Cs. Szabó Béla: Az ügynök

A XXI. század politikai színpadán a klasszikus hírszerzési metaforák és a modern tömegkommunikációs stratégiák izgalmas kölcsönhatásba léptek egymással. Amikor a politikai diskurzusban elhangzik az „ügynök” kifejezés, a választópolgárok többsége hajlamos a hidegháborús kémregények sötét ballonkabátos alakjaira, titkos irattárakra vagy rejtett lehallgatókészülékekre gondolni. A kortárs geopolitikai realitásban azonban az ügynöki szerepkör radikális átalakuláson ment keresztül. Ma az ügynök már nem feltétlenül a háttérben meghúzódó, láthatatlan hálózati ember, hanem sokkal inkább egy olyan nyilvános szereplő, aki intézményi, ideológiai és pénzügyi struktúrák közvetítőjeként működik a nemzetközi és a hazai politikai erőtér között. Magyarország legújabb kori politikatörténetében Magyar Péter színre lépése és az Európai Unió intézményrendszerével való látványos, strukturális összefonódása pontosan ezt a modern, transznacionális ügynöki dinamikát illusztrálja.

Magyar Péter politikai pályafutásának genezise elválaszthatatlan attól a brüsszeli és európai bürokratikus közegtől, amelyben korábbi diplomáciai és jogi karrierje során mozgott. Nem egy külső, a rendszeren kívülről érkező népvezérről van szó, hanem egy olyan technokratáról, aki alaposan ismeri az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusait, és aki korábban a nemzeti érdekérvényesítés gépezetében dolgozott. Amikor azonban szakított korábbi politikai közösségével, ez a mélyreható intézményi ismeret és kapcsolatrendszer azonnal új funkciót kapott. Az európai integráció intézményei – amelyek évek óta éles politikai és jogi konfliktusban állnak a szuverenista magyar kormánnyal – Magyar Péter személyében egy olyan partnert találtak, aki képes a brüsszeli követelményeket és elvárásokat közvetlenül átültetni a magyar belpolitikai valóságba. Ez az összefonódás nem pusztán alkalmi szövetség, hanem egy mély, kölcsönös függőségen alapuló strukturális kapcsolat, bizalmi viszony. Ennek lehet következménye a Fidesz mint ellenzéki párt totális megsemmisítésére való törekvés! 

Ezen összefonódás leglátványosabb gyakorlati példája Magyar Péter és a Tisza Párt csatlakozása az Európai Néppárthoz (EPP) az európai parlamenti választásokat követően. Az Európai Néppárt, amely Manfred Weber vezetésével a fősodratú európai politika egyik legfőbb hatalmi centruma, régóta keresett egy olyan hatékony magyarországi erőt, amely képes lehet megtörni a kormányzó többséget. Magyar Péter brüsszeli belépője nem egy elszigetelt képviselő integrációja volt, hanem egy előre megrendezett, magas szintű politikai legitimációs folyamat. Az, hogy az EPP azonnal keblére ölelte az új magyar formációt, világosan jelzi: Brüsszelben benne látták meg azt a politikai ágenst, azt az ügynököt, aki az európai fősodor akaratát és politikai programját Magyarországon képviselni tudja. A frakciótagság révén Magyar Péter közvetlen hozzáférést kapott azokhoz a nemzetközi erőforrásokhoz, médiacsatornákhoz és politikai védőernyőhöz, amelyek nélkül egyetlen új belpolitikai szereplő sem lenne képes tartósan fennmaradni a nemzetközi nyomással szemben.

Az összefonódás másik kulcsfontosságú dimenziója az Európai Unió által visszatartott kohéziós és helyreállítási alapok kérdésköre. A brüsszeli bürokrácia évek óta a pénzügyi források megvonásával próbálja kikényszeríteni a magyarországi politikai és intézményi struktúra megváltoztatását. Magyar Péter fellépése ebben a kontextusban kap igazán mély értelmet. Kommunikációjában és parlamenti, valamint strasbourgi felszólalásaiban rendszeresen visszaköszönnek azok a brüsszeli panelek, amelyek a jogállamisági mechanizmusokra és az uniós pénzek elosztásának felügyeletére vonatkoznak. Azzal, hogy Magyar Péter az Európai Ügyészséghez (EPPO) való azonnali csatlakozást követeli, gyakorlatilag a nemzeti szuverenitás egy részének átadását szorgalmazza egy olyan külső szerv részére, amely szorosan beágyazódik az uniós hatalmi struktúrába. Ebben a helyzetben a politikus klasszikus közvetítőként, azaz ügynökként működik: a külső kényszerítő eszközöket belső, legitim politikai programként csomagolja újra a választók számára, miközben az uniós intézmények tőle várják a hazai ellenállás megtörését, úgy tűnik sikerrel.

Nem hagyható figyelmen kívül a szimbolikus politika és a nemzetközi nyilvánosság szintjén megvalósuló koordináció sem. Amikor Magyar Péter az Európai Parlament plenáris ülésein vesz részt, az ottani szereplései nem a klasszikus nemzeti érdekérvényesítés mintáit követik. Míg a hagyományos magyar politikai elit a nemzeti szuverenitás védelmét helyezi előtérbe a brüsszeli központosító törekvésekkel szemben, addig Magyar Péter és csapata az európai fősodor elvárásaihoz igazítja retorikáját. A strasbourgi viták során bemutatott koreográfia – ahol az uniós vezetők látványosan gesztusokat tesznek felé, miközben a magyar kormányt támadják – pontról pontra igazolja a politikai összefonódás tényét. Az uniós elit számára Magyar Péter egy eszköz a magyar szuverenitás bástyáinak lebontására, míg Magyar Péter számára az uniós elit a hatalomra jutás elengedhetetlen külső katalizátora. Magyar Péter nincs egyedül, Budapest főpolgármestere legalább olyan szinten képvisel külső érdekeket, mint a magyar miniszterelnök! Legutolsó botrányos Facebook videójában nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a második világháború során a németeknek semmi köze nem volt a „holokauszt”-hoz, azt csak és kizárólag a magyar hatóságok szervezték! Ebben az a szomorú, hogy ez az ember egy egyetemet végzett – elvben – történelemből vizsgázott személy! És ilyeneket vagyunk kénytelenek nézegetni napról, napra.

A szerző: újságíró

Views: 78