Az alkotmány tulajdonképpen egy alaptörvény, egy nemzet, egy ország legfontosabb jogi dokumentuma. A társadalom működését biztosító alapelvek és szabályok összessége, ugyanakkor kifejezi az adott nemzet történelmi hagyományait, kulturális értékrendjét és a külvilághoz való viszonyát is. Mi, magyarok, már nagyon korán kialakítottunk egy sajátos alkotmányos hagyományt. Európában az angol Magna Carta (Nagy szabadságlevél) volt az egyik első olyan dokumentum, amely 1215-ben korlátozta a királyi hatalmat, és bizonyos jogokat biztosított a rendek számára. Bár modern értelemben nem tekinthető alkotmánynak, mégis fontos állomása volt az európai alkotmányos fejlődésnek.
1222-ben II. Endre kiadta az Aranybullát, amely a magyar nemesség jogait rögzítette, és bizonyos kérdésekben korlátozta a király hatalmát is. Az Aranybulla így a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb alapdokumentumává vált. Mivel nem vagyok sem jogász, sem történész, részletes alkotmányjogi elemzésekbe nem kívánok bocsátkozni, ezt meghagyom az alkotmányjogászoknak. A magyar jogfejlődés következő jelentős állomása Werbőczy István Hármaskönyve (Tripartitum) volt, amely 1514-ben jelent meg. Ez nem klasszikus törvénykönyv, hanem a magyar szokásjog nagy összefoglalása, amely évszázadokon át jelentős hatást gyakorolt a magyar joggyakorlatra és bíráskodásra.
A következő nagy történelmi fordulópontot az 1848-as áprilisi törvények jelentették. Az utolsó rendi országgyűlésen, 1848. április 11-én V. Ferdinánd király szentesítette azt a törvénycsomagot, amely megteremtette a modern parlamentáris kormányzás alapjait Magyarországon. Ezek a törvények lezárták a feudális korszakot, és megnyitották az utat a polgári átalakulás előtt. Azóta a magyar jogrendszer és az alkotmányosság számos változáson ment keresztül. Gyakran beszélünk „ezeréves alkotmányról”, de pontosabb úgy fogalmazni, hogy Magyarországnak hosszú történeti alkotmányos hagyománya volt, egységes, írott – úgynevezett kartális – alkotmánya azonban sokáig nem létezett. Az első modern, egységes írott alkotmány 1949-ben született meg, majd 1989-ben jelentős módosításokon ment keresztül. Az Orbán-kormány később új alaptörvényt fogadott el, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba.
Ideje lenne végre abbahagyni az „alkotmányosdit”, ezt a trükkös politikai mesterkedést, amelyben minden új rendszer a maga képére akarja átírni az ország legfontosabb törvényeit, miközben az „igazságos alkotmányosság” jelszavával próbálja bebiztosítani saját hatalmát. Minden politikai rendszer hajlamos arra, hogy saját világnézetét és érdekeit az alkotmány segítségével próbálja tartósítani. Ez azonban veszélyes lehet, mert az alkotmánynak nem egyetlen politikai oldal érdekeit kell szolgálnia, hanem az egész nemzet közös alapját kell képeznie. Magyarország történelmileg keresztény kulturális hagyományokra épült. Ez a hagyomány évszázadokon keresztül hozzájárult a nemzeti önazonosság megőrzéséhez, és segített abban, hogy az ország megtalálja helyét az európai civilizációban. Ugyanilyen fontos törekvés volt mindig a politikai önállóság és a nemzeti szuverenitás megőrzése, még akkor is, ha történelmünk során ez sokszor korlátozottan valósulhatott meg.
Talán kissé „bőbeszédűen”, de elmondtam a lényeget. Ha mégis egyetlen gondolatba kellene sűrítenem mindezt, azt mondanám: nem volna szerencsés, ha a Tisza Párt Magyar Péter vezetésével olyan politikai irányokat támogatna, amelyek a magyarság keresztény kulturális örökségét és történelmi önazonosságát fokozatosan háttérbe szorítják. Lehet modernkedni, lehet új jelszavakat keresni, lehet Európa kedvére beszélni, de egy nemzet nem attól marad életben, hogy megtagadja saját múltját. Aki túlságosan szégyelli történelmét, hagyományait, keresztény kultúráját, az előbb-utóbb saját hazájában is idegenné válik. És abból még soha semmiféle józan, működő ország nem született.
A szerző: közíró
Views: 73
Mélyen egyetértek a cikkel!
Valóban elgondolkodtató a magyar alkotmányos jogrendszer ősisége, mely követendő irány volt, ha az Aranybullát nézem, több mint 800 éven keresztül, de talán ide vehetném Szent István, fiához írt Intelmeit is, mely egyedülálló örökségünk. Később Werbőczy Tripartituma is hozzáadódott
a magyar joggyakorlathoz, a történelmi szokásjog kialakulásához. Tehát úgy vélem,politikai szándékkal nem érdemes toldozgatni-foltozgatni Alaptörvényünket, Alkotmányt módosítgatni, hiszen annak szellemisége már korábban is kiállta az idők próbáját.