Ez most nem politika, most egyszerűen emberekről szeretnék írni, akik benépesítik földi világunkat. Sokan vagyunk, nagyon sokan, de erről általában keveset beszélünk, pedig a jövőben ez lesz a legnagyobb problémánk. Részleteibe nem kívánok elmélyülni, csak elgondolkodom azon, hogy egyáltalán szoktunk-e mi – az átlagember – arra gondolni, hogy az emberiség, jelenünkben már több mint 8 milliárd ember, mennyire különböző, és milyen problémák tömegével kell megbirkóznia? Őszintén mondhatjuk, hogy nem törődünk ezzel, csak szűk családi, nemzeti és talán saját kultúrkörünkben élőkkel foglalkozunk. Már aki!
A fenti gondolatok azért jutottak eszembe, mert a jelenlegi válságos, háborús, zavaros és igazságtalan világunkban már régen tudatossá kellett volna válnia bennünk annak a ténynek, hogy – miként a német filozófus, Spengler mondotta volt – minden ember egy külön világ. És ha ezen elgondolkodunk, és magunkévá tesszük, akkor a jelen gondolkodásmódját gyökeresen át kellene alakítani. Mivel a világot sajnos bizonyos kiválasztott személyek állandóan át akarják alakítani, de ez sohasem mozdul pozitív irányba, hanem csakis a kiválasztottak érdekeit szolgálja. Ideje volna, hogy valaki, aki józanul és értelmesen gondolkodik, újra a kereszténység alapgondolatát tegye a gondolkodás középpontjába. Remélem, elég világosan fogalmaztam, de segítek egy példával.
Világunk legfejlettebb, legsikeresebb civilizációja, kultúrája kétségtelenül a kereszténység. Most nem térek ki hitre, vallásra, egyházra, csak kiemelném ennek a kultúrának a paradigmáját, a jelmondatát: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Krisztus – nem vitatom – lehet, hogy Isten egyszülött Fia volt, de az igazság az, hogy elsősorban ember volt; ugyanúgy született, mint minden halandó, és emberként halt meg. Ő egy igazi kiválasztott volt, zseniális gondolkodású ember, és jelmondata a legrövidebb és legigazságosabb paradigma a világon. Az emberiség sok nagy gondolkodót adott a világnak, de a legegyszerűbben, legtisztábban Krisztus fogalmazta meg azt a gondolatot, amelynek a kezdetektől a végéig kellene a világot kormányoznia. Ha ezt sikerülne minden emberi lélekbe beplántálni, a többi – legtöbbnyire csinált – probléma magától megoldódna.
Az ember gondolkodása évezredek folyamán állandóan változott, fejlődött, a Homo sapiens-től a kibernetikus emberig. Tömérdek zseniális gondolat született, de egyik sem hozta meg a boldogságot, a földi paradicsomot. Krisztus tanításában mindent megtalálunk, ami az embereket igazi dicsőségben részesíti. A dolog tehát egyszerű lehetne.
Sokan mondják majd, hogy furcsa filozofálásba kezdtem. Lehet, hogy szokatlan, de rátapint a valóságra. Talán nem véletlen, hogy Európa, általában az egész Nyugat évek óta legsúlyosabb válságát éli meg. Az alapprobléma az, hogy eltávolodtunk a kereszténységtől; ez a fogalom ma már nem divat kultúránkban. Nagy hiba, mert a szülőanyát vagy apát sem illő megtagadni, még kevésbé azt az alapgondolatot, amely szilárd alapot teremtett számunkra.
Azok, akik ma a világot irányítják, nagyon okosak. Tudják azt, hogy hatalmukat éppen ez az egyszerű filozófia veszélyezteti. Nincsenek viták, politikai hatalmi harcok és háborúk, ha a kereszténység alapgondolata ismét, vagy végre helyet találna az emberek lelkében. Ezért kell a kereszténységet háttérbe szorítani, és lassan végleg eltörölni.
Sajnos az Antikrisztus ma győzedelmesnek látszik!
Ez mégis politika?
A szerző: közíró
Views: 63
