Most küldtem el a honlapunk szerkesztőjének a PE-504 jelzésű összeállításomat, természetesen a klíma- és energetika tárgykörében. Ebből kiderül, hogy a zöld átállásnak már olyan súlyos következményei jelentkeznek a gazdaságban, hogy a befektetők már nem hajlandók a klímavédelem területén befektetéseiket kockáztatni. De most arra érzek belső indíttatást, hogy egy kis kitérőt tegyek. Nem hagy nyugodni a kérdés, hogy miért háborúpártiak a Nyugat vezetői.
Kitérőt teszek, mert egyre veszélyesebben készül a nyugati világ az orosz – ukrán háború eszkalálására. A károk, mind emberéletben, mind szenvedésben és a pusztításban napról-napra embertelenül folytatódnak. Egyértelműen azért, mert a nyugati vezetők támogatják a háborút, pénzel, fegyverrel és egyéb takargatott módokon. Óriási ezeknek a vezetőknek a felelőssége. Ezért ragadok tollat. Mert, hogy ők a felelősök abban biztos vagyok. A nagy NYUGAT vezetői nem szeretnek olvasni. Történelmi ismereteik rendkívül hiányosak, ezért nem is képesek tanulni a múltból, a múlt hibáiból. Pl. az I. és II. világháború akkori vezetőinek súlyos hibáiból. Ezért most elkövetik ugyanazokat a hibákat. Ennek felfedéséhez segítségül hívom Patrick J. Buchanan CHURCHILL, HITLER és a „SZÜKSÉGTELEN” HÁBORÚ c. könyvét (Rubicon Intézet, 2022.).
A könyv Mi TÖRTÉNT VELÜNK? előszava a következő idézettel kezdődik: „Történt pedig […] Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre és megölte.” (Teremtés 4, 8) Kiragadott idézetek az Előszóból, a könyvből és a könyv hátlapjának summázatából (kommentárok nélkül): Mindaz, amit magunkkal kapcsolatban jelenleg világosan láthatunk, annyi, hogy a nyugat haldoklik. (…) Valamikor a múlt században a nyugati ember elvesztette hitét önmagában, civilizációjában és meggyőződésében, ami naggyá tette. Tagadhatatlannak tűnik, hogy nyugaton a kereszténység haldoklik, és helyét egy harcos szekularizáció foglalja el, noha az okok vitathatók maradnak. De nincs vita a fizikai sebekről, amelyek halálosnak bizonyulnak. Ezeket a sebeket az I. és II. világháború okozta, egy 30 éves háború két fázisa, amelyet a jövő történészei a Nyugat nagy polgárháborújának fognak nevezni. Ez a két háború nemcsak elvitte a Nyugat legjobb és legbátrabb embereinek millióit, hanem létrehozta a leninizmus, sztálinizmus, nácizmus és fasizmus fanatikus ideológiáit is, amelyek többet mészároltak le az általuk rosszul kormányzott népekből, mint amennyi halottja volt a tíz évnyi küzdelemnek a csatamezőkön. (…)
E könyv által feltett kérdések óriási jelentőségűek, de egyszerűek: e háborúk, a magunkra kimért halálos sebek, szükségszerű vagy választott háborúk voltak? És ha választott háborúk voltak, kik taszítottak bele minket ezekbe az irtózatos, öngyilkos háborúkba, amelyek előmozdították civilizációnk halálát? Kik azok az államférfiak, akik felelősök a Nyugat hanyatlásáért? (…) Ha Sir Edward (angol lord) felfedte volna a kabinet előtt titkos tárgyalásait Franciaországgal és azt a morális elköteleződést, amely ezekkel létrejött – hogy Britannia köteles háborúba lépni, ha Franciaországba betörnének -, a kabinet elvetette volna az ő politikáját, amit a parlament is elutasított volna. Churchill később ennyit elismert:
„Ha 1912-ben a Külügyminisztérium hidegvérrel hivatalos szövetségkötést javasolt volna Franciaországgal és Olaszországgal {…} az akkori kormány ehhez sohasem járult volna hozzá.” „Semmilyen alkut nem kötöttünk. De erkölcsileg el voltunk kötelezve Franciaországnak” – írta Churchill. Elismeri, hogy ő és Grey (külügyminiszter) erkölcsileg elkötelezték magukat egy olyan háború mellett, amelyről tudták, hogy a kormány és a parlament ellenzi. (…) Grey Franciaországgal kötött titkos megállapodásának jelentőségét nehéz túlértékelni. (…) A gyülekező viharfelhők közepette Churchill következetesen erőltette a beavatkozást és végső soron a háborút. (…) Amikor a németek – Britannia háborús pártjának örömére – a Belgium függetlenségét elismerő 1839 évi szerződést „papírfecninek” tekintették, Grey és Churchill bizonyára mérhetetlenül megkönnyebbült. A hadüzenet az ő győzelmük volt. És amikor a brit hadosztályok átkeltek a csatornán, titkos terveiknek megfelelően nem a kis Belgium megsegítésére, hanem egyenesen Franciaországba érkeztek. (…)
A britek és a franciák a négyéves vérhullatás után, ami nekik összesen 2 millió halottjukba és 6 millió sebesültjükbe került, szembeszálltak Wilson enyhe feltételeivel. (…) Franciaországnak sikerült elérnie a teljes igényét a kártérítésre „mindazon kárért, amelyet Németország agressziója a szövetségesek polgári lakosságának és tulajdonának szárazföldön, tengeren és a levegőből okozott.” Mattthias Erzbergerre, a Katolikus Centrumpárt vezetőjére – aki sürgette a német honfitársait, hogy fogadjanak el egy fegyverszünetet – bízták a hálátlan feladatot, hogy találkozzon Ferdinand Foch marsallal, a szövetségesek főparancsnokával, és írja alá a fegyverszüneti egyezményt. Erre a champagne-i erdőben, egy vasúti kocsiban került sor 2018. november 11-én. Erzbergert majd 1921-ben a Fekete-erdőben meggyilkolják a „november 11-i bűnéért”. (…)
John Maynard Keynes, aki a brit delegáció tagja volt, hazatérése után A béke gazdasági következményei címmel kiadott egy szókimondó könyvet, amely a szövetségesek vezetőit azzal vádolta, hogy bosszúálló békét hoztak létre, amely Németország adóságokkal történő összezúzásával szükségképpen új háborút készit elő. Hasonló megállapításra jut a szocialista H. N. Brailsford, Anglia vezető külpolitikai gondolkodója. 1920-ban a Párizs környéki békeszerződésről ezt írja: „A legnagyobb bűncselekmény volt hárommillió németet alávetni a cseh uralomnak.” (Hogy mennyire volt bűncselekmény, azt mi magyarok pontosan tudjuk. – PE.) A versailles-i igazságtalan békeszerződés magában hordozta egy újabb háború feszültségeit, és ezzel rá is térhetünk a II. világháború felelőseinek kiderítésére:
A kiváltó esemény két hónappal az Anschluss után történt, amikor Hitler még ünnepelt. Szóbeszédek kezdtek terjedni egy közeli német invázióról Csehszlovákia ellen. A híresztelések persze hamisak voltak, és van ok azt hinni, hogy maguk a csehek terjesztették azokat. Benes tudtával, aki elrendelte a mozgósítást. Mihelyt a hírek bejárták Európát, London figyelmeztette Berlint, hogy invázió esetén Britannia nem lenne tétlen. Párizs és Moszkva pedig megújította Prága iránti elköteleződését. Hitler hirtelen egy nagyszabású válság központjában találta magát, melyet egyáltalán nem ő okozott. (…) Úgy tűnt tehát a brit elvek (az önrendelkezési jog támogatása) és a brit politika (a tartós béke építése Versailles igazságtalanságainak korrigálása által) azt követelik, hogy Benesre nyomást gyakoroljanak: adja oda Szudéta-vidéket Németországnak, ahol a szudétanémetek élni akarnak. (…)
Végezetül Nagy-Britanniának hiányzott az ereje és a stratégiai hatótávolsága, hogy megmentse Csehszlovákiát, és Chamberlain ezzel tisztában volt. (…) München után, amikor Nagy-Britannia és Franciaország azt javasolta a cseheknek, hogy engedjék át a Szudéta-vidéket, a csehszlovák hadsereg egy puskalövés nélkül passzív maradt. Benes úr elmenekült. (…) Ebben a hónapban (1938. szept.) Amerika arról tájékoztatta Franciaországot, hogy háború estén az USA a semlegességi törvény értelmében nem tudná leszállítani azokat a harci repülőgépeket, amelyeket Franciaország már megvásárolt. Roosevelt üzenete: ez az önök háborúja, nem a miénk. (…) Chamberlainnek igaza volt abban, hogy Szudéta-föld önmagában nem ér meg egy háborút. De tévedett, amikor azt hitte, ha oda adja azt Hitlernek, ezzel az időn kívül bármi mást nyerhet. (…)
1938-ban Ausztria és a Szudéta-föld birtokbavételével Hitler 10 millió némettel gyarapította birodalmát egyetlen puskalövés nélkül. Mégis mítosz azt mondani, hogy München közvetlenül vezetett a második világháborúhoz. Ez diplomáciai vereség volt, de Nagy-Britannia nem emiatt lépett háborúba. A második világháború casus bellije egy hat hónappal későbbi döntésből következett, amely belevonta Angliát rosszkor, rossz helyen, rossz okból egy hatéves, halálos háborúba. Ez a döntés a legnagyobb baklövésnek fog bizonyulni a brit történelemben. (…)
1939. március 31-én Chamberlain az alsóházban bejelentette a huszadik század legvégzetesebb brit deklarációját: Most tájékoztatnom kell a Házat, hogy (…) minden olyan esetben, ami világosan fenyegeti a lengyel függetlenséget, és a lengyel kormány ennek megfelelően elkerülhetetlennek véli, hogy ellenálljon nemzeti erőivel, Őfelsége kormánya kötelezve fogja érezni magát, hogy azonnal megadjon a lengyel kormánynak minden segítséget, amire képes. Erről biztosítékot adott a lengyel kormánynak. Halifax szavaival éle Neville Chamberlain feje tetejére állította a brit politikát. A brit kormány ezzel elkötelezte magát, hogy harcolni fog Lengyelországért. (…)
Chamberlain ugyanazt a baklövést követte el, mint a császár 1914-ben. Lengyelországnak „biankó csekket” adott egy európai háború indítására vonatkozóan. (…) A Lengyelországnak adott garancia, amelyet Churchill lelkesen üdvözölt, öt hónappal később arra fogja kényszeríteni Nagy-Britanniát, hogy hadat üzenjen Németországnak. (…) A háborúról vagy a békéről szóló döntést Chamberlain és kormánya szándékosan helyezte Beck ezredes és fegyvertársai ideges kezébe. Ez előzmény nélküli volt. Ez alkotmányellenes is volt. Az is világos, hogy Chamberlain (…) nem értette, hogy mit is tett. (…) Chamberlain arra vállalkozott, hogy egyoldalú garanciát ad egy olyan keleti országnak, amelyet politikailag alkalmatlan „ezredesek” juntája irányított, akik egészen a jelen pillanatig szorosan együttműködtek Hitlerrel, akik, mint hiénák csatlakoztak Hitlerhez Csehszlovákia feldarabolásában, és akiknek országa katonailag védtelenné vált, éppen azon német hódítások által, amelyeket Britannia és Lengyelország segített elérni a birodalomnak. (…)
A biztosíték feltétel nélküli volt, egyedül a lengyelekre volt bízva annak eldöntése, hogy igénybe veszik-e azt. (…) Az angol-lengyel nyilatkozat nemcsak megkötötte Hitler kezét, de ahhoz vezette, hogy elvesztette a fejét. Néhány órán belül megrendelte a terveket a Lengyelország lerohanására szolgáló Fall Weiss (Fehér terv) hadművelethez. Az első rendelkezést a szeptember 1-jei kezdettel tervezett hadműveletre Hitler vezérkari főnöke, Keitel tábornok adta ki április 3-án, három nappal Lengyelország háborús garanciájának bejelentése után. (…) A Brit motivációk és szándékok rossz értelmezése okozta, hogy Hitler elindult a Lengyelország elleni háború felé, amely mostanra már háborút jelentett Britanniával és Franciaországgal. (…)
Beck messzire vitte Lengyelországot azon az úton, amely a háborúba és a nemzeti pusztulásba vezetett. Az ilyen politika közvetlenül a katasztrófa felé mutatott. (…) Mussolini nem sokáig duzzogott. Három héttel azután, hogy Hitler berobogott Prágába, Mussolini Albániába küldte hadseregét, megkondítva a vészharangot Párizsban és Londonban. Görögország következik? Vagy Románia?
Stb. – stb. … Még hosszan sorolhatnánk.
Végül a könyv hátoldaláról rezüméként: Mi történt azokkal a nemzetekkel, amelyek egy évszázaddal ezelőtt még uralták a világot? Patrick J. Buchanan amellett érvel, hogy a brit államférfiak és főleg Winston Churchill hibái okozták a Nyugat halálos sebeit.
-
Az első hiba a brit belső kabinetnek az a titkos döntése volt 1906-ban, hogy német–francia háború esetén brit hadsereget küldenek át a La Manche csatornán, hogy beavatkozzon. Ha a német császár tudta volna, hogy a Brit Birodalom harcot vállal Franciaországért, határozottabban lépet volna fel, hogy megállítsa a háborúba sodródást 1914 júliusában.
-
A második hiba a bosszúállással terhes versailles-i békeszerződés volt, amely súlyosan megcsonkította Németországot s németek millióit helyezte cseh és lengyel fennhatóság alá, megsértve a fegyverszüneti feltételeket és Woodrow Wilson 14 pontját.
-
A harmadik hiba az a brit döntés volt, hogy behódoltak az USA követelésének, és eltaszították maguktól a 20 éve hűséges japán szövetségest.
-
A negyedik baklövés az az 1935-ös döntés volt, hogy megbüntetik Itáliát etiópiai gyarmati háborújáért. London lerombolta Britannia, Franciaország és Olaszország tresai frontját, amelyet Mussolini kovácsolt össze Németország féken tartására, és Mussolinit bekergette Hitler karjaiba, akit valójában megvetett.
-
A legsúlyosabb hiba pedig az az 1939-i határozat volt, amely szerint a britek háborús garanciát nyújtottak a lengyel ezredesek rendszerének, amely szerepet vállalt Csehszlovákia feldarabolásában.
Mindazonáltal Churchillnek abban biztosan igaza volt, hogy a háborút, amelybe beléptek, „szükségtelen” háborúnak kell neveznünk.
* * *
Ennyi talán elegendő az idézetekből, hogy a tanulságokat levonhassuk az orosz-ukrán háború eszkalációjával fenyegető helyzetben. Kimazsolázni egy közel 400 oldalas könyvből a fontosnak vélt mondatokat nem könnyű, pláne akkor, ha egy konkrét kérdésfelvetésre várjuk a választ. Ebben az esetben meg pláne nehéz volt, nagyon nehéz volt, mert ebben a könyvben egyetlen felesleges mondat sincsen. Nemrég írtam, hogy minden jelenlegi nyugati vezető politikusnak, kormánytagnak előírnám kötelező olvasmánynak ezt a könyvet. Addig nem engedném ki abból a már többször emlegetett mély kőszénbányából (amelyet a zöld átállás jegyében bezártak), ahová leküldeném őket egy kis önismereti és gondolkodási kikapcsolódásra, amíg el nem olvassák, mármint a könyvet. Már azért is, hogy legalább ezalatt se hozhassanak újabb rossz döntéseket.
Talán a legfontosabb tanulság, hogy ez a háború is teljesen szükségtelen. Semmit sem old meg. De már a „kezdete” is szükségtelen volt. Nem kellett volna Oroszországot provokálni a kijevi un. forradalom megszervezésével és pénzelésével, az oroszbarát kormány eltávolításával. Ez annál is inkább elítélendő, mert a Nyugatnak nem is a demokráciaexport volt a fő célja, hanem Ukrajna (területének) megszerzése hatalompolitikai céljaihoz. Súlyos döntés volt Oroszország szomszédságába NATO-fegyvereket telepíteni. Ez egyértelműen háborúpárti és nem békepárti gondolkodás. A második nagy hiba, hogy az EU vezetői mérlegelés és gondolkodás nélkül azonnal beálltak a háborúpárti politika mögé (lásd föntebbi harmadik hibát). Az EU garanciát vállalt Ukrajna támogatására, önsorsrontó szankciós politikájával és fegyverek szállításával (l. föntebb az utolsó pontot). Ezzel máris bekeveredett a háborúba.
Az ismertetett könyv megnevezi a fő felelősöket. Az orosz-ukrán háborúról is születnek majd történészi értékelések, amelyek majd megnevezik név szerint a főkolomposokat. Nem nagy hibával már most is megtehetnénk, de hagyjuk ezt inkább a történészekre, hiszen majd sok minden még kiderül, amikről most még nem tudhatunk. A politika, különösen a hatalmi politika bugyrai nemcsak az I. és II. világháború elött, alatt és után voltak emberellenesek (finoman szólva), hanem ma is azok. Nevezzük az egyszerűség kedvéért „háborúpártiságnak”. Egyetlen fegyver, hatékony fegyver létezik ezzel az embertelen politikával szemben: a békepártiság.
Minden esetre ne a fegyvergyártókra és a fegyverkereskedőkre hallgassunk! És azokra sem, akiket ők lefizetnek. Érdekes, hogy hogyan megszaporodtak az utóbbi időben un. NGO-k, és a világméretű szervezésük a „háborúpárti” politika végső csápjaiként. És a „háborúpárti” médiumokról, szerkesztőségekről, szerkesztőkről és újságírókról se feledkezzünk meg, akik végrehajtói a megtévesztés, a félrevezetés, a hazudozás és a manipuláció politikájának. Ezek a fegyverek sokkal ártalmasabbak, mint az igazi fegyverek. Következésképpen a békepárti politikának is fel kell fegyverkeznie a leleplezés, a felvilágosítás, a meggyőzés, a józanság, a realizmus, az igazság és az értékelvűség fegyvereivel. E folyamat örvendetesen megindult világszerte, de az igazi küzdelem még hátravan. Mindenesetre világméretekben többségben vannak a békepártiak, akiknek összefogása is már folyamatban van.
Európa jövője attól függ, hogy a kívülről vezérelt háborúpárti politikáját felhagyva át tud-e térni az önálló békepárti politikára. Természetesen az sem mindegy, hogy mikor és milyen körülmények között. Ehhez kell segítségül hívni az I. és II. világháború tanulságait. Visszatérve a szakmánkhoz és a bevezető gondolatokhoz: ha Európa visszatér a békepárti politikájához, akkor a biztonságos és megfizethető energiaellátása is újra megvalósul.
(2024. 10. 04. Emlékezve az 1956-os forradalom leverésére Budapest ellen vezényelt szovjet tankok jog- és szabadságtipró dübörgéseire.)
PE-Energia Akadémia
Views: 81
