„Bontani házat szoktak, ami e kontextusban nyilván a hazát jelenti.”
Orbán Viktor miniszterelnök országjárásának állomásain egyre többször és egyre nagyobb számban jelennek meg a jobboldali választópolgárok háta mögött az üvöltöző, füttyögető szitások. Ennek két oka van. Az első az, hogy a vezérük gyakorlatilag besült, a kutya sem kíváncsi rá, a fenét sem érdekli a robotember recsegő monológja. Szitás rendezvényeken már csak pár tucat ember szédeleg. A jelek azt mutatják, hogy a tábor feladta a harcot, várja a vereséget, de mert kemény kiképzést kaptak gyűlöletből, arra készülnek, hogy fájdalmassá és nehézzé tegyék a jobboldal győzelmét. Ezért jelennek meg egyre többen a Fidesz–KDNP választási gyűlésein, ezért nyomulnak be egyre bátrabban a kormánypárti tüntetők sorai mögé, ezért olyan hangosak, mert provokálni akarnak.
Arra készülnek, hogy a tettlegességig vigyék a provokációt, mert ha már nem győzhetnek, a káosz az utolsó reményük, és ahhoz sajnos az akciót szervező láthatatlan háttérembereik értenek. Készülni kell a provokációkra. A rendőröknek el kell választaniuk egymástól a kétféle tüntetőket. Még nincs baj, még csak üvöltözés és átkozódás megy ott hátul a szitások között a gyűléseken, de ha nem lépnek közbe a rendőrök, baj lehet. A rendőrségnek kötelessége fenntartani a rendet. Hát akkor tegyék a dolgukat.
A provokációk egyre durvábbak. Lebukott egy Panyi Szabolcs nevű hazaáruló, aki külföldi titkosszolgálatoknak adta ki a magyar külügyminiszter valahogy megszerzett telefonszámát. Válaszul a lebukásra közreadott egy két évvel korábbi beszélgetést Szijjártó Péter magyar és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között, amire a magyar külügy lakonikusan azt válaszolta, ezt úgy hívják, diplomácia. Hogy is van ez? Hogyan lehet megszerezni törvényesen a magyar külügyminiszter védett telefonszámát? Ki dolgozik még itt a kis sunyi Panyin kívül, és kinek a megbízásából?
Úgy áll a helyzet, hogy csak a Magyar Péter rettenetes recsegéseitől agyilag végzetesen sérült szitások nem látják, hogy ezek a dolgok összefüggenek. A Barátság kőolajvezeték lezárása, az uniós elit egyre agresszívabb támadásai, a titkosszolgálati manőverek és árulások szorosan összefüggenek a szitások egyre vadabb akcióival, ahogy a jobboldali választási gyűléseket szeretnék káoszba fullasztani. A manöken messiás megbukott, erőlködése egyre szánalmasabb, mint a múlt vasárnap reggeli látogatása egy névtelen bécsi droglaborban, ahol – láss csodát – a drogtesztje negatív lett. Hát persze. Tetszik ez a bécsi droglaborkaland. Ügyes. Ideje a szorgos szolgálatoknak megüzenni, hogy Budapest nem Kijev, nagyon nem az. A Kossuth térből soha nem lesz Majdan.
Ahogy egy élő klasszikus mondotta volt, ha tüntetnek, majd megunják és hazamennek. De ez már a választások utáni napokra vonatkozik. Ugyanis ez is benne van a forgatókönyvekben, hogy ha nyer a jobboldal, akkor a választási csalásokra hivatkozva provokáljanak ki utcai tüntetéseket, és hát elég sokan vannak ahhoz a szitások, és eléggé meg is vadították őket, hogy velük sokféle veszedelmes dolgot lehessen csinálni. Nem véletlen, hogy mindenféle sötét puzsérok valami világnagy Rendszerbontó Nagykoncertet szerveznek két nappal a választások előtt a budapesti Hősök terére.
A megnevezés önmagáért beszél. Már szó sincs rendszerváltásról, kormányváltásról még kevésbé. Bontani házat szoktak, ami e kontextusban nyilván a hazát jelenti. Soha ilyen tétje még nem volt országgyűlési választásnak.
A szerző: újságíró, a Demokrata hetilap főszerkesztője
Forrás: demokrata.hu
Views: 70
