Múlt heti írásomban „sopánkodtam”, szomorúságról és undorról elmélkedtem; néha ilyesmi is kikívánkozik az emberből. A panaszkodás, sopánkodás viszont nem viszi előbbre problémáink megoldását, ezért inkább a kiutat kell keresnünk. Világunk már egy ideje hatalmas változásokon megy keresztül, elsősorban a politikai stratégiák terén. A legtöbben úgy érzik, hogy ez így, ahogy most van, nem jó. Az állandó politikai útkeresés és nem utolsósorban az a bizonyos láthatatlan háttérhatalom manipulációi a nemzetekkel és társadalmakkal teljesen bizonytalan helyzetet teremtettek világszerte.
Ha világunkat a legegyszerűbb módon nyugatra és keletre osztjuk, azt látjuk, hogy a keleti országok kisebb vagy nagyobb nemzetei, és főleg a keleti szuper- vagy regionális hatalmak sokkal higgadtabban, józanabbul kezelik a válságot, mint a Nyugat. A Nyugat egyetlen még létező nagyhatalma, az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik régi szuperhatalmi pozíciójához, „foggal és körömmel”, valamint egyéb, gyakran erőszakos beavatkozásokkal is, hogy a felszínen maradjon. Bár tudat alatt érzik, hogy nincs esélyük, mert a világ többpólusú lett, ezt nem hajlandók bevallani, elismerni.
Európa, a nyugati keresztény kultúra bölcsője, teljesen magára hagyva úgy látszik, beletörődött a sorsába. Egyre látványosabban elfelejti keresztény identitását, és ez szinte bizonyosan végső pusztulását jelentheti. Sokan bizakodók maradtak, és arra a kérdésre, hogy fennmaradhat-e a nyugati civilizáció, ha elveszíti keresztény kulturális és történelmi önazonosságát, azzal felelnek, hogy igen, fennmaradhat, de csak akkor, ha ezt az erős keresztény identitást megőrzi. A vita a végleges pusztulásról vagy életben maradásról az utóbbi időben – szerencsére – felélénkült, a hivatalos politikában azonban a kereszténység jelenléte és fontos szerepe már régen háttérbe szorult.
Mit lehet gyorsan tenni, hogy a helyzet valamennyire pozitív irányba mozduljon el? Két elképzelés került egymással szembe, bár az igazi sikert az hozhatná, ha mindkét elgondolás párhuzamosan érvényesülne. Sokan a keresztény hit megerősítését látják elsődleges feladatnak, mások a keresztény kultúra és civilizáció értékeinek megtartását tartják fontosnak, hiszen a mai európai ember lassan elfelejti, mit is jelent európainak lenni; elszakadt vallási, történelmi és kulturális gyökereitől, amelyekből a dicsőséges Európa megszületett. Ha azt a tudatot, amely Európát évszázadokon keresztül összetartotta, végleg elveszítjük, vagy ami még megmaradt belőle nem erősítjük meg, nincs esély a fennmaradásra.
De egyáltalán lehetséges-e ezt a civilizációt még megmenteni az ősi hit újjáélesztése nélkül? Az optimista válasz az, hogy igen, mert nem kell feltétlenül hívőnek, buzgó, erősen vallásos embernek lenni ahhoz, hogy megértsük az európai kultúra, a civilizáció és a kereszténység szoros kapcsolatát. Van a dolognak viszont egy másik, talán legfontosabb része: ez a jelenlegi Európai Unió napi politikájának zsákutcája. Nem menekülhetünk meg a válságtól, nem menthetjük meg civilizációnkat a pusztulástól, ha továbbra is a keresztények közötti háborút támogatjuk, és Európa legnagyobb keresztény nemzetét halálos ellenségnek tekintjük.
Az orosz–ukrán háborút azonnal meg kell állítani, és ezt Brüsszel kellő akarattal azonnal meg is teheti. Az Egyesült Államok geopolitikája annyiban változott, hogy a jövőben már nem tekinti elsődleges céljának Oroszország gyengítését, így Ukrajna leszakítása az orosz befolyástól sem időszerű. Ezt Európának tekintetbe kell vennie, és azt az egyszerű, megváltoztathatatlan tényt, hogy az Orosz Birodalom Európa és a keresztény kultúrkör része. Európa Oroszország szövetségével, valamint a kereszténység vallási és kulturális hagyományainak tiszteletben tartásával ismét erős lehet. Ehhez járulhat a demográfiai egyensúly helyreállítása, amelynek első lépése az iszlám európai terjeszkedésének azonnali leállítása.
E folyamat történelmi és politikai okainak, valamint előzményeinek elemzésére most nem térek ki, de megjegyezném, hogy a védekezésnek semmi köze a vallási intoleranciához, csupán a demográfiai katasztrófa elkerülésének szándékához. Rövid pontokba foglalva Európa lehetőségeit, hogy megmentse hanyatló, már-már haldokló civilizációját:
1. Megegyezni az oroszokkal, és befogadni őket Európába.
2. Leállítani az Ukrajna és Oroszország közötti háborút.
3. Szigorú migrációs politika alkalmazása
4. A gyermekvállalás és a családalapítás maximális támogatása.
A gondolatmenetet jövő héten folytatom.
A szerző: közíró
Views: 51
