Horváth József: Vérprofi befolyásolási műveletet láttunk megtévesztő oktatóvideókkal

A vereség egyik oka a közösségi média hatásában keresendő.

Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak” – idézik gyakran az Ószövetségből származó mondatot. Az internet előtti világban ennek máig ható üzenete volt, és nem csupán a zsidóság számára. Még az én generációm is a szülei, sőt inkább a nagyszülei elmondásaiból ismerte meg a családja történetét, eredetét. Így nem sikerült a kommunizmus rideg évei alatt a múltat végképp eltörölni. Mert ha a szülők féltek is beszélni, azért a nagyszülők továbbadták unokáiknak mindazt a tudást, amit a rendszer ki akart irtani a nemzet kollektív emlékezetéből. Nekem is így mesélte el nagyanyám a hetvenes évek közepén, hogy mi történt velük, miért nincs vele nagyapám, és miért él egy földes albérleti szobában.

Azért kezdem ezzel az írásomat, mert úgy látom, ebben is hatalmasat fordult a világ. Először is le kell szögeznem, talán én vagyok az egyik legmérsékeltebb közösségimédia-fogyasztó ebben az országban. Ám amiket az elmúlt hetekben láttam, ami hozzám is eljutott, abból egy furcsa trend rajzolódik ki. Először is, megfordult a sorrend. Már az ifjak akarják oktatni, nevelni, sőt „edukálni” a szüleiket, nagyszüleiket. Az interneten rövid oktatóvideók keringenek, hogyan győzzék meg az ősöket arról, hogy miért kell a Fidesz ellen szavazni. Miért sületlenség a háborús fenyegetés, a migrációs paktum, vagy miért átverés a rezsicsökkentés. „Beszéld el szüleidnek, nagyszüleidnek” – erre biztatnak a közösségi média gyorstalpaló videói.

Ezekből a rövid anyagokból ráadásul árad a butaság, percekig sületlenségeket sorolnak. Nem kell ahhoz szociológusnak vagy családterapeutának lenni, hogy belássuk, hová is vezet mindez. Nem ismerik az alapvető fogalmakat, végletekig leegyszerűsített tartalmakat sugároznak nekik. Aminek a végeredménye, hogy egy olyan buborékban élnek, aminek a negatív hatásait nem is érzékelik. Ámde annál nagyobb magabiztossággal képzik a tudatlan szüleiket. 

Nézem az ezekkel a fiatalokkal készített videókat, és rá kell döbbennem, hogy jelentős részük nincs tisztában alapvető fogalmak, szavak jelentésével. Vegyünk néhány példát. A tüntetéseken, koncerteken előszeretettel skandálták, hogy rendszerváltást akarnak. De amikor rákérdeznek, akkor nem is tudják, milyen rendszert akarnak leváltani, a demokrá­ciát vagy esetleg a kapitalizmust. Itt már megáll a tudomány. Ahogy azt is szívesen ismételgették, hogy „Ruszkik, haza!”. De kik is azok a ruszkik? Egy fiatal, húszas éveiben járó lány visszakérdez: a Mi Hazánk? De akkor hová is küldené őket haza? Ez már nem számít. Lényeg, a tömeggel együtt harsogni, bármit is jelentsen ez.

De a számomra legárulkodóbb az volt, amikor a riporter arról faggatja az ifiket, hogy fontos dolog-e a védelem. A válasz: azért hordok magammal paprikaspray-t. No hiszen! Ha ez ilyen egyszerű lenne. A videójátékokon felnőtt ifjaink már az élet és halál mezsgyéjével is alig vannak tisztában. Egy jól táplált fiú flegmán vágja vissza a kérdésre, hogy menne-e Ukrajnába harcolni: „Persze, max meghalok.” Riasztó magabiztossága mutatja, hogy a halál számára nem egy tragikus, visszafordíthatatlan befejezése az életének. Legalábbis míg csak beszélni kell róla. Az már csak hab a tortán, hogy talán már az is kibírhatatlan akadály lenne neki, ha időre le kellene futnia háromezer métert. Nem huszonöt kilométert erőltetett menetben megtenni teljes menetfelszerelésben, surranóval a lábán. Nem szuper sportcipőben. Ezek a fiatalok győzték meg a szüleiket, nagyszüleiket, sikeresen. Látni kell, hogy ez egy hónapok, sőt lehet, hogy évek óta tartó tudatos, vérprofi befolyásolási művelet végeredménye. Először a fiataljaink az alanyai, sőt ki merem mondani: áldozatai lettek ennek az akciónak. Mert ez a generáció már sokkal puhább célpont egy ilyen műveletben.

Gyors, pörgő képek, rövid, pár szavas üzenetek. Esetleg ismert influenszerek, sőt „sztárok” előadásában. Amihez persze a közösségi média nem mellékel értelmező kéziszótárt. Pláne nem nyit szakértői vitát. Csak sulykolja az üzenetet. Ezután pedig a befolyásolt alanyból eszköz lesz. Hiszen most már rajtuk keresztül igyekeznek meggyőzni az idősebb generáció tagjait.
Így fordult ki sarkaiból a világunk. Elhitették velünk, korosodó, az internettel, közösségi platformokkal nem naponta foglalkozó, annak működési mechanizmusát, módszerét nem ismerő őskövületekkel, hogy amit mi tudunk, tapasztaltunk, az már a múlt. Elmaradott, kinevetett, lenézett páriák lettünk. A valós világban szerzett ismereteink, tapasztalatunk átvételére már alig kíváncsi valaki. Ezért aztán sokan igyekeznek jó képet vágni ehhez az új helyzethez. Mondják meg nekik a fiatalok a tutit. Kikerülve ezzel a családi feszültséget.

Ez valójában ennek a műveletnek a vége. A fiatalok gondolkodás, kritika nélkül fogadják a számukra tálcán kínált, könnyen emészthető, minimalizált üzeneteket. Amelyet aztán hangosan skandálva, együtt üvöltenek a nyájjal. Mert így a közösségi média izolált világából végre egy nagy, aktív közösséghez tartozhatnak. Biztosan számtalan más oka is van annak, hogy miért szenvedett a választáson súlyos vereséget a Fidesz. Ezt majd nyilván sokáig fogják elemezni a szakemberek. Én csupán azt állítom, hogy egyik tapintható oka a közösségi média hatásában keresendő. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a bigtech cégek milyen egyéb technikai eszközökkel, módszerekkel segítették ezt a folyamatot.

Nekem különösen fájó volt látni, hogy mára milyen egyszerűen lehetett megtéveszteni fiataljainkat. Így húsvét után mit is lehetne erről mondani? Talán idézzük Krisztust a keresztfán: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Ezt a történetet ne a TikTokon keressék.)

A szerző a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója

Forrás: magyarnemzet.hu

Views: 193