Csurka István vátesz (jövendőmondó), eszmetárs, a nemzetükért kiálló magyarok örökös bajtársa, a brüsszeli globál színjáték (bohózat) dramaturgja (szakértője) és a hazáért Wass Albert, Szabó Dezső módján sirató, egyben Istenre horkanó mondatok szerzője egy, még az utolsó orbáni pillanatokban (hetekben) készült és arcmásával díszített emléktáblát kap.
Csurka István vátesz (jövendőmondó), eszmetárs, a nemzetükért kiálló magyarok örökös bajtársa, a brüsszeli globál színjáték (bohózat) dramaturgja (szakértője) és a hazáért Wass Albert, Szabó Dezső módján sirató, egyben Istenre horkanó mondatok szerzője egy, még az utolsó orbáni pillanatokban (hetekben) készült és arcmásával díszített emléktáblát kap a pesti református Hazatérés Temploma árkádos előterében. (Az avatás május 15-én, pénteken volt – a szerk.)
Mivel, mint kezdtem is, korán érkeztem, egykedvű bámulással múlattam az időt az Isten háza előtti placcon. Elnéztem a madárkedvelő pestiek kiflivéggel felhizlalt Szabadság téri galambjait, tucatnyi Gombóc Artúrt, amint félrecsapott fejjel figyelték vitéz Nagybányai Horthy Miklós, mögötte Hegedűs Lóránt református püspök mellszobrát, meg a társaságukban a falra frissen felcsavarozott Csurka István-emléktábla körül kézifúróval, ecsettel, vaslétrával forgolódó melósokat. Az egyik munkás mellől a lépcsőházi kapun trendi hátizsákkal, vékony dongájú, erősen kopaszodó férfiember szökellt ki a térre, olyan táncléptekkel sasszézva a parlament irányába, mint akinek jókedvű éjszaka után lábában maradt a jamaicai bugi. Erre még a felhizlalt, egyébként szelíd tucatnyi Gombóc Artúr is riadtan rebbent szét. – Ez volt az a Zsolt, tudod, akiből most lett miniszter – szólt oda a fúrógépes betűfestő cimborájának. – Tudod na, az a vitustáncos, a parlament előtt vonaglott. Itt lakik a templom fölött, a hatodik emeleten. Akkor ő a Hegedűs a háztetőn! – kurjantott fel lelkesen, mint színes üveggolyóra lelt kisgyerek, a betűfestő.
Kora délután, kevéssel a kezdés előtt, kesernyés mosollyal jött elém, érzékelve a testvérével kapcsolatos jelenet borsát, ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész a galambok előtt eltáncolt egészségügyi miniszter testvérbátyja, akivel negyedszázados ismertségünk és nemzeti elköteleződésünk okán indultunk már MIÉP-es színekben országgyűlési képviselőnek, vezettünk az MSZP–SZDSZ 2002-es győzelmével megszüntetett, konnektorból kihúzott rádiót, a Pannont és akivel többször álltunk a független magyar bíróság előtt, mint irredenta, nacionalista, antiszemita, unióellenes, röviden csurkista csőcselék.
Zűrös Lóránt lelkész ezen napja, mert a templom előtti, az ultralibsik szemében bizonyára csak antiszemita, veszélyes csúfságnak ítélt mini, keresztény-nemzeti pantheonban Horthy kormányzó úr és püspök édesapja szobra mellett, kis ünnepség keretében Csurka István-emléktáblát is avatnak. Hozzászoktunk (szoktattak) bennünket ahhoz, hogy nagy magyarjainkra csak szűk körű ünnepléssel emlékezzünk, hiszen így megy ez magyar földön, mióta a világ a világ. Most is, tán már a Tisza kiáradásától megriadtak okán, érdeklődésben szegényes, de méltóságban takaros ünnepségecskére futotta. A mindig falsul, nemzetre csaholó liberálsajtó, újabban már Magyar Péter alias (kis) Rákosi propagandamédiája, most sem érez késztetést egy effajta nacionalista piknikre tájékoztatási kényszerből rárontani. Csurka ide vagy oda, nekik „seckojedno”. Inkább oda, mint ide!
Azért nélkülük, nem is hiányoznak, elkezdődik a szerény emlékezés. Beszélnek meg énekelnek szép sorban, akiket felkértek rá, közben a kis számú közönség olykor összesúg. Néhány hete avatták Hegedűs püspök úr szobrát, most pedig Csurka Pista bácsi kap emléktáblát – suttogja egyikük. Szerintem az új, Magyar-féle csalamádé hatalom alatt az ilyesmi lehetetlenség lesz. Mondja erre a másik: Én sem hinném, hogy Hegedűs egyházkormányzói öröksége és együtt állása Csurkával, no pláne Csurka munkássága belepasszolna a Tisza párt fősodratú kompetenciájába, nem áldoznának rájuk. Pedig az egyik Hegedűs gyerek, az a táncbohóc itt lakik a templom felett, de messze esett alma a fájától.
Huncut szemű asszonyság odaveti nekik: De az is lehet, hogy ez a Hegedűs gyerek sokat kortyolt Angliában, mert ott dolgozott a doktor úr, a transzatlantizmus, meg a liberalizmus méregkelyhéből. Megint az lesz nálunk, ami régen volt. Hallgatás, kussolás. Főhajtást, kézfogást, illendő elköszönést követően odakint a Szabadság téren még mindig csoportokba verődve szemlélődnek a felhizlalt pesti galambok – megannyi Gombóc Artúr. Csak akkor moccannak, ha száraz kiflivéget vetnek elébük vagy nagyokat rúgnak feléjük.
Utóbbiban ők is biztosak lehetnek.
Forrás: demokrata.hu
A szerző: közíró, újságíró
Views: 79
