Mottó: A megzakkant Hann mediános véleményguru (el)számításai szerint 23 százalékkal vezet a Tisza, állítólag éjszakánként már a parlamentben is alszanak.
Ezzel szemben a valóság az, hogy a Brüsszel és Kijev nádpálca-suhogtatására kanyargó Tisza, vele pedig cakli-pakli az egész hazai globalista balliberális oldal akkora hátrányban van a magyar nemzeti, keresztény összefogással szemben és olyan messziről – igaz, tahó, anarchista lármával – kullog utána, hogy égszakadás, földindulás sem tudná annullálni előnyünket. Miért vagyok (lehet bárki) ebben annyira biztos? Mert az eddigi országgyűlési választások és nemzeti konzultációk során adott válaszok, személy szerint pedig több mint 40 esztendős újságírói munkásságom alapján arra jutottam, hogy a magyar társadalom meghatározó többsége alapvetően nemzeti érzelmű, keresztény értékközpontú.
Ha pedig így van, akkor kizárt még a lehetősége is annak, hogy közülünk tekintélyes számban átcsábulnának egy gyüttment, ateista, föderalista (internacionalista) és Brüsszel–Kijev-párti globalista alakulathoz, amelynek ráadásul az Isten-, nemzet- és tradíciógyűlölet az éltető kovásza. Egyetlen jobboldali, valami vagy valaki miatt menthetetlenül kiábrándult honfitársunkat sem vihet rá arra a lelkiismerete, hogy átszavazzon az anarchista Tiszára, legfeljebb a Mi Hazánkra, de az is lehet, hogy inkább otthon marad. Elenyésző lesz a számuk áprilisban. Mert aki hisz, az nem fut! Tudom, erre sokan felkapják a fejüket, mert attól tartanak, hogy az irigy tiszás gyűlölködés megfertőzött jó néhány olyan embert, famíliát, közösséget, akik eddig hittek, de lehet, hogy most (át)futnának a senkik földjére. Bízni kell bennük, a csendes kötelességtudókban, a rendületlen hazaszeretőkben. Mert van, aki érzi és vállalja a felelősséget, és akár a fűszál a viharban, meghajlik, de sohasem törik el. Ők azok (mi), akik mindig kiálltak és kiállnak azoknak a közösségeknek, emberi közegeknek a sorsáért, jövőjéért, amelyek körülötte gyűrűznek, vele élnek a családtól az emberiségig, és amelyeknek végső soron életét, tenmagát is köszönheti. Sütő András írja: magyarnak lenni küldetés!
És van persze, aki ilyen felelősséget nem vállal, lerázza, mint kutya a vizet, mert amennyire gyökértelen elbizakodott, annyira felelőtlen és ostoba. Hamvas Béla sorával: ők a mi lelki szegényeink! A kor, amelyet az állandó háborúskodás és globalizmus szolgálóleánya, az internet elhozott, annak ők a leginkább segítségre szoruló gyermekei. Lelki szegények, ebből is fakadóan erőszakosak, mégis jóindulattal, de gondozói szigorral kell közeledni hozzájuk. Egészséges ember sántákkal, bénákkal, vakokkal verekedjék? Ugyan már! Javaslom őket fejlődésben visszamaradt, értelmükben még gyenge gyermekeknek tekinteni. Mondjuk, ha épp árulók és nőket vernek, pofán kell vágni őket. És ha az imént a számoknál tartottunk, azokból is sugárzik a jobboldali győzelem, citáljuk csak ide a legutóbbi, 2022-es választási adatokat. Négy esztendeje 3393143 nemzettársunk szavazott a nemzeti oldalra, míg a globalista, balliberális érdekformációra mindösszesen 2291032. A különbség több, mint meggyőző, 1162111 voks a jobbra, amit szerintem égszakadás, földindulás sem lenne képes annullálni.
Ráadásul négy esztendeje a DK, Jobbik, Momentum, MSZP, LMP, Párbeszéd is ringbe szállt a vörös sarokban, nem is értek el látványos eredményeket, amit vittek, azt a néhány százalékot, egymástól csenték el, rakosgatták ide-oda. Kétségtelen, ezeket a pártocskákat – egyelőre a DK kivételével – a Tisza mára szétverte, felszámolta és háttéralkukkal magába olvasztotta. Mégis adódik a kérdés, a kis párti szimpatizánsok vajon egytől-egyig Ukrán Péter felülfertőzött és zavaros Tiszájára szavaznak-e majd? Szerintem nem ment el mindegyikük józan esze. Az okosabbak inkább távol maradnak az urnától. Az viszont már most kijelenthető, hogy a globalista, brüsszeli igába fogott agyarkodók máshonnan nem szerezhetnek, nem kaphatnak támogatást Magyarországon. Az eddigi országgyűlési választások során az ellenzéki jelöltekre és pártjaik listájára leadott szavazatok jelentős mértékben sohasem tértek el egymástól. Belterjesek. A nemzeti oldalból kiábrándultak pedig nem szoktak a nemzetietlenekre szavazni. Tehát jobbról nincs átjárás balra. Nemzetből lecsóba.
Ráadásul Ukrán Péter hergeléssel meg hazudozással összegrundolt vándorcirkusza, legalábbis egyelőre, a DK fogyatkozó vörös gárdájával meg a drogpárti kétfarkú kutyák mákonybohócaival sem számolt le teljesen, ami egy-két mandátum elvesztését is jelentheti a végelszámolásnál. Hívják, fenyegetik, ígérnek nekik zsíros állásokat, szóval zsarolják őket rendesen a majomketreces Tisza-manézsba. De a cirkuszi fűrészporban egyre több a lócitrom. Aki tehát kételkedne a nemzeti oldal elsöprő győzelmében a globalisták fölött, kérem, ne tegye! A kérdés inkább az, hogy mekkora győzelmet aratunk, ami – lásd ateizmus, háború, migráció et cetera – csöppet sem mellékes. Mindnyájunknak el kell menni! Meggyőződésem, hogy az a hátrány és lemaradás, amibe a balliberális, globalista, gyakran nemzetellenes oldal „kormányozta” magát, a Brüsszelben kifaragott Pinocchio Ukrán Péter vezérevezőssel a Tisza-ladik orrában, az behozhatatlan, a nyomunkban sem járnak. Eltévesztették az irányt. Beeveztek (tévedtek) az idegen susnyásba, benne is ragadtak. És hiába az agresszív, tahó, uszító, hazudozó, sőt fenyegető üzemmód, mind kevés lesz elsőnek célba rúgni azt a sárga csillagos, ukrán zászlós Tisza-ladikot.
Hogy akkor ebből hogyan lesz rendszerváltás meg kormányváltás? Sehogyan sem lesz! Hiába mondá a ladik orrában rövid gatyában bohóckodó Ukrán Péter: Ne féljetek, míg engem láttok, addig nincs baj. Amikor majd baj lesz, és fejjel beleáll az iszapba, nem fog látszani.
A szerző: újságíró, közíró
Forrás: demokrata.hu
Views: 58
