Aki Magyarország jövőbeli erővonalait akarja előre látni, az ne a mostani erőviszonyokból induljon ki, mert az félrevezető. Ennél jóval messzebb kell látni. Jelenleg két ellentábor van a harctéren, mindkettő gyűjtőpárt, egyiknek sincs határozott politikai arculata. Nem valamelyik társadalmi csoport érdekeit képviselik, hanem szélesre tárják a kapukat, összetartó erejüket egy személyiség karizmatikus ereje hozza létre. Ez a személyiség Orbán Viktor, aki rendelkezik a szükséges integráló képességgel, hogy egyben tartsa a FIDESZT és sorozatos győzelemre vezesse. Ez sikerült 16 éven át, de ez az idő túl hosszúnak bizonyult, elmaradt a párt megújulása, belekényelmesedtek a hatalomba, a társadalom többsége már belefáradt az Orbán uralomba, és akart valami mást, valami újat. Ekkor lépett a ringbe a kiváló ketrecharcos, aki jókora támogatást kapott Brüsszeltől is, megsorozta fáradó ellenfelét, és a választáson kiütötte. Így jött létre a TISZA kiütéses győzelme.
Magyar Péter kitűnő ketrecharcos, de gyatra politikus. Hiányzik belőle minden, amire szükség lenne az ország vezetéséhez, csak egy harcmodort ismer, a nyers erőt, nincs víziója a jövőről és nem tudja integrálni sem pártját, sem a társadalom eltérő érdekcsoportjait. A TISZA is gyűjtő párt, amit az Orbán-ellenesség tart össze. Amikor Magyar Péter a választás után is tovább folytatja a hatalmi előrenyomulást, eltávolítva a FIDESZ megmaradt erődítményeit, maga alatt vágja a fát, mert ezzel a TISZA pártot egybe tartó erő tűnik el. Kapott is egy finom figyelmeztetést nyugati támogatóitól, a Political Capital megfogalmazta, hogy Magyar Péter legfőbb ellenfele saját maga. Magyar Péter reflexiója újra felvillantotta politikai alkalmatlanságát. Persze nem támadhatta meg a Political Capitalt megszokott stílusában, ezért egy butuska viccel ütötte el a dolgot: ő a kormányzással van elfoglalva, és nem ér rá saját maga ellen harcolni. Ez is mutatja, hogy Magyar Péter mennyire képtelen felfogni harcmodorának következményeit.
Ha a jövőbe akarunk látni, először vissza kell pillantanunk a múltba. Sokan voltunk egykor ott a Hősök terén Nagy Imre és társai újratemetésén. Ott láttam először Orbán Viktort és hallhattam beszédét. Vajon volt-e bárki is, akinek akkor eszébe juthatott, hogy neki lesz korszakos szerepe az ország történelmében? Valószínűleg erre maga sem gondolhatott. A történelmi kataklizma felszínre hozhat új egyéniségeket is, akik egyik pillanatról a másikra statisztából főszereplők lesznek. Valaki mégis volt, aki előre látott, ő volt Antall József, aki meglátta Orbánban a jövő nagy politikusát, erről halálos ágya melletti beszélgetésük tanúskodik. Talán a jelenlegi TISZA párt soraiból is kinőhet egy karizmatikus vezető? Ez még a jövő nagy kérdőjele! De mi az, amire most számíthatunk? A rendkívül heterogén TISZA pártnak van egy kemény liberális magja, egy triumvirátus, Kapitány István, Kármán András és Tarr Zoltán nevét lehetne kiemelni.
Nekik nagyon határozott elképzeléseik vannak, ismerik Magyar Péter gyengeségeit, de egyelőre a háttérben maradnak, tudják, hogy az idő nekik dolgozik. Túl kevesen vannak, hogy a főhatalmat most megszerezzék, ezért még kivárnak. Ugyanakkor a TISZA pártban sokan vannak, akik a valódi nemzeti érdekeket kívánják érvényesíteni, ez egy diffúz nehezen körülhatárolható csoport, telve vannak a demokrácia illúziójával, viszont nincs közöttük még karizmatikus vezető, aki köré csoportosulhatnának. Ahogy egyre nehezebb napok jönnek, ahogy egyre nő a beváltatlan ígéretek sora, lassan-lassan nő azok száma, akik Magyar Péter fogják hibáztatni. Ők a liberális mag potenciális szövetségesei, és el fog jönni a pillanat, amikor elég erősnek érzi magát a liberális triumvirátus, hogy egy puccs révén eltávolítsák Magyar Pétert a hatalomból. De a liberalizmusnak csak egy válasza van a gazdasági bajokra: a megszorítások. Ez viszont a társadalom ellenállásába ütközik, és számon fogják kérni a teljesítetlen ígéreteket is.
Az elégedetlenség kihullámozhat az utcára is, beindítva demonstrációk hosszú sorát. A TISZA párton belül a repedések tovább nőnek, ami végül szakadáshoz vezet. Új pártok fognak kinőni a romokból. A FIDESZ nem fog lényegesen megerősödni, bár Orbán képes volt, hogy döntő vereség után is talpra álljon, de egy valamit nem győzhet le ő sem: az időt. Az inga nem fog visszatérni korábbi irányába, az inga széttörik. A Fidesz is polarizálódni fog. Létrejönnek olyan szövetségek, amelyek átlépik a szokásos párthatárokat. Teljesen új pártstruktúra alakul ki, máshol lesznek a fő politikai törésvonalak. Neveket nem tudhatunk, talán az új pártok neve is más lesz. A TISZA szétszakadása nehezen kormányozhatóvá teheti az országot, lehet, hogy előrehozott választásra is szükség lesz. A részleteket nem láthatjuk előre, csak az alapvető tendenciára következtethetünk. Egy biztos: nagyon más lesz a jövő politikája.
Szegő Szilvia
Rendszerváltás után kirajzolódó mintázat: a „szövetségesek” puccsa
Kitűnő a ketrecharcos analógia beemelése az ország helyzetének leírásába. Engedje meg bejegyzést író, Rockenbauer, hogy tovább vigyem ezt az analógiáját. A ketrecharcos lényegében elfogadja a ketrecet és él azzal, hogy bármely harcmodort választhat. Továbbá: bár ő szinte korlátlanul választhat harcmodort, mégis vannak korlátok, amiket be kell tartania. Idézem: tilos az ellenfél szemébe nyúlni és a gerincére ütést mérni. Ha analógia, hát ez azt is jelenti, hogy tilos az ellenfél lelkét letámadni (a szem a lélek tükre) és ugyanígy tilos az ellenfélt alapvető emberi minőségében letámadni, azaz erkölcsi lényének gerincére ütni. Ezzel azt hangsúlyozom, hogy még a ketrecharcos számára is felállítottak olyan korlátokat, mely az ellenfélt emberi mivoltában nem kérdőjelezheti meg. Folytatom az analógiát, most a nem ketrecharcos harcosra fókuszálva. Ő az, aki nem fogadja el azt, hogy ketrecbe zártan kell harcolnia.
A szuverenitásért és a történeti hitvilágaink és működésmódunk védelméért folytatott harc éppen ilyen ketrecharcba kényszerítette a rendszerváltás utáni kormányokat. Kezdve Antal Józseffel, aki – amikor felismerte, hogy valójában ketrecbe zártan harcol, lelkileg összeomlott – bár csodálatos tartással viselte ezt. A rák a lélek betegségére tud rátelepedni – számos példa erősíti ezt – Antal ebbe, a kormányfői tartásban megélt lelki traumába belehalt. Horn Gyulát saját vállalt szocialista múltja zárta ketrecbe, ezért a liberálisok könnyen meg is puccsolták – a hírhedt, emberéletek sokaságát követelő megszorításokat liberális diktátumra vezette be. Medgyessyt saját szövetségese, Gyurcsány Ferenc puccsolta meg (micsoda mintázatok működnek az utóbbi idők politikai színházában?). Majd mikor Gyurcsány arra bátorkodott, hogy megjelölje a ketrec létezését – „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon’ – akkor egyszerre támadt rá a ketrecen belüli és kívüli világ.
Elveszette a külföldi támogatását és egyszerre támadt rá a népharag. Ezen előzmények után kellett keresni a nevében akkor már kevéssé fiatok pártjának a kiutat. Hogyan lehet a ketrecben – válogatott ketrecharcokkal megkeresni a ketrec gyenge pontjait és magát a ketrecet tágítani – de nem neki menni, nem támadni. Végül Orbán mégis a ketrec támadására kényszerült (lásd EU brüsszeli diktátumával szembeni eleinte kifinomult, a végén éles harcát). Ezért ő is megkapta méltó büntetését: megtámadták egyszerre kívül és belül is. Kívül – ez belátható, hiszen világos üzeneteket kapott Orbán. Belül hogyan? Hiszen a munkanélküliség országát átvezette a munka országába. Akkor hogyan?
Ketrecharccal. A munka alapú társadalom meghirdetését szembesítették a szegénység fennmaradásával – miközben fogyasztói társadalom épült fel. A hazai tőke erősítésével végleg lerántotta a leplet a kistulajdonosi mítosz világról, arról a világról, amellyel az emberek az Európai Unióba kóvályogtak – lásd Bécsben fogunk cukrászdát nyitni. Hát nem ez lett, multik munkásai lettek és a hősiességet vállaló h-ős- termelők és h-ős kistulajdonos vállalkozók, kik saját személyes tulajdonukat vitték sokszor kockázatos vállalkozásba. Miközben a vezetésnek ketrecharcosként bókolni kellett a külföldi befektetőknek és támogatásokat keresni a szél minden irányából, hogy a viharok a Kárpát medencébe érve lelassulhassanak. Így létrejött a terep a rendszerváltás következő puccsára, méghozzá az előző minták szerint: a szövetségesek ketrecjátékával. Ők egyszerre játszhattak a ketrecen kívülre és azon belülre is – felépítve a kívül is vagyok és belül is vagyok típusú hatalomváltók játszmáját. A rendszerváltás óta a legsikeresebb kormány ellen.
Osman Péter reagálása
Mintha rossz lenne az analógia. A ketrecben mindkét harcos a maga képességeire támaszkodik. Egy totális uralomra törő birodalom elleni harcban az egyik magában áll, a másikat e birodalom segíti összes nyílt és rejtett, akár mocskos eszközével, technológiáival épp úgy, mint az ellenfelét a ketrecen belül gáncsoló híveivel és bérenceivel.
Szegő Szilvia válasza
Jogos az észrevétele, az analógiával élés mindig sántít valamennyire. Ennek tudatában igyekeztem használni az analógiát. Használtam annyiban, hogy van ketrec és két harcos, de éppen azt véltem fontosnak hangsúlyozni, hogy míg a sportban a harc ketrecét egyezményes – és valamennyire érdekmentesnek mondható – szabályai szabályozza, addig a történelmi helyzetekben ez már nem érvényes. Hiszen az Ön példája is ilyen történelmi helyzetet ír le. Én ilyen ketrecnek a szuverenitás hiányát jelöltem meg, magyarul a függést külső birodalmi erőktől. Erről szól az ország története – legalább a mohácsi csatától. Az első olajválság következtében a harmadik (akkor így nevezték, most felzárkózóknak nevezik) világ súlyos eladósodása, és benne Magyarországé is – létrehozta a ’ketrecharcosok” világát. A birodalmi hatalmi világ által kialakított „piaci” árak feltétlen igazságát. Mintha a történelem ismétlődne – bár már újabb sajnos már „háborús” igazságokkal megtetézve.
Facebookról beküldte: Szegő Szilvia
Views: 80
Az elemzés nagyjából reális. Ehhez azonban hozzá kell tenni, amint arra Rockenbauer professzor is utalt, hogy a Fideszben elmaradt a generáció váltás. És a feltorekvő új generáció egyre türelmetlenebb lett. Végül fellázadtak és csináltak maguknak egy új pártot.
Valóban elmaradt a Fideszben a generáció váltás. Ezt tulajdonképpen, a történések, az idő kényszerítette ki, azzal, hogy az új, kisebbségben lévő országgyűlési képviselők jelentős részben, már tudatosan a fiatalabb korosztályból kerültek ki.Ez egyfajta késői felismerés.