A cím Ady Endre 1916 őszén írt versének címe. Az akkor már régen beteg költőt még jobban letörte a világháború szörnyűsége, a szomorú fejlemények, hiszen a kezdetektől fogva látta, hogy a háborúval egy nagy katasztrófa zúdul a nemzetre. Múltkori cikkemben az emberről, emberekről írtam, és kiemeltem, hogy az emberséget nem szabad feladni. Ady tudta és kimondta, hogy a háború a társadalmi embertelenség egyik legaljasabb megnyilvánulása.
A magyar költőzseni halála óta több mint száz év telt el, és a dolgok azóta sem fordultak jóra, sőt az embertelenség ma már társadalmi életünk része lett. Bárhová nézünk, látni, hogy a kapitalista, úgynevezett demokratikus rendszerekben csak olyan társadalmi, erkölcsi értékeknek van jelentőségük, amelyeket pénzben lehet kifejezni, a többi nem érdekes. Az embernek akkor van értéke, ha pénzben mérhető dolgot tud előállítani, aki ebből kimarad, teherré válik. Az erkölcsi normák lassan ismeretlenné válnak, a pénz és a hatalom megszerzése került a világon az első helyre. A világ vezető vallási kultúráiban mindenütt és minden korban az emberi méltóság megőrzésére, egymás megsegítésére, egyszóval: emberségre tanították az embereket. Véglegesen eltűntek ezek az idők, minden megváltozott? Igen, ez a valószínű, hiszen a kereszténység eredeti elképzelései – mint felebarátunk szeretete, a másik iránti együttérzés és önzetlenség, az egyszerű élet megbecsülése – már nincsenek jelen életünkben, annak ellenére, hogy a közbeszédben még mindig egy nyugati keresztény kultúráról beszélünk.
A dolog szellemi hátteréről és jelentőségéről keveset szólunk, pedig vitathatatlan tény, hogy a nyugati kultúra és civilizáció bölcsője a keresztény vallás. Ha Jézus nem születik meg, vagy másképp alakulnak a dolgok – például nincs kereszthalál –, akkor nincs kereszténység, és akkor a mi híres, sokak által ma is nagyra becsült kultúránk nem létezne. A liberálisok erre azt mondhatnák: jó, akkor kialakult volna valami más. Akinek azonban akár csak kevés köze van kultúránkhoz, nehezen képzelheti el azt Dante, Molière, Shakespeare és Goethe nélkül, vagy mi magyarok Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady és Jókai nélkül. A vallás és a kultúra egységét nem lehet tagadni: sehol a világon nem alakult ez másképp. Az már csak paradoxon, hogy ezt az egységet – amelyet a vallás és a kultúra alkot – különböző megnyilvánulási formákban találjuk meg (egyiket a templomban, másikat a színházban).
A kultúrát, amit magunkévá tettünk, nem lehet helyettesíteni semmivel: ha elveszítjük, nincs mivel pótolni. T. S. Eliot amerikai költőóriás szerint a kultúra nem más, mint amiért érdemes élni. Mennyire igaza volt. A vallás és kultúra viszonyát – sőt létjogosultságát is – megrendítette a kapitalizmus létrejötte. Sokan ebben ellentmondást látnak, pedig a dolog egyszerű: a kapitalizmus, hogy fennmaradhasson és működőképes legyen, nem lehet emberséges, mert az ember ember általi kizsákmányolására épül. A kapitalizmus rendszerének központi eleme a kizsákmányolás, a vallás lényege viszont az ember ember iránti szeretete: segítőkészség, empátia, emberség.
A szekularizáció nagymértékben csökkentette az egyház erejét, hatalmát és befolyását, főként az emberek lelki nevelését illetően, de ez csak részben sikerült, és a Nyugat – beleértve Amerikát és Európát – még sokáig keresztény maradt. A XX. század két szörnyű világháborúja talán még meg is erősítette az emberek hitét, bizalmát Isten iránt, ami természetes ősi emberi reakció: bajban ösztönösen Istenhez fordulunk. A XXI. század viszont már nem a kereszténység évszázada. A mai ember nemcsak hogy nem vallásos, nem jár templomba, nincs kapcsolata az egyházzal, de magánéletéből és gondolkodásából is hiányzik a hit. Megjegyzem: nem statisztikákra alapozom véleményemet, hanem személyes tapasztalatra. Hozzáteszem, a világnak nagyon nagy veszteség lenne, ha a keresztény kultúra és civilizáció eltűnne. Pedig, ha gyors megoldást nem találunk, sorsunk megpecsételődik.
Május 9-én volt a Schumann-terv 76. évfordulója. A nyilatkozatról most csak annyit, hogy a II. világháború utáni egyik legjelentősebb politikai gondolat Európáról és a világról. Egyik legfontosabb tétele: „A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.” De tőle származik az a gondolat is: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” A keresztény gondolkodás lehet unalmas, régimódi a mai ember számára, de alapja az emberiesség. Ezt nem lehet elfelejteni, és ha ezt valódi, őszinte érzéssel magunkévá tesszük, még sok minden megmenthető.
A szerző: közíró
Views: 60
