Négy évvel ezelőtt hallottam először Badiny Jós Ferenc professzor úr előadásában az ordoszi hun arany koronaékszerről, amelyet a Krisztus előtti első évezredből származtatnak. A kínai Nagy Faltól északra található Ordosz, az ősi hun népek szellemi központja, az Arvisúrák szerint Kr.e. 4040-től. A régészeti feltárások eredménye ez a csodálatos lelet, amelyet Hahoot város múzeumában őriznek.
A korona két részből áll. Az alsó, arany spirális körpánt súlya 1022 gramm, a felső, arany körpajzson álló türkizfejű aranytestű turul súlya 192 gramm. A körpántot és a turult süvegre rögzítve viselte a király. A türkizből készített fejet és a farktollat úgy illesztették a turul testéhez, hogy a király fejének biccentésére a madár feje és farka is megbillent, így követte a király mozdulatát. A spirális körpánton sárkány, kos és párduc látható. A múlt évben az egyik barátom Kínába készült, és tanácsomat kérte, hogy a sok közismert nevezetességen, régészeti helyen, leleten kívül, tudnék-e valami kevésbé ismertet, esetleg velünk is kapcsolatosat ajánlani, amit érdemes felkeresni. Egyből az ordoszi Hun Korona jutott az eszembe a hahooti múzeumból. A múzeumban kiállított korona csak másolat, az eredetit az igazgató szobájának páncélszekrényében őrzik. Barátom és felesége abban a megtiszteltetésben részesült, hogy nemcsak megláthatta, de talán először a magyarok közül kézbe is foghatta az eredeti, közel háromezer éves hatalmi szimbólumot. Ezeken a fényképeken az igazi ősi Hun Koronát láthatják.
Miért fontos ez a lelet azok számára, akik a szkíta – hun – avar – magyar népek azonosságának tudatában élnek, ennek tanulmányozásával foglalkoznak, és a bennük lévő folyamatosságot képviselik? Azért, mert az ordoszi Hun Korona is egy a bizonyítékok sorában. A koronaékszer hivatalosan az Kr.e.V.-III. sz-ból való. Következésképp, az akkor és ott élő hunoknak királyuk volt, vagyis királyságban éltek, nem pedig laza, primitívnek megítélt, törzsi szerveződésben. A kínai krónikák az időszámításunk előtti időkben is hun királyokról beszélnek, pl.: Kr.e. 33-ban a Han császár a hun királynak tett béke ajánlatot. Attila hunjai ugyancsak Kínából vonultak át Európába a II. -IV. szd.-ban, vagyis a szkíta-hunok számára a királyság ismert volt, ahogy a magyarok számára is természetes államforma volt 1946-ig. Hérodotosz írja, hogy a szkíták voltak a világ egyetlen népcsoportja, amelynek királyi népe volt. A királynak, pedig koronája volt.
A korona szó felismerhető gyöke a „kor”, ugyanaz, mint a korong szavunk gyöke, ami nem más, mint a „kör” ős-szó. A korona szó másik része az „ona”, a hun – magyar „ana”, „anya”. Arvisúra Anahíta volt a magyarok főistenasszonya. A korona, „köranya” a Napra és a Világegyetem egészére is utal. A szkíta-hun-magyar mágikus világképben a l egfelső valóság az Egy, és a belőle megnyilvánuló Világegyetem nemcsak élő, de női természetű is. A Természet Anya maga az Egy Isten, a Boldogasszony, aki az Élő Világegyetem emberi alakban. A kerecsen sólyom kék csőre és a Hun Koronán lévő turul közötti azonosság nyilvánvaló. Az Egyisten hitű érdek nélküli szeretet szellemmadara a király tudatát összekapcsolta a Teremtővel, beavatta a teremtői tervben való szerepébe, feladatába. A körpánton ábrázolt sárkány ősjelentése: „sár”= tüzes, izzó, kány” = kán, tehát tűzúr vagy tűzkirály.
A kos égi származásunkat, a hunok a Kos világhónapban lévő központi szerepét, a kosok emberiséget egyesítő feladatát is jelképezi. A párduc, a Panthera Dei, Isten párduca, Nimród ősapánk totem jelképe, valójában népünk Káldeus – Kusita eredetére is utal. A párduc pettyes bundája az istenek és lelkek csillagpettyes hazáját is idézte. A misztikusoknál a párduc az életlehelet, a Szentlélek megfelelője. Nimród égi király az oroszlán atya, az ősatya, a nemzet magvát őrző férfi őserő, de rejtett kettősségében női tulajdonságokat is hordoz: az égi királynőt, a maga boldogasszonyi minőségével, aki a mitikus időben, mint nappárduc jött le az égből az ő népéhez. A hun szó jelentése = Egy, Első. A hun királyi koronát viselő személy a Teremtővel való egység szellemében, a lélek újbóli megtestesülése tanításának, és az ember kozmikus szerepének ismeretében uralkodott és szolgált. Ez fejeződik ki a Szent Korona Tanban is.
A hun-magyar folyamatosság értelemszerű.
Views: 101
Kedves Dr. Bíró Dénes! A cikkében látható fénykép Magyarországon először a 2018. -ban, vagyis 8 éve megjelent magán kiadásomban megjelent „HAJSZÁLGYÖKEREREK – Retúrjeggyel a Kárpát-medencébe” című, A4 formátumú, 184 o. -as tanulmánykötetem fedőlapján látható.
Az alábbiakat az 1997-ben, vagyis majd 30 éve Pekingben Du Yaxiong és neje Horváth Izabella fordításában megjelent „A hunok legkorábbi története” mű alapján /írtam,/ vagy onnan „idéztem”, akárcsak a HAJSZÁLGYÖKEREREK c. kötetem idevágó részét. Az eredeti kínai cím: „A Shi Ji 110. kötete”, a szerző a hunok kortársa, Sima Qian írta több mint 2000 éve. A pekingi és a budapesti kiadás is oldalankint kínai-magyar nyelvű.
„A korona keletkezését a Kr. e. V-III. századra datálták. A /Pekingben megjelent/ kötet borítóján is ez a szép ötvösmunka látható.” /14. o.//A bp. -i kiadás tetejéről 1997 táján lesajnálták, pontosabban agyonhallgatták a hun koronát. Az 1972-ben, ásatások során feltárt hun királyi koronáról a magát a MTA ny. történészének vallónak fogalma sem volt, hogy mit mutatok neki. Tessék beütni a keresőbe: Hun Crown, és kiderül, nem Kárpát-medencei nagyvárosi legenda, magyarul hun királyi korona, ha a királyit lehagyjuk, egy Krím-félszigeti agyonhallgatás jön fel./
A Toll és Igazság, továbbá a Szilaj Csikó tavalyi száma „Hány 10 000 éve is?” címmel 3-4 oldalon lehoztak tőlem valamit, ami az őstörténettel foglalkozókat érdekelheti.