2026. július 18-20.
Sulyok Tamás Mátyás király Okos Katájának magyar népi észjárását, sőt bölcsességét alkalmazta. Ezt kellene nekünk felismerni és büszkék lenni magunkra.
Pokol Béla javaslata volt csak – átmenetileg – kivitelezhető, aminek alapján – mint Pokol Béla állította – augusztus 20-án még Sulyok Tamás lehetett volna nagy valószínűséggel az államfő. Bármennyire zseniális jogászi megoldást javasolt Pokol Béla, Sulyok Tamás döntése engem arról győzött meg, hogy az államelnöki méltóság kérdését lefokozta volna az emberek számára érthetetlen jogi csűrés-csavarássá. Sulyok Tamás éppen azt tette nyilvánvalóvá, hogy lemondatásának jogi procedúrája valójában a rendszerváltás után létrehozott jogállamiság felszámolása. Ha nem írja alá az alkotmány módosítási törvényt, akkor gyöngítette volta az államfői méltóságot éppen azzal, hogy azt kínos és elhúzódó jogászkodó vitának rendelte volna alá. Az általam nagyon tisztelt energiajogászunk, Tóth Máténak fiatalosan vehemens véleménye után „világosodtam meg”. Addig Sulyok Tamás döntésével kapcsolatban én is hajlottam arra, hogy Sulyok Tamás elhalasztotta a lehetőségét annak, hogy megvédje tisztségét, vagy legalább is harcoljon érte. De Máté véleménye újra gondolásra késztetetett. Utána gondoltam annak, hogy az államfői méltóság az ország méltóságát képviseli. Ez pedig nagyon súlyos állítás, mert ez azt jelenti, hogy a nemzet méltóságának elismerése felette van a jogi procedúráknak. A nemzet méltósága azt jelenti, hogy az megkérdőjelezhetetlen. Az államfői szék méltósága ennek a szimbóluma. Ebből az következik, hogy Sulyok Tamás a nemzet méltóságának a szimbólumot védte meg. Ezen közben azt is kinyilvánította – méghozzá az általa addig megvédett és fennálló államfői pozíciója szintjén, hogy ami erre a lépésre kényszerítette, az egyben a rendszerváltás után létrehozott alkotmányos demokrácia felszámolása. Mi lehetett volna ennél egyértelműbb üzenet részéről? Államfői megnyilatkozása nem pusztán jogászi megállapítás volt, hanem az ország legfőbb méltóságának szimbolikus, a jelenidőt átívelő üzenete.
2026. június 20.
Nem vagyok alkományjogász és a facebook nem is olyan fórum, amelyen alapos alkotványozási vita folytatható. Ezt csak néhány szemponttal próbálom meg alátámasztani.. A hozzászólások szerintem lényeges problémákat vetettekfel. Pl. Egyáltalán, miért volt szükség Alaptrövényre? Miért nem nevezték azt Alkotmánynak? Csak megemlítem, azért, mert – ezt jogosan vitatott egy hozzászóló, hogy nem előzte meg előtte kiterjedt alkotmányozó társadaalmi munka. Azt viszont nem vetette fel senki, hogy az ország súlyos válságban volt (lásd 2008-as globális válság, és az ország súlyos eladósodása). A válság megoldása okvetlenül érdekeket sért, és ami még fontosabb, a mindenkori értékvilágokat. Mi adott akkor ehhez alapot?! Érvényben az 1949-es alkotmány volt – ezt egy hozzászóló említette – amit a hozzászóló megfelelő értékalapnak tekintett. Ezt állítani szíve joga van, de 2010-ben már a – én úgy tudom, a rendszerváltók ezt hirdették: szociális piacgazdaság volt, ami súlyos ellentmondásban volt a szocialista munkásuralom rendszerét építő 1949-es alkotmánnyal. A rendszerváltás ehhez az érték váltáshoz az alkotmány szintjén alig nyúlt hozzá, csak átírt tételeket, megkerülve éppen az értékek tekintetében végbemenő lényeges változásokat: például, hogyan lesz a korábbi kizárólagos állami tulajdonra építő gazdaságból magántulajdonra épülő piacgazdaság? Ezt a problémát is jelzi egy hozzászóló. Én itt csak megjegyzem, hogy ezért vált a legsikertelenebbé a magyar privatizáció (korrupció nem volt?) a sorstárs országokéhoz képest. Ennek súlyos következményei jelennek meg a tulajdonviszonyokat és elosztási viszonyokat illetően kialakult társadalmi elégedetlenség. Ebben az alkotmány szintjén „elkent” értékrendszer váltásból jött létre az a kérdéses alkományjogi helyzet, amit Pokol Béla számos írásában elemzett. Ez pedig az, hogy az Alkotmánybíróság ebben a helyzetben maga is alkotmányozó lett, mert értékek tekintetében maga hozott értékorientációt jelentő döntéseket. Volt egy a rendszerváltást átívelő hivatalos alkotmány és volt egy másik fajta úgynevezett „alkotmányozás” , mégpedig az alkotmánybíróságra hárult sokszor az új rendszernek megfelelő értékek képviselete. Ezt a helyzetet bírálta Pokol Béla (alkotmányibíróság túlterjeszkedését jelezve). Jogos tehát az Alaptörvény körüli vita, de ehhez számos támpontot nyújtana sok fontos elemzés, és a magyar alkotmány történelmi és történeti vonatkozásaival foglalkozó kitűnő – több évtizedes – munkák. Különös tekintettel arra, hogy Európában Anglia után másodszor Magyarországnak volt alkotmánya. Tehát utat mutattunk ezen a téren, és rengeteg tudás gyűlt össze. Tehát van mire alapozni az alkotmányozó tevékenységünk fejlesztése tekintetében.
Az energiajogász véleményével ellentétben szerintem az államelnök nem tagadhatta volna meg az Alaptörvény 17. módosítását. Hazai alkotmányjogi helyzete ehhez nem volt elégséges. Csak az abszurditásra – (államelnökként hogyan írhatja alá, hogy aláírásával megszűnik államelnök lenni). mint fennálló tényállásra hivatkozhatott volna (lásd Pokol Béla javaslatát), de ezzel csak időt nyerhetett volna, Persze az is lényeges lehet, bizonyos helyzetekben.
De kétharmados választási nyereség után és lásd a 44 jogász összeállását, majd pedig éppen legutóbb a 17 elismert értelmiségi ember azonnali készségét új államelnök jelölésre – stb. azt jelzi, hogy csak növekedett volta az alkotmányjogi bizonytalanság és a társadalmi feszültség. Szerintem ezt megakadályozandó – az elnök éppen ahhoz volt bátor, hogy abszurd helyzetre abszurd választ adjon. Ez szerintem abban nyilvánult meg, hogy alá is írta, és nem is írta alá az elé terjesztett törvényt. Hogyan? Az aláírással párhuzamban a nemzethez államfői nyilatkozatot tett, amiben éppen azt állítja, hogy ezzel a törvénnyel megszűnik a jogállamiság. Nyilatkozatának legkeményebb mondata erről szól: „ „Az 1956 örökségéből a rendszerváltáskor létrejött demokratikus jogállam ezzel megszűnt. Megszűnt egyúttal a köztársasági elnök rendszerváltás óta változatlan legitimitása is, Magyarország következő államfője ugyanis egy, az alkotmányos értékeket sértő eljárással elmozdított elnök helyébe fog lépni.” Nem kevésbé éles a következő államfői megállípítása, amivel megkérdőjelezi az alkotmányosság fenntartását. Mint írta: : „ Az Alaptörvény 17. módosítása töréspontot hozott a magyar alkotmányos demokráciában.”: Abszurd alkotmányossági helyzetre az államfő abszurd választ adott: Mátyás király Okos Katájának népi bölcsességével élt. Alá is írt és nem is. Más szavakkal: Hitelesítette és egyben hiteltelenítette is az Alaptörvény általa aláírt 17. módosítását.
Views: 121
