. Az egyszerű emberek is tudják, vagy logikailag felfogják, hogy visszamenő hatályú jogalkotás a demokráciákban nem alkalmazható. A jogállam egyik fő jellemzője, a visszamenőleges jogalkotás tiltása, kivezetése az állami elnyomás eszköztárából. Az Alkotmánybíróság 1992-ben a 25/1992. (IV. 30.) határozatában kimondta:

„Annak érdekében, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve nem állapíthatnak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel. A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes” (Alkotmánybírósági Határozatok 1992, 131, 132.).

Visszamenőleges hatállyal csakis a polgárok számára előnyös vagy kedvezményeket tartalmazó döntés hozható. Ilyen lehet pl. a nyugdíjak visszamenőleg egy bizonyos időtől kezdve való megemelése, kiegészítése vagy kegyelem gyakorlása visszamenőleges bizonyos időponttól elkövetett bűncselekmények miatt kiszabott büntetés alóli felmentésre, stb. Visszamenőleg negatív következménnyel járó törvény (mint amilyen a Lex Orbán) nem hozható. Visszamenőleg Magyar Péter számára sem írható elő, hogy szégyellje magát az Ötkerti szórakozó helyen elkövetett, a lányok szoknyája alá történő pajzánkodása miatt (egyébként sincs eziránt érzéke).
Az a felettébb gusztustalan megnyilvánulásai, melyben a közjogi méltóságokat utasítgatja a lemondásra, vagy jelentéstételre, azt sugallja, hogy azt is elfelejtette, amit az egyetemen netán megtanult. Feltenném azt a költői kérdést, hogy az a Dr. Görög Márta professzor asszony, igazságügyi miniszter, aki a pécsi jogi egyetemen oktatta a jogot, miért nézi el a „messiás” jogi ámokfutását? Egy szónak is száz a vége: Magyarország kormányfője sutba dobta mindazt, amit netán megtanult, vagy amire még a jogi egyetemi tanulmányaiból ismer. Az alkotmányjogi és az államvezetési ismereteinek oly alacsony szintű alkalmazási képességeivel rendelkezik, hogy csak a demokrácia elmozdíthatatlanságának elve miatt lehet – egyelőre – miniszterelnök.

A miniszterelnök emberi jellemzői, mentalitása, konfliktusmegoldó képessége és önuralmának hiánya is példa nélküli. Első megnyilatkozásainak hangneméből, a rádióban és TV-ben tett bejelentéseiből egy igazi diktátor képét vázolta fel. Ezt támasztja alá a miniszterelnöki kinevezésekor megtartott, az eddig senkinek nem járó katonai győzelmi díszszemléje is. Magyarországnak még nem volt oly alacsony tűrőképességgel, emberi hiányosságokkal terhelt nyikhaj miniszterelnöke, mint Magyar Péter. Tudjuk, hogy „minden országnak olyan miniszterelnöke van, amilyet megérdemel” (a mondást Széchenyi Istvánnak tulajdonítják, az eredeti gondolat valójában Joseph de Maistre francia ellenforradalmár filozófustól származik). Magyarország nem ezt érdemelte. A kampány alatt felbőszített tömeg, a széles látókörrel és a következményeket felmérni nem képes hétköznapi tudattal rendelkező emberek körében a demagóg populista kampányszónoklatok hatottak. Magyar magát a legnagyobb hazafinak tüntette fel, amikor a magyar zászlót hordozta a kampányrendezvényein. Ez színlelt hazafiság volt, amit eklatáns módon bizonyít az, hogy amikor Magyarország Alaptörvényének L) cikk (2) bekezdésében meghatározott piros-fehér-zöld színű állami zászlókat az Erzsébet hídról a TISZA aktivistái a Dunába dobálták, Magyar Péter hallgatott, mint a sír! Ennek előzményeként, amikor a Mi hazánk aktivistái a szivárványos zászlókat a Dunába dobták, a rendőrséget azonnal bevetette. Vagyis, a miniszterelnök a szivárványos zászlók eltávolítását bűncselekménynek minősítette és annak jelentőségét a nemzeti szimbólum fölé helyezte. Hallgatással is lehet alkotmányt és törvényt sérteni. Ez ennek az egyik példája. Magyarország megindult a diktatúra útján. Ennek jelei már kopogtatnak a kertek alatt. Hogy mikor lesz visszatérés a demokratikus jogrendhez, és a kormány mennyire fogja szolgálni a nép érdekeit a globalista nagytőke kiszolgálása helyett, azt majd a jövő dönti el. A magam részéről nem sok jóra számítok.

A miniszterelnök személyiségének jellemzése kapcsán az rögtön leszögezhető, hogy az országot vezető harmadik méltóságnak példaképül kellene szolgálnia a nemzet előtt. Olyan személyiségnek kellene lennie, aki erkölcsileg és emberileg makulátlan, magánéletében nincsenek kivetnivalók, az Alaptörvényt és a törvényeket tiszteli, kompromisszumképes és toleráns, másokat legalább annyira tisztel, mint amit magának is elvárna. Magyar Péter e kritériumoknak nem felel meg. Sem a családi élete, sem a szórakozási és magánéleti viselkedése, sem pedig az alkotmány és a törvények tiszteletben tartása tekintetében súlyos deficitben szenved. Semmiképpen nem tekinthető példaképnek. Sőt, a megnyilvánulásai az egyszerű állampolgárok idegrendszerét is borzolja. Mi lenne akkor, ha őt példaként tekintő állampolgár, arra hivatkozva, hogy amennyiben a miniszterelnök következmények nélkül megteheti, hogy nem tartja be a törvényeket, akkor nekem sem kell betartani! Az országban eluralkodna a káosz. Magyar Péter igazmondásáról, a véleményének és állításainak állandó változtatásáról vagy hazugságairól pedig az internetes portálok széles tárhelyei tudósítanak. A választást követő beszédében az volt a benyomásom, hogy a „messiás” mintha a mennyben lenne, ő lenne az Úr, aki megváltotta az emberiséget és most intelmeit közvetíti az „alattvalók” irányába. A nyilatkozatai is azt erősítik, hogy „én vagyok a legek legje, azt csinálok, amit akarok, rendet vágok a sorok között!”

A „Szeretet országát” építő emberséges Magyarország jövőképét elénk rajzoló miniszterelnökben igen nagyfokú gyűlölet lakozik. Bosszúvágya, revans iránti éhsége kimeríthetetlen! Beképzelt, öntelt, pökhendi, magát Istennek képzelő, az ellenfeleit nem tisztelő, másokat lealázó, a Parlamentben óvodás és kocsmai viselkedést felmutató személyiségzavaros ember, aki – véleményem szerint – aligha tud felnőni a feladataihoz.

Végezetül nem hagyhatom figyelmen kívül a 25 fős biznisz pártot támogató agymosottak állandóan hangoztatott véleményét, mely szerint a FIDESZ-kormány tönkre tette az országot. Ébresztő! Ez feltehetően majd most következik be. A FIDESZ-kormány nem tette tönkre az országot. Keményen ellenállt a külső gyarmati befolyásolási kísérleteknek, jöjjenek azok az EU-tól vagy a nem kormányzati és más biznisz szervezetektől. Megőrizte Magyarország biztonságát! Több társadalmi csoportot részesített kedvezményekben, fizetésemelésekben, amelyek képviselőinek nagy része a „szakadék szélén tántorgó gazdasági helyzetben” lévő kormánytól még többet akart. Nem a semmiből kapták, hanem abból, amivel a kormány rendelkezett a „gazdasági szakadék szélén”, és abból, amit „elloptak”! Amit kaptak, azzal éltek. Majd hálátlanul az adakozók ellen fordultak. Hátha a másik kormány többet ad. Mindezt attól a Magyar-kormánytól várják, amely máris megkezdte a kedvezmények kivezetését, a megszorító intézkedések fokozatos bevezetését. Hát, ebből én nem kérnék! Ha vicces szeretnék lenni, felidézném az 1900-as évek végén és azt követő 20-30-as években születettek bölcsességét, akik azt mondták az akkori rendszerre: „hadd lopjanak csak, de nekem is maradjon”! Az Orbán kormány idején nekem is érezhetően több maradt, mint az elődjeiknél. Nemcsak nekem jutott több, miközben „loptak”, hanem a családoknak és a társadalom különböző csoportjainak is! Azoknak is, akiknek ez mégsem volt elég! A FIDESZ-kormány alatt az ország igen nagymértékben gyarapodott, a 2010 előtt kilogrammokban mérhető aranykészletünk ma tonnákban mérhető, és felsorolni is több lapot venne igénybe az ország gyarapításának tételes felsorolása.

A fentiek a saját véleményemet, a kormányváltással kapcsolatos jelen benyomásaimat tükrözi. Mindazon által nem szeretnék előre pálcát törni a regnáló kormány felett. Reménykedve várom – az eddigi negatív intézkedések helyett – a „Szeretetország”, az „Emberséges Magyarország” állampolgárainak alapvető érdekeit szolgáló fejleményeket és a 242 oldalas TISZA-programban felvázolt ígéretek megvalósulását, a Kánaán eljövetelét. Sajnos, egyelőre csak a Rákosi-rendszerben átélt diktatúra, az önkény uralmának újbóli virágzása okoz számomra allergiát! Manfréd Wéber kijelentette, hogy „Magyar Péter megszolgálta a belé helyezett bizalmat”. Ha ez tényleg így van, akkor sok jóra nem számíthatunk.

A demokrácia és a jogállamiság kormányfüggő!

Türelmetlenül várom az EU józan politikai elemzését, a valóság felismerését, a kettős mérce megszüntetését, amelyről Víctor Manuel Fernández bíboros úgy nyilatkozott, hogy „Brüsszel nem minden konfliktust és nem minden országot ugyanazon elvek alapján ítél meg”. Véleménye szerint „Brüsszel egyes országokkal szemben gazdasági szankciókat vezet be, míg más államokat pénzügyi támogatással és fegyverszállításokkal segít, ugyanakkor más, akár súlyosabb következményekkel járó katonai inváziók esetében nem jár el hasonló módon” Ezek az ellentmondások véleménye szerint arra utalnak, hogy „a döntéseket sokszor inkább politikai és gazdasági érdekek vezérlik, mintsem egységes értékrend”. A bíboros hangsúlyozza, hogy „csak olyan államokkal kötne megállapodást, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, több szakértő és jogvédő szervezet szerint éppen ezekkel az országokkal kapcsolatban merülnek fel a legsúlyosabb aggályok a jogállamiság és az alapvető szabadságjogok érvényesülése miatt”. Ezek közé tartozott Magyarország is!

Vajon bekövetkezik-e a kijózanodás? Mikor jönnek rá, hogy nem a konzervatívok és patrióták „mennek szembe az autópályán”, hanem a gazdasági, politikai és geopolitikai vakságban szenvedő Brüsszeli bürokrácia? A brüsszeli „jogosítványok” és „szemüvegcserék” nélkül ez aligha várható! Végül, mint a „Szeretetország” egyszerű állampolgára, nyugállományú tanszékvezető, egyetemi docens, a miniszterelnök úrnak néhány szerény kérdést szeretnék intézni: Az óvodásokra jellemző vigyorgó és cinikus viselkedését mikor váltja fel az „aljas, mocskos senkik vagytok, hazaárulók” stílusú, személyes mocskolódásoktól mentes, a miniszterelnöktől elvárható tisztelettudó és megfontolt magatartás, és mikor ér véget az Ön által a kampányával megkezdett, a társadalmat ketté választó igen mély ároknak a parlamenti megnyilvánulásai miatt még mélyebbre való ásása?

Meddig hivatkozik még a „népakaratra” az alkotmány és törvényellenesen meghozott személyes döntéseinek az igazolására?

Mikor veszi végre észre, hogy Ön nem egy 26 tagú kamupárt kampány üzemmódban szenvedő elnöke, hanem Magyarország miniszterelnöke?

Meddig akarja még a kormányzását kísérő problémákat az előző kormányra hárítani?

Mikor kezdi meg a felelős kormányzást, amikor az emberek érdekeit szolgálja ténylegesen a szavak helyett, és amikor a problémák kezelése helyett azok megelőzésére fordítja a fő hangsúlyt?

Dr. Mészáros Gyula
ny. tanszékvezető, egyetemi docens

Views: 107