De csak nálunk apad, Magyarországon, annyira apad, hogy már az atomerőművet is le kell állítani. Máshol nem apad. Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, Romániában minden normális, észre sem veszik, hogy valami baj lehet a Dunával. No de akkor nálunk mégis miért apad. A válasz az, hogy alattunk és felettünk a Duna végig be van lépcsőzve, tucat számra követik egymást a duzzasztóművek, népiesebb nevén vízlépcsők. Olyan a Duna, mint egy hatalmas lépcsőház, amelyben mi vagyunk az egyetlen lyuk, ahol nincs lépcső.
Ezért azután nálunk a Duna lassan felfalja önmagát, folyamatosan mélyíti a medrét, magával sodorja a meder anyagát, miközben felülről nem kap utánpótlást. Az eredmény az, hogy az egyre alacsonyabb vízállás miatt a Homokhátság talajvize lassan a Dunába szivárog, tavak száradnak ki, eltűnik a víz a kutakból, egy millió lakos ivóvíz ellátása kerül veszélybe. Hogy mindezért ki a felelős? Hát bizony a rendszerváltás óta regnáló összes kormány, tekintet nélkül arra, hogy milyen ideológiát tűztek a zászlajukra. Egy dologban ugyanis 100% mértékben egyet értettek. Abban, hogy a legmagasabb kormányzati szinten ösztönözték a vízlépcső ellenes tudománytalan hisztériakeltést.
Csak reménykedni lehet, hogy a kialakuló környezeti katasztrófák hatására talán a politikusok is lassan észhez térnek.
És akkor igaza lesz Ady Endrének: „Nekünk Mohács kell …”
A szerző: környezetvédelmi szakértő
Views: 232
Tisztelt Szerkesztőség!
Képesek lennének a Nagyközönség számára (értően) feldolgozni a MEGOLDÁSRA vonatkozó ezen írást: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tervjavaslat2.html ?
Mert szerintem ez lenne az előbbrevivő közlés.
A jelzett cikk nagyon érdekes, de sajnos a szerkesztőségnek nincs erre kellő kapacitása, hogy képernyőre szerkesssze az írást! Sajnálattal!
Sajnálattal hallom.
Az effektív „képernyőre-szerkesztés” szükségtelen; a tétel megtekinthető (és letölthető, tanulmányozásra is) PDF-formátumban az RZK honlapjáról: https://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=8330.
A fontos a TERJESZTÉSE lenne, merthogy:
i) a probléma óriási,
ii) a káosz a közgondolkodásban úgyszintén,
iii) a jelzett helyek ismertsége/olvasottsága csekély,
iv) a Megoldás (megismerése, valamint a konkrétumokra-lebontott megvalósítás) SÜRGETŐ.
Ehhez elegendő lenne egy „átnézeti” ismertetés rámutató-linkekkel, valamint az Önökkel kapcsolatban álló orgánumok figyelemfelkeltése – hátha ők (a saját oldalaikon) többre is képesek.
Megoldásként csakis olyan jöhet szóba, amely EGYSZERRE képes kezelni az ÖSSZES fontos vonatkozást.
A „vissza-kanyargósítás” pedig nem ilyen. Emlékezzünk: a kanyargós Tisza árhullámai rendre kicsaptak a környező (bár akkortájt kevésbé lakott) vidékre.
Az árhullámokat egyedül a hatalmas-méretű befogadók képesek tompítani (mert lassú és [a felszínükkel arányosan] kismértékű bennük a vízszint-emelkedés); azaz: a folyókat „tavakká” szélesítve kellene szakaszolni.
Aszály esetén viszont a megakasztatlan-folyású folyó medre (fokozatosan) leürül. [EZ történik most is.] Ezt megakadályozandó szükségesek a duzzasztó(gáta)k [akár termelnem vízi-energiát akár nem], amelyekkel szakaszolásra kell kerüljön a folyó. (Tehát nem 1 vagy 2 létesítmény, hanem folyamatosan, értelemszerűen igazodva a partmenti földrajzi-környezethez.)
Ennek példáit láthatjuk ma is a gazdaságilag elmaradottabb Szovjetunió hagyatékaként, működő-állapotban: Sehol árvíz a torkolatig-szakaszolt Dnyeperen, de a Volgán sem, a Kámán sem…
EGYETLEN ingrédienssel nem gondoltak ott sem: a lakossági használt-vizek élővizekbe csatornázása következményeivel. Ami a (civilizációs angol-WC általi) vízbe-ürítéssel, még a szennyvíztisztító-művek közbeiktatása után is annyi foszfort és nitrogént küld ez élővizekbe, hogy a fellépő eutrifizáció (előbb-utóbb) tönkreteszi a folyót.
MINDEZEK figyelembevételével készült az az elemzés, amely az egyedül lehetséges megoldás vázát adhatja.
Javaslom, Ön is tanulmányozza: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tervjavaslat2.html.
Tisztelt Mező Tamás!
Megoldásként csakis olyan jöhet szóba, amely EGYSZERRE képes kezelni az ÖSSZES fontos vonatkozást.
A „vissza-kanyargósítás” pedig nem ilyen. Emlékezzünk: a kanyargós Tisza árhullámai rendre kicsaptak a környező (bár akkortájt kevésbé lakott) vidékre.
Az árhullámokat egyedül a hatalmas-méretű befogadók képesek tompítani (mert lassú és [a felszínükkel arányosan] kismértékű bennük a vízszint-emelkedés); azaz: a folyókat „tavakká” szélesítve kellene szakaszolni.
Aszály esetén viszont a megakasztatlan-folyású folyó medre (fokozatosan) leürül. [EZ történik most is.] Ezt megakadályozandó szükségesek a duzzasztó(gáta)k [akár termelnem vízi-energiát akár nem], amelyekkel szakaszolásra kell kerüljön a folyó. (Tehát nem 1 vagy 2 létesítmény, hanem folyamatosan, értelemszerűen igazodva a partmenti földrajzi-környezethez.)
Ennek példáit láthatjuk ma is a gazdaságilag elmaradottabb Szovjetunió hagyatékaként, működő-állapotban: Sehol árvíz a torkolatig-szakaszolt Dnyeperen, de a Volgán sem, a Kámán sem…
EGYETLEN ingrédienssel nem gondoltak ott sem: a lakossági használt-vizek élővizekbe csatornázása következményeivel. Ami a (civilizációs angol-WC általi) vízbe-ürítéssel, még a szennyvíztisztító-művek közbeiktatása után is annyi foszfort és nitrogént küld ez élővizekbe, hogy a fellépő eutrifizáció (előbb-utóbb) tönkreteszi a folyót.
MINDEZEK figyelembevételével készült az az elemzés, amely az egyedül lehetséges megoldás vázát adhatja.
Javaslom, Ön is tanulmányozza: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tervjavaslat2.html.
A víz sebessége okozza a meder mélyülését. A víz sebességét számos módon lehet mérsékelni. Az egyik a vízlépcső, igen. A kanyargás volt a természetes vízmegtartás, de sajnos kiegyenesítették a Dunát ünnepelt eleink, és ezzel egy talajvíz levezető csatornát csináltak legnagyobb folyónkból. A hajózás biztosítása volt az egyetlen cél. A duzzasztás leggyakoribb módja a sarkantyúkkal való mederszűkítés volt, ami tovább gyorsította az áramlást. A vízmérnökök régóta beszélnek fenékküszöbről, ami lépcsőssé tenné a lefolyást, és a kritikus helyeken megállítaná a mélyülést, de persze csak áthelyezné azt máshová. A vízlépcső is csak az osztrák módon, nagy számban hoz érezhető eredményt, és a politikai megosztás mellett mind a hajózásra, mind a tájképre, mind a pénztárcánkra nézve kellemetlenségekkel jár. Beszének hosszanti lassító műtárgyakról is, ami ugyancsak kritikus helyeken segítene, másutt rontana a helyzeten. Igazából egy valódi, fenntartható módja lenne a hiba javításának: a Duna esésének mérséklése kanyarokkal. Ahogy kevésbé gyorsulunk fel egy szerpentinen, mint egy meredek rámpán, úgy a hosszabb útvonal tudná lassítani a vízfolyásainkat. Sajnos az optimális megoldás az lenne, ha vissza kanyargósítanánk a folyóinkat és patakjainkat. Ez emelné a vízszintet is, vissza nyomná a talajvizet is a földekbe, és nem kéne vízlépcső sem. A hajózás is üzemeltethető lenne némi fenntartási mellett. Annyival nem is fogyasztanának többet a német birodalom hajói, hiszen a hosszabb, kanyargósabb vízi útjuk kisebb sodrással párosulna. És különben pedig a német érdek nem kéne, hogy itt mindig az első legyen.