Önjelölt politikai éhenkórászok köröznek, mint alkalomra váró karvalyok a Sándor-palota fölött, pedig tudják, totál foglalt és reményeink szerint minimum 3 esztendeig (2029) az is marad. Így törvényes! Sulyok Tamás köztársasági elnök úr a nyitott ablakon kimosolyogva szemléli röptüket, a Tisza-rivaldába szédült ragadozók csőr- és szárnycsapásait, és közben arra gondol, amit én ki is mondok, le is írok: „Szatyorfingok” vagytok, karvalyok!
Bizony, régóta már messziről és magasról bűzlenek, miközben ajánlkozva kelletik magukat oltár előtt, trágyával etetett gombakupac árnyékában vagy éppen lyukas zokniban, zebraháton. Lesz belőlük még több is, mulatságosabb, kacifántosabb is! Egy valami azonban közös a karvalykáderekben: prédikálják, makogják, nyerítik, hogy „Minden tisztességes magyar hazafinak jó vezetői lennének, a nemzeti egységet megtestesítve, akár köztársasági elnökként is.”
Elsőként Iványi mester, a nyócker XXI. századi Róbert bácsija (elődje is itt szedte meg magát a szegények konyhájából és iszkolt Bécsbe gazdagon) jelentette ki, még inkább be, kellő lelkészi szerénységgel, ha kérnék, ő bizony „szívesen ülne bele Sulyok Tamás székébe,” ha Magyar (Ukrán) Péter karvalyvezér hajlandó lenne elzavarni. Iványi (Róbert) Gábor bácsi, egyébként abban valóban különleges, hogy ő az egyetlen veres pap, hiszen még az 1980-as években Kádár János elvtárs engedte meg neki, hogy néhány tucat szocializmushoz hű haverjával kisegyházat alapítson. (Ma se nagy, néhány száz lelkes.) Az a Kádár, aki a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel harcolt, „mert, minálunk nem papi uralom van, hanem munkás-paraszt uralom” – így mondta 1958-ban szóról szóra. Ezek után, túl Göncz Árpád, Solt Ottilia, meg több SZDSZ-es segítségén, már csak az a kérdés, mivel „érdemelte ki, szolgálta meg” Iványi elvtárs a papi reverendát.
Mindenesetre a mai szegények (maga is belőlük él) Haller téri Gábor bácsija saját bevallása szerint képes lenne maradandóan megtestesíteni a magyar nemzeti egységet. Olyannyira beleélte magát, hogy egy osztrák lapnak azt nyilatkozta, Orbánnak meg az embereinek börtönben a helye. Mondta ezt egy olyan szabaddemokrata veres pap elvtárs, aki ellen amúgy adóhivatal különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanújával nyomoz, ráadásul milliárdos tételben gáz- és villanyszámla-tartozó is. Ilyet, ha normálisan végezte volna a dolgát a Magyar (Ukrán) Péter édesanyjaféle igazságszolgáltatás, legfeljebb a Kozma utcai börtönben mondhatna, talpig csíkosban (zebrásban). A nemzeti egység a 2 és félmillió jobboldali-keresztény közösség szemében hibádzik. Iványi pipa!
Nem különb, de kétségtelenül más karakter a fej nélküli lovas, aki az esze helyén fényképezőgépet hord, azzal fekszik, a diktafonnal meg kel, és aki, akár a poloska, a NER-esek ajtónyílásán is befér, csak közölhessen az éppen kiszemeltről valami gyalázatosat. Ahelyett, hogy a parlamentben ült volna, mellesleg a munkahelyén, a szeretett kerület, Zugló színeiben. Jobban lelkesítette szakmányban elfoglalni a tereket, a hidakat, inzultálni papot, minisztert, pártelnököt, meg azok le- és felmenőit. Ki mikor került sorra.
Nos a lódoktor, a televízió épületének lépcsőházi réme, Hadházy Ákos nevét is szintén bedobták az ország rosszakarói, mint a nemzeti egységet szimbolizálni képes elnökét. Kétségtelen, egyetlen vécé nélkül átadott (szerinte elcsalt) beruházásért képes volt Battonyától Nemesmedvesig fürkészni, miközben Hatvanpusztára fókuszált. Oda úgy járt le, mint mások a Balatonra, létra magasáról riogatni a kerítés mögötti virágágyásokkal, istállóval, könyvtárral, csak a zebrákkal nem boldogult. Állatorvos létére mire odaért volna, mindig felszívódtak. Messze járnak, mint Ákos a nemzeti egységtől. És akkor, vagyis most előbújt a hódmezővásárhelyi gégecsőből az angolul Magyar (Ukrán) Péter szintjén beszélő porszívóügynök, a másik, a gombás Péter, aki emígyen tálalja tenmagát: „ha a nép felkér, akkor én nagyon szívesen vállalom, jó vezető lennék, akár köztársasági elnökként is.” Faltörő erejű szerénysége már-már a Muppet Show színvonalát nyaldossa – alulról. Csúcsröhej vagy katarzis, amikor Márky-Zay ügynök Magyar (Ukrán) Péternek azonnal szobrot állítana, a Rapcsák Andrásét (Hódmezővásárhely egykor legendás polgármestere) meg azonnal ledöntené. Beteges vágyálmait kivetítve Facebook-posztban még rá is erősített: „végtelenül megtisztelő önmagában már az is, hogy sokak telefonon, üzenetben köztársasági elnökként gondolnak rám.” Gondol rá a radai rosseb! Vagy még az sem!
Ez a karvalykáderröpte jelenlegi állása a Sándor-palota fölött és körül. Mire leírom, már újabb ragadozók röpdösnek a Szentháromság tér irányából. Színes tollú palimadarak egytől egyig, például a közvéleménykutatók fejszámoló Patakija, Haan Endre, Majtényi László, etcetera. Ha így haladunk egyre beljebb a nemzeti egység megtestesítője című cirkuszi bohózatba, akkor tán azt is láthatjuk a színfalak mögött, hogy felkészül Majka, Alekosz, Puzsér, a gyengébb nem zászlósai közül Pottyondy, Szabó Tímea, Mérő Verácska, esetleg Pankotai. A sort nyitott sliccel Tóta W. zárja. Zrínyi Miklós költő és hadvezér véleménye autentikus zárásképpen, hiszen neki volt elképzelése, személyes tapasztalása karvalyokról, vadkanokról, le is írta már csaknem 450 esztendeje: „Csúfsága lettünk a nemzetnek és magunknak, ellenségünknek penig, valahonnan jön ránk, prédájává.”
Mélyen tisztelt Sulyok Tamás köztársasági elnök úr! Az Isten szerelmére, fel ne adja!
A szerző: újságíró, közíró
Forrás: demokrata.hu
Views: 70
