„Ha a takarítónőket is felsorakoztatják, tán azok előtt is ellépdel…”
Amikor bevonultak a Parlament üléstermébe a tiszás képviselők, nem akartam hinni a szememnek. Egyforma középkék formaruhában, a fehér ingen egyforma mélykék nyakkendővel a férfiak úgy néztek ki, mint az ápoltak, akiket most hoztak ide egy csökkent szellemi képességűeket nevelő intézetből. Pontosan úgy öltöztették fel őket, mint a főápoló bácsit, így most lényegében véve 141 Magyar Péter volt jelen a teremben, mínusz az a pár nő, akiknek nem kellett ezt a melóskék formaruhát viselniük. Ültek, tapsoltak, felálltak, tapsoltak, visszaültek, figyelmesen hallgattak, derültek, szemöldököt ráncoltak, aztán megint tapsoltak, megint felálltak, megint állva tapsoltak ezek a jámbor magyarpéterek. Ennyit a kórusról. A szólista teljesítménye? Hát, kérem, jó hosszú volt. Egy óra 12 percen át tartott. Mondott mindent, ha kellett, dorombolt, ha kellett, vicsorgott. Isten bocsássa meg nekem, de amikor szemtől szemben provokálta a köztársasági elnököt, akinek a napirend értelmében nem volt módja szóban válaszolni a példátlanul otromba támadásra, arra gondoltam, hogy Sulyok Tamás elnök úrnak talán még most sem volna késő nemzetközi orvosi konzíliumot hívni össze annak céljából, hogy állapítsák meg, a frissen megválasztott miniszterelnök úrnak biztosan ép-e az elméje.
Nem kis dolog ez, komolyan kellene venni. Ide is idézem két kóros pszichés állapot ismérveit annak reményében, hogy ez a segítő szándékú felvetés talán hasznos lehet. Itt van példának okáért a hisztrionikus személyiségzavar, amelynek jellemzői a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, a kifejezett feltűnési vágy, a teátrális viselkedés, az állandó élmény- és újdonságkeresés.
Az ilyen betegek igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, élvezik, ha a középpontban lehetnek, és ezzel a viselkedésükkel könnyen beszippantják a körülöttük levőket a saját világukba. Ha nem rájuk irányul minden figyelem, kényelmetlenül érzik magukat, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ők képezzék a centrumot. Szeretik, ha zajlik körülöttük az élet, sohasem unatkoznak, hiszen mindig új impulzusokat keresnek, és felettébb extrovertáltak is, tehát a külvilág ingerei iránti nyitottság jellemzi őket. Ez a nyitottság szélsőséges, hiszen sokszor gátlástalanságba, azonnali szükségletkielégítésbe, veszélyes magatartásba torkollik. (Ebbe most nem mennék bele…) Az ilyen emberek kifejezetten vonzó személyiséggel rendelkeznek, és fantasztikus eszköztáruk van ahhoz, hogy elkápráztassanak, elbűvöljenek, úgymond elvarázsoljanak másokat. De felvetődhet a narcisztikus személyiségzavar vagy akár a pszichopátia problémaköre is. Mint tudjuk, az ilyen beteg mesterien használja ki a környezetét, céljai érdekében gyakran hazudik. A pszichopatának már az érzelmei is hiányoznak, ezért képtelen valódi bűntudatra, megbánásra vagy mély szeretetre. Jellemzi a felszínes báj, valamint a felelősségvállalás hiánya, mert a tetteiért sosem érez felelősséget, sőt áldozatait hibáztatja. Érzelmileg távolságtartó, döntéseit hideg számítás vezérli.
Tisztelt Elnök Úr! Ahogy a parlamenti alakuló ülés után a Kossuth térre kivezényelt katonák, majd a katonazenészek, sőt a kis tamburás gyerekek előtt is peckesen ellépdelt az új miniszterelnök úr, felébresztette bennem azon aggodalmat, hogy ha a takarítónőket is felsorakoztatják, tán azok előtt is ellépdel…
Szóval én úgy látom, van valami zavar az erőben, és ezt szeretném jelezni, amíg nem késő.
Forrás: demokrata.hu
A szerző: újságíró, a Demokrata hetilap főszerkesztője
Views: 81
