Nem változott meg a rendszer. Az ég kék, a fű zöld, a tenger sós, még akkor is, ha épp senki sem tekint rájuk. Az alapvető értékek nem mentek ki a divatból és nem veszítették el érvényüket attól, hogy felnőtt egy nemzedék, amelyik első eszmélésekor mobiltelefont kapván a kezébe, idővel olyan súlyos függővé vált, hogy a valóságot már csak nyomokban érzékeli azon rövid periódusokban, amikor valamiért abba kell hagynia készülékének nyomkodását. Ezért vele bármit el lehet hitetni: az ég lila, a fű szivárványos, a tenger édes…
Nem hibáztunk, és nem járunk rossz nyomon. Az idő sem lépett át rajtunk, mert az idő – ha van olyan, és nem csak az elmúlást érzékeljük – továbbra is hűséges kísérőnk. Isten továbbra is szeretettel néz le ránk, a hazánk továbbra is a legtágabb otthonunk, és a család… hát igen, a család. Kezdjük akkor ezzel. Ronald Reagan híres bon mot-ját kölcsönözve, továbbra is megfigyelhető, hogy még a legádázabb LMBTQ-aktivistát is kivétel nélkül egy olyan anya szülte, akit egy apa termékenyített meg.
Állítson bárki bármit, a család intézménye legyőzhetetlenül örök, ezért helyesen rögzíti (ma még) az Alaptörvény, hogy az anya nő, az apa férfi. Ez akkor is megdönthetetlenül és megcáfolhatatlanul igaz, ha az azonos neműekhez vonzódó embertársaink megpróbálván kijátszani a természetet, örökbefogadással vagy például mesterséges megtermékenyítéssel ügyeskednek. Azonban ekkor is egy anya szülte meg a gyermeket, akit egy apa termékenyített meg. És kész. Nincs más igazság, nincs más út.A modern civilizációban egy embergyerek önállóvá válásához a fejlett társadalmakban, ahol mi is élünk, az iskolázottságtól függően 20-25 év szükséges. E negyedszázad alatt, különösen annak első felében, az embergyerekek nem képesek magukat eltartani, még szélsőséges esetekben sem. Vagyis számukra a család az a közeg, amely biztonságos védelmet és támogatást nyújt a fejlődésükhöz. És bár a második szakaszban gyakran tapasztalható az úgynevezett kamaszlázadás jelensége, ekkor is igaz, hogy az esetek túlnyomó többségében a lázadó kamaszok sem képesek még az önálló életre. Ennyit a családról, amely sohasem évül el.
A haza? „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el. / Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, / tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, / s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon / a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.” Ennyit a hazáról, amely sohasem évül el.
Isten? Ha a metróalagútban utazol, nem látod az eget, de tudod, hogy ott fenn mégis rendíthetetlenül ragyog a Nap. Így vagy Istennel is. Gondolj bármit róla, állítsd bármily önfeledten, hogy nem hiszel benne, mert nincs Isten, és különben is, sokkal fontosabb dolgok vannak az életben, például a TikTok, jó, ha tudod, nem az a kérdés, hogy létezik-e Isten a világban, hanem az, hogy létezik-e világ Istenben. Tudom, ez kellemetlenül hangzik, de majd az út végén megérted, mennyire igaz. Isten nélkül élhetetlenné válik a világ. Az egyén pedig, ha nem látja Őt, elveszítvén tájékozódóképességét, csak sodródik, mindig arra, amerre az ár viszi… Isten, mivel fölötte áll a térnek és az időnek, sohasem évül el.
E tudásokban erő van. Ebből építkezünk.
A szerző: újságíró, a Demokrata hetilap főszerkesztője
Forrás: demokrata.hu
Views: 67
