Egyre magasabb az energia importunk, amely villanyáram esetén ma már 30% körül mozog, primer energia hordozók esetén pedig elérheti a 80-90%-ot. Ezzel ki vagyunk szolgáltatva az exportőröknek, ami zsarolássá is fajulhat, amint azt több példa mutatja. Energia szegénységünk gyakran hangozatott indoka az, hogy erőforrásokban szegény ország vagyunk, ez azonban nem felel meg a valóságnak. Az energia szegénységünket minimálisra lehetne csökkenteni, ha kihasználnánk a saját erőforrásainkat. Ezt azonban akadályozza a rendszerváltás óta következetesen folytatott hibás energia politikánk, valamint az EU által ránk kényszerített ésszerűetlen „klímavédelmi” korlátozások. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hosszabb távon el kell érni a „net zero” széndioxid emissziót, amelynek érdekében fokozatosan ki kell küszöbölni a szén, a kőolaj, és a földgáz használatát, a közlekedést pedig át kell állítani villamos hajtásra, és az így megduplázódott villanyáram igényt majd szélturbinákkal és napelemekkel kell megtermelni. Sőt a radikális zöldek még az atomerőműveket, és a vízerőműveket is be akarják tiltani, pedig ezek nem bocsátanak ki széndioxidot.
Az EU követelményei egyrészt tudománytalanok, másrészt műszakilag megvalósíthatatlanok. De ha mégis megvalósulnának, akkor sem lehetne ezzel a módszerrel megállítani az éghajlat évmilliók óta tartó szakadatlan változását, amelyben az egyetlen állandó tényező maga a változás. A bolygó hőmérséklete ugyanis kb. 100-120 ezer éves ciklusokban változik. A ciklusokon belül a mostaninál sokkal hidegebb időszakok a gyakoribbak, amelyek során, évezredeken keresztül, Európa nagy részét, télen-nyáron folyamatosan, több száz méter vastag hó és jég borítja. Jelenleg azonban egy viszonylag enyhébb, interglaciális időszakban élünk, amikor a jegesedés átmenetileg visszahúzódik a sarkok felé. Az emberiséget nem a felmelegedés fenyegeti, inkább az, hogy befejeződhet a kellemesen enyhe időszak, és Európa területének nagyobb része ismét tartósan eljegesedik. Ld. https://www.dandebat.dk/eng-klima5.htm
Megalapozatlan az a propaganda is, amely szerint a széndioxid szennyező anyag. Az iskolában is azt tanultuk, hogy az ember és az állatok oxigénben dús levegőt lélegeznek be, és széndioxidban dús levegőt lehelnek ki. A növények azonban fordítva működnek. Kivonják a levegőből a széndioxidot, és ennek felhasználásával szintetizálják azokat a szerves vegyületeket, amelyek táplálékul szolgálnak az embereknek, és takarmányul az állatoknak. A növények ezen képessége bámulatos, hiszen a levegő nagyon csekély széndioxidot tartalmaz, mivel a jelenlegi 400 ppm széndioxid szint mellett 10 ezer levegő részecske között mindössze 4 darab széndioxid molekula található. Becslések szerint, ha a levegő széndioxid tartalma 300 ppm-re csökkenne, az a mezőgazdasági terméshozamok 20-25 százalékos csökkenését okozná, ha pedig megduplázódna, ugyanekkora hozam növekedésre lehetne számítani. Ld. http://www.realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=8368
Mint említettük, az EU irányelvei szerint a villanyáram nagy részét, lehetőleg az egészet, szél- és naperőművekkel kívánják megtermelni. Ez azonban műszakilag nem megoldható, mivel ezek nem akkor termelnek áramot, amikor kellene, hanem amikor megfelelő a napsütés, és megfelelő sebességű a széljárás. Ezért szükséges lenne a túltermeléses időszakban termelt áramot akkumulátorokban tárolni, aminek nincs realitása. Ha ugyanis összeadjuk a világon jelenleg működő összes akkumulátor kapacitását, ezek összesen kb. annyi villanyáramot tudnának csak tárolni, amennyit az EU országokban 6 és fél óra alatt fogyasztunk el. Ha pedig a közúti közlekedést is átállítjuk villanyautókra, a villany fogyasztás megduplázódik. További probléma, hogy az ilyen erőművek üzemképes élettartama nagyon rövid, és a rövid életük alatt is a kapacitás kihasználásuk nagyon alacsony. A rövid élettartam főleg annak köszönhető, hogy a fontos szerkezeti elemeik nem védett helyen, zárt térben helyezkednek el, hanem a szabadban, ahol ki vannak téve viharnak, jégesőnek, savas esőnek, villámcsapásnak, és egyéb környezeti ártalomnak, ezért gyakran meghibásodnak, és hamar tönkremennek.
Ráadásul az ilyen beruházáshoz nagyon sok különleges és drága anyag szükséges (ritka földfémek, speciális ötvöző anyagok, stb.), és hatalmas területet foglalnak el a természet és a mezőgazdaság rovására. Amikor pedig tönkremennek, a lebontásukkor hatalmas mennyiségű veszélyes hulladék marad hátra, amelynek az ártalmatlanítása nagyon sokba kerül. A kiszámíthatatlan, bizonytalan működésük pedig súlyos hálózati instabilitásokat okozhat, amelyek kiszabályozása többe kerülhet, mint maga a megtermelt zöld áram. A zöld villany egyáltalán nem olcsó, aminek oka, hogy nagyon kicsi az ilyen erőművek kapacitás kihasználtsága és rövid az üzemképes élettartamuk. Vegyünk példaként egy átlagosnak mondható szélerőművet, amelynek az üzemképes élettartama 20 év, a kapacitás kihasználtsága pedig 20 %, ami azt jelenti, hogy az erőmű a működése során mindössze annyi villanyáramot termel, mintha csak 4 évig működött volna teljes kapacitás kihasználtsággal. Ugyanezen adat egy átlagos naperőmű esetén kb. 3 év. Minden egyéb ismert erőmű típus estén ez az adat 30 és 60 év között van.
Ez azt jelenti, hogy egy zöld erőmű a teljes üzemképes élettartama alatt általában tized annyi áramot sem képes termelni, mint bármely azonos névleges teljesítményű „nem zöld” erőmű. És azt is jelenti, hogy a zöld áram a legdrágább áram. Ha még azt is számításba vesszük, hogy a kiszámíthatatlan működésű, és tiszavirág életű zöld erőművek felépítése és a lebontásuk után hátramaradó hulladékok kezelése mekkora környezetszennyezéssel, és mekkora széndioxid kibocsátással jár, kiderülhet, hogy ez a megoldás gyakorlatilag alig jelenthet még széndioxid emisszió megtakarítást sem. Az sem véletlen, hogy az ilyen erőművek működtetése hatalmas állami támogatást igényel, természetesen az adófizetők pénzéből. Amerikában például 2010 és 2019 között a különféle erőművek áramtermelésének állami támogatása a következő volt:
Naperőmű: 82,46 USD/MWh
Szélerőmű: 18,86 USD/MWh
Geotermikus erőmű: 9,18 USD/MWh
Atomerőmű: 1,93 USD/MWh
Szén erőmű: 0,73 USD/MWh
Vízerőmű: 0,53 USD/MWh
Olaj és gáz erőmű: 0,39 USD/MWh
Ld. https://www.texaspolicy.com
Nagyon is ésszerű volt, hogy az USA kilépett a klímaegyezményből, megszüntette a zöld erőművek irreálisan magas állami támogatását, ezzel jelentősen tovább növelve a gazdasági verseny előnyét az EU-val szemben. Ami a saját ki nem használt erőforrásainkat illet, energetikai szempontból a legnagyobb ilyen erőforrásunk a szénvagyonunk, de rendelkezünk hasznosítható mennyiségű földgáz (palagáz) és kőolaj vagyonnal is. A KSH 2024 évi adatai szerint a ki nem bányászott szén készletünk 2024-ben 8371 millió tonna (Mt), megoszlása pedig a következő: 1915 Mt fekete kőszén, 2250 Mt barna kőszén, és 4206 Mt lignit. Ld. https://www.ksh.hu/stadat_files/fol/hu/fol0004.html
A szén készletünk kb. 3/4 része gazdaságosan kibányászható lenne. Ekkora mennyiséggel annyi villanyáramot lehetne termelni, amennyit 200-250 év alatt fogyasztunk el. A szén azonban nem csupán arra való, hogy elégessük. Szénből szintézis gáz gyártható, amely nyersanyagként használható olyan vegyipari technológiákhoz, amelyekhez főleg földgázt használunk, pl. műtrágyák, növényvédő szerek, műanyagok, festékek, ragasztók, stb. Sőt szintézis gázból folyékony üzemanyagokat is lehet gyártani, és az ilyen technológia akár gazdaságos is lehet, ha a nyersolaj ára tovább emelkedik. Érdemes és fontos az atomenergia kapacitás növelése mellett kihasználni a szénben rejlő lehetőségeket, és legalább a könnyen kibányászható lignitet villanyáram termelésre hasznosítani, és érdemes lenne még azt is megvizsgálni, nem érné-e meg újra indítani az urán bányászatot is. Ld. https://tollesigazsag.hu/2026/05/01/lorant-karoly-atomenergia-a-legkenyesebb-pont-a-centrifugak/ További ki nem használt erőforrásunk a Vízenergia, amely az EU irányelvei szerint is kiemelt fontosságú, olcsó, szabályozható megújuló energia, és amellyel megtermelhető lenne a hazai áramfogyasztás kb. 10%-a. Már régen meg kellett volna építeni a Dunán legalább három duzzasztóművet, rajta áramtermelő erőművekkel. És ez nem csupán áramtermelés szempontjából lenne fontos.
A Duna felső szakaszán több tucat vízlépcső van, amelyek visszatartják a hordalékot. Emiatt a Duna hazai szakaszán a meder folyamatosan mélyül, és a vízszint csökken, amit tovább erősít, hogy a melegedés miatt csökken a folyó vízhozama. Fontos vízépítési elv, hogy ha egy folyón duzzasztómű épül, utána a folyót a torkolatig be kell lépcsőzni. A Duna vízszintje kapcsolatban áll az egyre inkább sivataggá váló Homokhátság talajvíz szintjével. A Duna vízszintjének stabilizálásával meg lehetne állítani ezt a folyamatot, és megoldható lenne a Homokhátság vízpótlása és öntözése. Vízlépcsők építése fontos lenne a Duna megfelelő hajózhatósága érdekében is, amely jelenleg nem képes teljesíteni a nemzetközi szerződések szerinti kötelezettségeket. Ld. https://klimarealista.hu/vizgazdalkodas-es-vizenergia-magyarorszagon/
A jelenlegi kiszolgáltatott energia helyzet rendbe hozása csak akkor történhetne meg, ha tisztázzuk a valós tényeket, feltárjuk és nyilvánosan megbeszéljük a rendszerváltás óta szőnyeg alá söpört problémákat, tabuként kezelt témákat, amelyekkel kapcsolatban évtizedek óta állami szintű dezinformációs propaganda folyik, tekintet nélkül arra, hogy mikor melyik párt kormányoz, és melyik van ellenzékben. Tipikus példa a Bős-Nagymaros ügy, amellyel kapcsolatos perben a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet angol és francia nyelven. Az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy Magyarország szerződést szegett, mert nem volt joga 1989-ben leállítani a nagymarosi beruházást, Szlovákiának viszont joga volt 1991-ben megvalósítani a Duna vizének a szlovákiai felvízi csatorna felé való elvezetését szolgáló ún. „ideiglenes megoldást”. Részlet a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997.09.25. napon hozott ítéletéből a Bős-Nagymaros perben:
155. Ezen okból a Bíróság (1) a Külön-megállapodás 2. fejezetének 1. bekezdése kérdésében
A) Tizennégy szavazattal egy ellenében megállapítja, hogy Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni, majd később, 1989-ben leállítani a nagymarosi beruházás munkálatait és a bősi beruházás rá eső részét, amiért az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződésben és egyéb, ahhoz kapcsolódó dokumentumokban felelősséget vállalt.
B) Kilenc szavazattal hat ellenében megállapítja, hogy Csehszlovákiának joga volt folytatni 1991. novemberében az „ideiglenes megoldás” megvalósítását, a Külön-megállapodás által meghatározott módon.
Ld. http://www.bos-nagymaros.hu/jog/haga/hagaiitelet.htm
Úgy is mondhatjuk, hogy bár az ítélet a szlovák felet is elmarasztalta néhány másodrendű részletkérdésben, a pert a legfontosabb kérdésekben a magyar fél elveszítette.
Mindezek ellenére a hivatalos állami propaganda a mai napig azt állítja, hogy a pert megnyertük. Pedig jobban járnánk, ha elfogadnánk az ítéletet. Mert akkor jogosan tarthatnánk igényt a bősi 720 megawattos erőmű áramtermelésének a harmad részére, az ítélet, valamint az eredeti beruházási szerződés alapján, méghozzá visszamenőleges hatállyal, mivel az esésmagasság harmad része eredetileg magyar területen volt. Már pedig jelentős mennyiségű villanyáramról van szó. Az erőmű éves átlagos áramtermelése kb. 2500 GWh (gigawattóra), amelynek a harmadrésze fedezhetné kb. 300 ezer magyar háztartás áramfogyasztását. Ld. https://klimarealista.hu/bos-nagymaros-tortenete/ Nem ez az egyetlen tisztázásra váró kérdés a rendszerváltás idejéből, amely az energetika terén a mai napig súlyosan sérti a nemzeti érdeket. És akkor azt a kérést is fel kell tenni, hogy miért kell a közvélemény elől elhallgatni az igazságot, akár azon az áron is, hogy lemondunk a nekünk járó villanyáramról.
Ugyancsak a mai napig tabu téma a hivatalos klímadoktrína kétségbe vonása, amelyre alapozott intézkedések ugyancsak súlyosan sértik a magyar nemzeti érdeket. Pedig akkor járnánk legjobban, ha az USA példáját követve kiléphetnénk a nemzetközi klímaegyezményből, és a nemzetközi CO2 kvóta kereskedelemből, eltörölnénk a széndioxid emisszió megadóztatását, és megszüntetnénk az időjárásfüggő „zöld” energia irreálisan magas állami támogatását. És még azt is meg kellene mondani a félrevezetett állampolgároknak, hogy a klímavédelem és a környezetvédelem nem ugyanaz, a kettőnek semmi köze egymáshoz. A klímavédelem célja ugyanis kizárólag a klímaváltozás megállítása, hogy maradjon az éghajlat mindörökre olyan, mint most, akár azon az áron is, hogy ha kell, tovább fokozzuk a környezet rombolását.
A szerző: környezetvédő szakember
Views: 258
Azt se árt kihangsúlyozni, hogy a klímások eddig mit értek el. Semmit. Hiába a tüntetések, az adók, a megvonások, lemondások, zaklatások, a szektás őrület, a szorongás (climate anxiety), az időjárás csak nem akar úgy működni, ahogy azt ők elgondolják. Az a hülyeség, amikor valaki folyamatosan ugyanazt csinálja és azt várja, hogy más legyen az eredmény. Az a rakás energia, amit ebbe ők befektettek, nem hozott semmi eredményt. Azt a rakás energiát értelmesebbre is lehetett volna fordítani. Például a fentiekre.