Héjjas István, dr.: Hét Balaton vize tűnt el a magyar talajokból

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai alapján az elmúlt öt évben hét Balaton mennyiségű víz tűnt el a magyar talajokból.

Forrás: https://mezohir.hu/2026/05/27/het-balatonnyi-viz-tunt-el-a-magyar-talajokbol/

A helyzet valóban aggasztó. Az pedig még inkább aggasztó, hogy a lehetséges valódi megoldás helyett csupán tüneti kezelésre alkalmas látványos, ámde csaknem hatástalan pótcselekvések történnek. Tudomásul kellene venni, hogy folyók duzzasztása nélkül a probléma nem oldható meg. Ha a Dunán megépült volna a tervezett három duzzasztómű, akkor most a Homokhátságon a talaj vízszint kb. 5 méterrel magasabban lenne. Ezek nélkül viszont a baj csak fokozódni fog.

A probléma alapvető oka, hogy a Duna felső szakaszán több tucat vízlépcső működik, ezek visszatartják a folyó hordalékát, emiatt a Duna hazai szakaszán a meder folyamatosan mélyül, és a vízszint csökken, amit erősít, hogy a melegedés miatt csökken a folyó vízhozama. Fontos vízépítési elv, hogy ha egy folyón duzzasztómű épül, utána a folyót a torkolatig be kell lépcsőzni!!! A Duna vízszintje kapcsolatban áll az egyre inkább sivataggá váló Homokhátság talajvíz szintjével, ahol tucat számra száradnak ki a kisebb-nagyobb tavak, ahol ma már alig lehet használható kutat fúrni, mert a talajvízszint helyenként 10 métert csökkent. Csak a Duna vízszintjének stabilizálásával lehetne ezt a folyamatot megállítani, és akkor megoldható lenne a Homokhátság vízpótlása és öntözése is.

Vízlépcsők építése fontos lenne a Duna megfelelő hajózhatósága érdekében is, amely nem képes teljesíteni a nemzetközi szerződések szerinti kötelezettségeket. (pl. 1856. Párizsi Egyezmény, 1948. Belgrádi Egyezmény, 1955. Pozsonyi Egyezmény, 2001. Budapesti Konvenció a Duna-Majna-Rajna csatorna használatáról, stb.) A világon az első duzzasztóműveket a sumérok építették kb. hatezer évvel ezelőtt, Mezopotámiában, amelynek a természeti környezete hasonlít a Kárpát medencéhez, magas hegyek között félsivatagi síkság, két nagy párhuzamos folyóval, és kisebb mellékfolyókkal.

A sumérok nagyon kreatívak voltak, megtanulták a vizek szabályozását, öntöző csatornák, hidak, gátak, duzzasztóművek, és víztároló medencék épültek, megalkották a gémeskúthoz hasonló elven működő, vízenergiával mozgatott víz átemelő szerkezeteket, és az Eufrátesz bal partja mentén dúsan termő gabonaföldeket, datolyapálma ligeteket, legelőket, és zöldséges kerteket varázsoltak. Olyan tökéletes csatornarendszert alakítottak ki, amely ötezer évig fent maradt, és csak a tatárok romboltak le később. Érdemes lenne tanulni legalább a suméroktól (akik állítólag a rokonaink lehettek), hogyan kell az ilyen problémát kezelni. És abba kellene hagyni végre, csaknem négy évtizeddel a rendszerváltás után, a vízlépcső ellenes tudománytalan hisztéria keltést.

A szerző: környezetvédelmi szakember

Views: 124